... hol nem volt. A legtöbb mese így kezdődik. De nem az enyém! Miért? Hát mert az, akiről a mesét éppen szövöm, köszöni szépen, még van! Most, ebben a pillanatban is. Valahol. Messze tőlem. De mégis itt. A közelemben. Virtuálisan.
Ez az ember annak rendje s módja szerint megszületett erre a világra. Felnőtt, élte az életét, mint mindenki más. Nem volt kiemelkedően szép vagy okos, de becsülettel elvégezte az iskoláit, s a munkahelyén is tisztességesen odatette magát. Mindig. Csak hát nagy pofával áldotta meg az ég. Odamondja bárkinek, ha búja-bánata támad. Böjtölt és böjtöl is miatta eleget a szerencsétlen. De az élet ugyebár soha nem áll meg, hát ment ő is a maga útján. Az úton, amit Ő választott, amin az ő kis céljai szépen ki voltak jelölve. Volt-e néha buktató? Hogyne! Nem is egy... igazán göröngyös kis ösvényen bóklászott világ életében. De hogyhogy nem, egyszer csak mégis megérkezett a maga kis céljához, s ennek örült.
Boldog volt, mert becsületes úton, tisztességesen jutott el oda, ahol lenni akart. Egészen kisgyermek kora óta. Örült a szíve, mert elérte, amit akart. Sok-sok küzdelem és megannyi lemondás után magáénak tudhatta a KINCS-et. Az Ő kincsét. Birtokba is vette, óvja, csinosítgatja, fejleszti a mai napig. Csakhát...
...most ül egy gödör alján és rosszul érzi magát. Ki tudja, hogy miért? Talán ő maga sem... csak egy érzés bujkál benne, hogy NEM JÓ! Csendet akar maga körül. Nyugalmat. Mert minden rossz! S most már az is nyomja a vállát, hogy ő egy "fos ember". Szép kis mese, ugye?
De a bélsár még a mesében is csak szar. A fos is az. Csak az állag más. A fost legalább szépen el lehet kenni. Ha van az embernek gusztusa hozzá. S akkor nyer még egy kis időt. Fostosat, de mégis valamit.
Az igazsághoz tartozik azonban az is, hogy bármennyit guglizik is az ember, nem talál egy olyan tudományosan alátámasztott cikket sem, ami a szarral kenegetés jótékony hatásait bizonyítja. A szart le kell mosni! Fostosan nem lehet ágyba feküdni! Senkiébe! Fostosan lehet sírdogálni, írni is akár, féligazságokat. Ez csak apró lépés csupán. A fos ugyanis nem megy át az éteren. Ott láthatatlan, szagtalan. Mondhatni, hogy firkálni lehet bármit. Azt a legkönnyebb. Nézd csak! Letettem a fenekem, mind a 10 ujjamat rátettem a billentyűzetre, s már megy is magától, mint a Hejderhétszentség!
Ismétlem: A fos nem jön át az éteren. Csak kevesen elég szenzitívek ahhoz, hogy átlássanak a rinyán, a filozófián, az okoskodáson és az észosztáson. A legtöbben inkább isszák a szót, s követnek bárkit, aki látatlanban ontja a csalóka fényt.
