Hát többek között például arra, hogy jól beöltözzenek a fehérnépnek és úgy csábítsanak. Bizony!! (Nagy kajfer mindegyik, azt sem szabad elhinni, amit kérdeznek. Amúgy.)
Nem titok, hogy a tűzoltó egyenruha bizony megdobogtatja a női szíveket. S ha történetesen a szóban forgó pasi hajlandó otthon beöltözni, akkor garantált a csodás szerepjáték (Jó... úgy ám az igazi, ha a hapsi valóban tűzoltó.... mer' úgy mégis igazibb).
Velem megesett már, hogy ágyban kellett maradnom, s a reggelit is ágyba kaptam... persze úgy, hogy a pasas be volt öltözve, még olyan sisak (...vagymi...) is volt a fején (és tényleg tűzoltó volt, hahh!!). Oké, kabát és palack az nem volt rajta, de mondjuk túlzás is lett volna! (Eljátszottam a gondolattal, hogy ha félredobnám a palackot, akkor vajon mi történne? Egyáltalán csak úgy félre tudnám dobni? Aztán ott a nagykabát, kámzsa, stb., szóval szerintem bőven elég a nadrág a hozival és a póló meg a kiskabát. DE!!! Ha valaki ezt kipróbálja, higgyen nekem, hogy kell az a sisak (nem tudom, mi a hivatalos neve), mert azt nagyon jó érzés leszedni az illető búrájáról!!)
Szóval az ilyen szerepjátékokban azért van valami, bárki bármit mond... mert én is úgy éltem meg, hogy hűha... totál beizgultam, hogy most akkor jól kihámozhatom a pasit ebből a szexi cuccból, aki ilyenkor minimum a félistenségről indul... ha így hajolnak a nő fölé, szerintem lehetetlen, hogy ne kezdjen el rezegni benne valami. Nálam a valami az volt, hogy szép, szép... de le az összes cuccal, tépve, már-már szakítva... a sisak is csak hadd repüljön, biztos nem törik el (nem tört el). Viszont a tűzoltók derékcsatja elég rafinált, ott lehet buktázni, ha sokáig bénázik az ember.
Tehát megérkezett a reggeli (szalonnán és hagymán sült tojás, nyami... nyami...), amit képtelen voltam elfogyasztani, hiszen ott állt előttem AZ EMBER... a FÉRFI!!! Muszáj volt levenni a sisakot, visítva, mint egy kislány... mert nagy dolog ez (nem, igazából annyira nem nagy dolog, csak akkor hittem én botor, hogy az, de ez nem tartozik ide). Talán a legjobban annak örültem, hogy megtette értem... vagyis azért, hogy megkapjon. Nem kell az ilyesmit túlmisztifikálni, az ember bármire képes, ha el akar érni valamit. Nőként pedig igenis is nagy dolog, mikor egy szolgálat után kész az EMBER újra felvenni a gúnyát, hogy kedvezzen. Nekem. Ilyenkor nem számít már az elkészített reggeli, nem érdekel semmi.. csak egyetlen dolog. Megkapni, amit felajánlottak. Egy testet, ami fess kis egyenruhába van bújtatva. Tépni kell, húzni-vonni, lefelé mindennel...
Mire jók még? Hmm... baromira tudnak főzni. Tulajdonképpen a semmiből is akár. Értenek ehhez is. Nagyon.
