Mert a férfiak is sírnak. Bizony! Nem attól tökös ugyanis valaki, ha minden szituációban olyan merev, mint a székláb. 

Fontos viszont, hogy a "férfisíráson" még véletlenül sem a Christiano Ronaldo - féle, leginkább ovis szintű, hisztis rinyát értem. Nem, nem!!! Persze az is sírás, de inkább férfiatlan és ciki. Ha egy teli szájjal bömbölő pasit a hátát simogatva kell lekísérni a pályáról, csak mert nem úgy mentek a dolgok, ahogy ő elképzelte... az bizony égő. Szerintem! 

"Férfisíráson" én azt az IGAZI, általam legtöbbször látott sírást értem. Azt a fajtát, amikor a nyilvánosság mindössze rázkódó vállakat, esetleg tenyérbe temetett arcot lát. Néha dühös csapkodást is, de amikor igazán mélyen fáj nekik, akkor még ez is elmarad. 
A férfiak, ha sírnak, akkor leginkább így teszik. Nekem legalábbis ez a tapasztalatom (több ezer férfit láttam már sírni, és ez mondjuk kivételesen nem vicces, csak igaz!!!!). 

A férfisírás sokszor néma, láthatatlan is akár, de mindenki tudja, hogy mi történik. Megkapó, fájdalmas, őszinte...

Az olimpia megnyitója utáni napon beszéltem egy Férfival. Trécseltünk, elmeséltük mi tetszett és mi nem a megnyitón. Elmondta, hogy mikor meglátta, ki viszi a magyarok zászlaját, megállt egy pillanatra a szíve, és sírva fakadt. Nem értettem, meg is jegyeztem, hogy azért ennyire nem kellene érzékenynek lennie. 
Ő viszont elmagyarázta, hogy nem érzékenységről van szó, de értsem meg, hogy eddig az a magyar sportoló, aki a megnyitón a zászlót vitte, az adott olimpián sosem nyert aranyat, s most itt van, a vízilabda válogatott egyik játékosa vitte körbe a zászlót.

2012.08.09-én este ez a férfi másodszorra is sírt. Nem bömbölt, nem ordított. Csüggedten temette kezei közé az arcát, vállai lemondóan roskadtak össze... megtörtént, amitől az olimpia megnyitója óta rettegett! Kis idő elteltével aztán, még mindig végtelenül szomorúan odasétált a hűtőhöz, kivett egy doboz sört, belekortyolt, végül pedig ennyit mondott: AKKOR IS SZÉP VOLT FIÚK!!!!!