A szexhez, mint olyanhoz mostanában nincs kedvem. Akárhonnan is nézem, valamiféle kötődés mindig kialakul bennem azok iránt, akikkel lefekszem, s erre most nincs szükségem. A baráti cirmi viszont más... abban a testem nem vesz részt igazán. 

Most egy kissé hidegen kezdtem. Mert léleknyúzás volt előtte. Ez a cirmantás afféle "fogjuk már be mindketten a pofánkat" típusú volt (mint a veszekedés helyetti/utáni szex).

A melleimet nagyon akarta, úgyhogy némán levettem a felsőmet és a melltartómat is. Ő leült a kanapéra, én pedig elé térdeltem egy viszonylag nagy párnára, félmeztelenül. Megcsókoltam, ő pedig mohón átölelt. Az egész kissé szürreálisnak hatott, mert a "hidegség", ami közöttünk volt, valóban gátolt mindkettőnket. Kérte is, hogy ne legyek hozzá ennyire rideg... hát lehunytam a szemeimet, és próbáltam semmi másra nem gondolni, csak arra, hogy itt van egy férfi, aki vágyik rám, és ettől megjött a kedvem. Nem. Nem a szexhez. Csak a cirmantáshoz = örömnyújtáshoz. Megváltozott bennem valami, és innentől kezdve eltűnt minden, ami zavart okozhatott volna. Megérezte ezt ő is, mert ellazult. Hátrahajtott fejjel, némán élvezte a szopást. Fejemet időnként megfogva juttatta a tudomásomra, hogyan is jó neki. 

Néha abbahagytam, felmásztam hozzá, hogy csókolhassa az ajkaimat. A nap besütött az ablakon, ő pedig két kezébe fogva a melleimet, egyszerre nyalta, csókolta, szívta mindkét kemény bimbómat. Közben szinte könyörögve súgta: "Meg akarlak dugni! Meg akarlak dugni!". Nem hagytam (ahogy azt sem, hogy kinyaljon). 

Visszamásztam, le az öléhez, megfogtam a farkát és a makkját finoman becsúsztattam a nyitott számba. Közben mosolyogva néztem fel rá, amitől elvesztette az eszét. Hol gyorsabb, hol lassabb tempót diktáltam. Váltogattam a különböző "technikákat". Néha teljesen bekaptam a farkát és a szó klasszikus értelmében csak szoptam. Kezeimmel a hasát, combjai belső oldalát vagy épp a heréit simogattam. Arra számítottam, hogy sokáig fog tartani, mivel az egész nagyon hidegen kezdődött, de - mint utólag megtudtam - a világosság, a nyitottság, a szemkontaktus szopás közben... szóval ezek mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy viszonylag hamar elsüljön a farka a számban. Nem, nem idő előtt. Inkább pont időben. 

Miután elélvezett, nagyon óvatosan leszopogattam a maradékot a farkáról és hagytam őt pihenni... aztán kértem, hogy hozzon haza.