... pánikoltam be ezerrel és végleg lemondtam az egy éjszakás kalandokról. 

A faszi nem hányt le, sőt! Még azt is mondhatnám, hogy klappoltunk egy darabig, bár messze nem voltam olyan nyitott, mint egy állandó partner mellett. 

Tulajdonképpen élveztem a dolgot, aztán egy ponton túl a faszi kiugrott az ágyamból, megfogta a kezem és meztelenül kivezetett a folyosómra, hogy aszongya: 

- "Nyissuk ki kérlek a bejárati ajtódat, kapcsoljuk fel a lámpát és úgy szeretnélek dugni!" - vagy valami ilyesmi volt a szöveg, de én csak arra emlékszem, hogy egyetlen pillanat alatt a magabiztos imidzsem összedőlt és szembesültem azzal, hogy ki ez a férfi, mit keres a lakásomban? Ráadásul azonnal tudtam, hogy erre engem nem vehet rá! Pánikoltam és meztelen testem takargatva bocsánatkérően hátráltam a szobám felé, miközben rettenetes szégyelltem magam. 

Szégyelltem magam, mert talán a férfi prűdnek tartott. Szégyelltem magam, mert nem tudtam az érdekeimet megfelelően képviselni, hanem csak összeomlottam és szégyelltem magam, amiért egy számomra szinte idegen emberrel hempergek... minden pórusomból szégyen jön... ennek amúgy van ILLATA. Nem, nem szaga van, mert nem büdös. Egyszerűen csak érzem a saját félelmemet! Ez a parfümöm. Egyedi! Megismételhetetlen! Senki máson nem érződik pont úgy, mint az én testemen!