Az úgy volt, hogy a nő a medencében egymaga kószálgatott. Élvezte a napsütést és a frissítő vizet, ami körülölelte. Aztán elsétált előtte egy férfi, és némán, ajkaival "Szia"-t formált. A nő meglepődött, de hangosan visszaköszönt. A pasas megállt tőle kissé balra és messzebb, majd csípőre tett kézzel mosolygott rá. A nő ekkor fogta magát, és jobbra elúszott a kőszikla mögé, kihúzódva teljesen a medence szélére. Hátranézett és nem messze tőle a pasast látta. Megint. Válla felett hátranézve, szigorú tekintettel azt kérdezte: 

- Segíthetek valamiben?!?!?!?!????
A férfi kissé meglepődve válaszolta:
- Nem. Csak köszöntem. Kollégák vagyunk nem? 
- Nos, én még sosem láttalak azelőtt, hol dolgozol? - kérdezte a nő. 
- 20 éve ugyanott. Szoktalak látni. 
- Ez most komoly? Egy helyen dolgozunk? - a nő totál zavarban volt, a pasas meg odatelepedett mellé a medence szélére. Beszélgettek, kiderült, hogy tényleg ugyanott dolgoznak, be is mutatkoztak hát egymásnak, megvolt az ismerkedés, mosolygás, sőt még az érintés is. Merthogy a nő vízből kilógó kezeit elég sűrűn megérintette a pasas. Aztán elköszöntek egymástól. 

Vacsoraidőben a nő sorban állt a svédasztalnál. Ja, ez mos egy ilyen hely volt, na és? Hogy tovább fokozzam, a menü sem túl változatos. Minden nap hal (leginkább fogas így-úgy), csirke (legalábbis szárnyas), rizs, párolt vagy sült zöldségek, valamilyen pörkölt, gyümölcs- és húsleves, saláták, gyümölcsök, valamilyen sütemény. Persze, elsőre jól hangzik. De ha belegondol az ember, akkor annyira nem dobja tőle hanyatt magát. Ha ebédre csirkét evett, vacsira meg halat, akkor max. másnap délben ehet pörköltet, aztán vacsira már megint vagy hal vagy csirke. Na mindegy, ezt leszámítva mindez egy 5 csillagos hotelben játszódik. Amúgy. Csak a nő finnyás. Hát Istenem! Azért még talán nem kell tarkón lőni szerencsétlent. Végül is minden nap ette a csirkét, csak utolsó nap váltott rizi-bizire salátával. 

Tehát a nő beállt a sor végére, s egyszer csak valaki finoman a derekára tette a karját. Oldalra tekintett és ott állt mellette a férfi a medencéből. Köszöntek egymásnak, a nő pedig zavarában összefonta a karjait a mellkasa előtt. A pasi folyton megérintette, és kedvesen bókolgatott neki. Aztán az esti táncra hívta el. A nő pedig nemet mondott. 
- Nem jössz el a buliba? - kérdezte meglepetten a férfi. 
- Valószínűleg le fogok jönni, de akkor sem táncolok veled, mert nős vagy, és nem szeretném, ha a munkahelyen elindulna a pletyka. - válaszolta mosolyogva a nő. 
Természetesen az egész sorban állás és kaja válogatás alatt ment a duma, hogy ez semmit nem jelent, ebben nincs semmi, amúgy sem foglalkozik vele, és a felesége elengedi, mert ő nem szokott rosszat csinálni sosenem... bla...bla...bla... aztán ki-ki leült a saját helyére. Vacsora után kezdődött a buli. A nő pár kolléganőjével csoportot alkotva kivonult a teraszra. A pasas is ott kószált, kezében egy pohár sörrel egy másik társasággal beszélgetett. Aztán meglátta a nőt, és onnantól kezdve elkezdődött a sandítás. Lopott, félénk pillantások. De a nő látta ezeket. Mert a nőknek sokkal jobb a perifériás látásuk. Amúgy. Ezért tudnak úgy stírölni, hogy maximum más nők veszik észre, de férfiak nem igazán. 
Aztán a férfi bement. A női társaság is szállingózott befelé, a nő pedig eldöntötte, hogy inkább felmegy a szobába, mert nincs kedve vonatozni, és nincs kedve taj részegekkel ölelkezni sem. Az ablakból látta ugyanis, hogy a táncparketten már pár férfi fél pucéran nyomatja a táncot. Elindult hát befelé, és az ajtóban szó szerint a férfibe botlott. Úgy tűnt, mintha ott várta volna. Aztán bebizonyosodott, hogy nem csak úgy tűnt, hanem tényleg őt várta. Mert fel szerette volna kérni táncolni. A nő nemet mondott. 
- Miért nem táncolsz velem? - kérdezte a férfi. 
- Azért, mert beteg vagyok. - válaszolta a nő. 
- Te? - kérdezte a férfi? - Te szép vagy. 
- Csak hogy a szakmádnál maradjunk: attól, hogy szép a heg, még nem biztos, hogy sikerült a műtét. - válaszolta a nő mosolyogva. 
A férfi elképedt, elnevette magát, aztán komollyá vált az arca és közelebb hajolva a nőhöz azt kérdezte: 
- Ugye nem műtétet rontottak el nálad? 
- Nem, nem, de ezt hagyjuk. 
A férfi már mondta is, hogy sajnálja, tényleg, ne beszéljenek róla, de akkor menjenek táncolni. A nő mosolyogva újra nemet mondott. A férfivel pedig ekkor történt valami. Mintha egy robotot kikapcsolnának. Csak állt, és bámulta a nőt. Nem járkált a szeme az arcán, csak a szemeit nézte. Hogy mi járhatott a fejében? Ki tudja? Aztán a nő kezdte sejteni. Mert a férfi szemei, még mindig "kikapcsolt aggyal" az ajkaira tévedtek, majd vissza a szemeire. Újabb bámulás következett, aztán a tekintete ismét visszatért a nő mosolygós ajkaihoz. Nézte, csak nézte, aztán lassan, egész bizonytalanul újra a nő szemeibe nézett: 
- A szemeid. Gyönyörűek. 
- Köszönöm.- mondta a nő folyamatosan mosolyogva. 
- De nem úgy... hanem... vesébe látók... egyszerűen szép nézni. 
- Tudom. -válaszolta a nő. 
- Ezt hogy érted? - kérdezte a férfi. 
- Figyeltelek. Sokáig bámultad a szemeimet, aztán ezt váltogattad az ajkaim nézésével. Gondolom tetszett, azért nézted őket olyan sokáig. 

