Nem tudom, hova vezet ez. Nem értem a célt, az okot, nem tudok ebből feldolgozni semmit sem. Mert persze, hogy felhívott. Naná! S természetesen akarva-akaratlanul olyan dolgokat tudtam meg az exemről és az exem exéről, amiktől égnek állt a hajam. A legszörnyűbb az volt, hogy úgy éreztem, képes vagyok elhinni róla/róluk mindent. Mert jómagam álomvilágban éltem, s aztán meg felébredtem és kurvára bilibe lógott a kis kacsóm. Miért lenne hát nehéz hitelt adni egy külső személy információinak? Hisz, most már be merem végre magamnak is vallani, hogy sosem ismertem ezt az embert, nem tudom ki ő, fogalmam sincs a céljairól, a motivációiról, egyáltalán arról, hogy milyen ember... mármint az, akit én "korrekt csávónak" hittem.

Aztán jött egy pont, amikor a képzeletbeli korbács elcsattant a kezemben. Rendben van, hát ha valóban kizárólag baszásra vagyok jó, akkor erre alapozok.

Mit nekem az ő saját lakása? Lehet jönni hozzám, cukker kuckóm van, de én és CSAK ÉN diktálok!

A csókolózás sima ügy volt, még kellemes is, hiszen nem rossz képű, a fogai is rendben vannak (!!!), jó magas is, mi kell még? Ahogy a szobába araszolgattunk befelé, miközben tépte a "csókra termett szám"-at, az járt a fejemben, hogy meg kellene állni, el kellene küldeni, aztán legyintettem...

Lekerültek szépen a ruhák, s ahogy egyre pőrébbé váltam, úgy vettem át az egész aktus felett az irányítást. Egyetlen pillanatra sem engedtem, hogy fölém kerekedjen. Meg is mondtam neki, de elfogadta, mert elveszett a tudatban, hogy megkaphat. Elmondtam, hogy gonosz leszek, hogy ki fogom használni... hogy megrágom és kiköpöm, mint egy darab húst, ő meg egyre jobban és jobban bepörgött. Időnként megpróbálkozott az irányítással, magához vont, hogy csókolhasson, de rendre megbüntettem minden ilyen magánkezdeményezésért. Végül - jobb híján - kikötöztem az ágyhoz a kezeit. Ott feküdt előttem, dagadó farokkal és könyörgő tekintettel, teljesen kiszolgáltatva.

Megvetően néztem le rá, merthogy csupaszon ott álltam felette. 

- Mit akarsz tőlem?  - kérdeztem cseppet sem kedvesen.

- Ülj rá a farkamra. - zihálta ő kétségbeesve.

Megtettem hát. Szemét módon, nagyon lassan kezdtem ereszkedni, ő pedig önkéntelenül is tolta felém a csípőjét és a farkát, de én merő rosszindulatból, csak hogy szenvedjen, pont a combtövére ültem rá. A farka hozzáért ugyan a puncimhoz, de nem volt benne. A számba kaptam egy darab sárgadinnyét és lustán nyammogni kezdtem. Ő bámult rám, majd szét durrant, de a felkínált gyümölcsöt elfogadta, hát megetettem. Szinte alig mozdulva csúszkáltam közben a farkán, de nem engedtem magamba. Nem tudott hozzámérni, nem tudott irányítani, de inkább élvezte ezt az édes kínt, talán még meg is üthettem volna... azt hiszem azzal is csak tovább tüzeltem volna. 

- Mit akarsz tőlem?!? - kérdeztem ismét, egészen közel hajolva az arcához, szinte fröcsögve a szavakat.

- Téged! - válaszolta. - Meg akarlak dugni, ki akarlak nyalni, azt akarom, hogy engedd, hogy szeressem a tested. Kérlek! - rimánkodott.

Tartottam úgy 10 mp hatásszünetet, s elnéztem a feje felett... aztán ráhuppantam a sarkamra és elkezdtem maszturbálni. Ő nyújtogatta a nyakát, hogy lásson, s közben próbált szabadulni, hogy megérinthessen. Gúnyosan mosolyogtam rá, miközben hagytam, hogy a dinnye leve a melleim közé csorogjon.

- Engedd, hogy megérintselek!  - könyörgött.

- Nincs rád szükségem. - válaszoltam neki, s kissé hátradőltem, hogy pontosan mindent lásson: mit csinálok és hogyan magammal. Akartam, hogy lássa az orgazmusomat, aminek hozzá nincs a világon semmi köze. A farka ott pulzált a belső combomnál, teljesen nedvesen és vörösen, s végül annyi engedményt tettem, hogy kissé jobban összezártam a combjaim. Nem hunyta le a szemeit, egyfolytában nézte, hogy mit csinálok, s előbb élvezett el, mint én.

- Nem bírom! Ne haragudj! - nyöszörögte közben és szépen ráélvezett a hasára, miközben én továbbra is csak féloldalasan mosolyogtam.

Hosszú percek teltek el némán. Kielégülten feküdt alattam, én pedig a posztert bámultam az ágy felett.

- Nem értem, miért csináltad ezt velem.? - kérdezte végül. - Semmit sem adtam, s nem voltál kedves sem, mégis valami új és fergeteges élmény volt. Akarlak! Újra! Akarom, hogy közöm legyen hozzád...

- Sajnálom, de én nem vágyom erre. - válaszoltam úgy, hogy még csak rá sem néztem. - Ezen kívül dolgom is van, szóval ha nincs más, akkor lassan elköszönhetnénk egymástól.

Ismét fölé hajoltam, s talán azt hitte, hogy meg akarom csókolni, de igazából csak a kezeit szabadítottam ki, aztán pedig köntösbe bújtam és kijöttem a konyhába. Nem sokáig tartott, míg felöltözött.

- Hívhatlak még? - egészen bátortalanul állt előttem.

- Nem hiszem, hogy lenne értelme.

- Az a baj, hogy tudom, hogy nem fogom kibírni. - mosolygott szégyenlősen.

- Az tényleg baj. - vakkantottam.

- Barátok legalább lehetnénk? - kérdezte.

- Hogyne! - csattantam fel. - A tanyán meg kiássuk a macskám holttestét és akkor már majdnem olyan lesz, mintha sosem vesztettem volna el.

- Mérges vagy. - állapította meg. - Nem ismerlek, nem tudom, hogyan tudnálak lecsillapítani.

- Talán ha elmennél... az biztosan jót tenne az idegeimnek.

- Hívni foglak. Muszáj. Gondolkodj a barátságon kérlek.

- Persze, persze... - válaszoltam, aztán határozottan ajtót mutattam neki.