A férfi kissé meghökkent. Zavarba jött. A nő tudta ezt. Béna az ilyen "ismerkedésben". Valamivel mindig elszúrja. De mentségére legyen mondva, hogy ezúttal tudatosan tette, hiszen egy munkahelyen dolgoznak és a pasas nős. 
A mentő kérdése (!!!): 
- Hány sört ittál már? 
- .......
- Tessék? - hajolt füllel közelebb, mert elég hangosan szólt már a zene. 
- Sört nem sokat. - mondta a férfi, miközben ajkaival megérintette a nő fülét, aki ettől azonnal visszahajolt. 
- Akkor bort ittál? - kérdezte. 
A férfi nemet bólintott...
- Szabad a gazda! - nevette el magát a nő. - Röviddel alapoztatok esetleg? 
- Aham. - mondta mosolyogva a férfi, és újra a nőt bámulta. 
Az ajtóban közben jöttek-mentek az emberek, a nőt sokszor meg is lökték, ezért a férfi, pont mint a vacsoránál, átkarolta a derekát és beljebb húzta.
- Azt szeretnem csinálni, amit te. Hogy láthassam a mosolyod. Akarsz táncolni? Vagy kísérjelek fel a szobádba? - kérdezte aztán. 
- Én nem hívtalak szobára! - mondta tettetett ijedtséggel a nő, de azért kihallatszott az is, hogy valóban szó sem lehet ilyesmiről. 
A férfi egyszerre két kézzel fogta át a nő bal karját:
- Nehogy félre értsd kérlek szépen!!
A nő csak mosolygott, aztán megértette a pasas is, hogy nincs itt dráma, meg semmi sem. Hosszan nézte a nőt megint, majd elmosolyodott és csak annyit mondott:
- Aranyos. 
Mosolyogtak egymásra. Sokáig nem is szóltak. Aztán a férfi újra megkérdezte:
- Nem akarsz táncolni? Csak próbáld meg, kérlek! - s ezzel meg is ragadta a nőt, és vitte a táncparkett közepére. A nő zavarban volt, kínosan érezte magát, mivel a pasas pörgette-forgatta, aztán pedig szinte egész testtel magához szorította, miközben mindenki más normálisan lötyögöt, vagy épp termékenységi táncot járt. Ki mennyire élte át ugye a dolgokat. Attól függött. Vége lett az egyik számnak, a nő elnézést kért, jó éjt kívánt és egyszerűen elindult kifelé. Nem nézett hátra, mert nem érdekelte a férfi. Hiába kedves a mosolya, akkor is nős. Az pedig nem játszik. Felment szépen a szobájába, kicsit még tett-vett, majd aludt egy nagyot. 

Másnap délelőtt a medencében összetalálkozott a nő és a férfi. Utóbbi tartózkodó volt, nem közelített, nyoma sem volt a tegnapi "bámulásnak". Elmesélte, milyen jó volt a buli, meg hogy nemsokára mennek haza kocsival. Aztán elköszöntek egymástól és ellenkező irányba úsztak el.