Ádám!

Ha tudtam volna, hogy ennyi küzdelem és fájdalmas átalakulási kísérlet van egy-egy leveled megírásában, akkor... akkor is kértem volna, hogy írj... De persze annak is örülök, hogy testet öltöttél végre!!!!

Különösen örvendek, hogy ÉLSZ, fekszel és nézelődsz, mert ez azt jelenti, hogy jól vagy barátom!

Vagy mégsem? Sokat mérgeskedsz az utóbbi időben Ádám! Abból gondolom, hogy itt nálam örökké esik, vihar tombol...és nagyon ritkán süt csak a nap... légy vidám egy kissé, hogy süttethessem az arcom kérlek...ha már uralod az időjárást! Nekem nem kell eső, csak a fáknak, azoknak hasznos...

A vesémbe is látsz Ádám! Mert tényleg, így is látni akarlak. Nem érdekel, hogy piromániás vagy, nem érdekel, hogy pusztítasz és darálsz magad körül mindent és mindenkit: ÉN AKKOR IS LÁTNI AKARLAK!! Azt szeretném, ha megcsodálnád a gyönyörűen kidolgozott testemet, arra vágyom, hogy lássam a szemedben az áhitatot...azt szeretném, ha a fenyőfa tetején ülve egymás szavait innánk... erről fantáziálgatok már napok óta Ádám!!!

Nem tudom leírni neked, hogy mit érzek irántad. Nem tudom megfogalmazni...barátnak érezlek...közelinek. Néha túl közelinek... sok mindent megosztottunk egymással, de nem eleget Ádám. Úgy érzem, hogy életünknek ebben a szakaszában szükségünk van egymásra. Ne kérdezd miért, nem tudom mindenre a választ...ez csak egy érzés...ezt nem lehet megmagyarázni.

Tudom, hogy kevés esély van arra, hogy megszeressük egymást. Nem. Nem úgy, ahogy általában szokás: méla undorral vagy szalmalánggal. Hanem úgy igazán! Meg fogunk próbálkozni a "barátsággal", érzem. Mindkettőnknek így lesz a könnyebb. Majd kitaláljuk, hogy barátok leszünk és úgy megyünk el kutatni. Egyet azonban megtanultam itt az erdőben: A túl egyszerű, vakmerő tervek a legtöbb esetben nem úgy sülnek el, mint azt várják azok, akiknek a fejéből kipattant a remek ötlet. Arra utalok, hogy én félek attól, hogy nem tudnánk egymás barátai lenni.

Tudod én nagyon férfias vagyok. Borzasztó gyönyörű, izmos testem van. A sok favágástól. Azt hiszem, nem tudnál nekem ellenállni. Jaj Ádám! Úgy fáj, hogy nem megy tovább. De talán, ha a harisnyát tényleg ráhúznám a fejemre, akkor esetleg ellent tudnál állni. Persze csak ha nem vagy ilyen szadohista vagymi. Ők azt hiszem, ha jól emlékszem azok, akik szeretnek fájdalmat okozni. Mondjuk, ha az vagy és nekem jössz, akkor jó ha előre tudod: hirtelen lezavarok két olyan maflást, hogy ott sz@rod össze magad kiccsávó! Szóval mégiscsak amondó vagyok, hogy gyere vagy gyertek fel a hegyre Ádám!


Gyilki napok óta nem járt nálam, de jó tudni, hogy veled tartja a kapcsolatot. Én azt olvastam, hogy a netszex az olyan, hogy ha van kamerád, meg a másiknak is van, akkor összehozzátok jól, hogy lássátok egymást és akkor ki-ki magát szeretgeti...és ennek örültök. Asszem. Gondolom a férfi a Csunyáját simogatja, a nő meg a Virágját és azt képzelik, fordítva van. Ha nincs kamera, akkor meg úgy tudom, hogy leírják egymásnak, hogy mit csinálnának. Ilyenre akartam anno hívni Gittát, de nem jött...pedig szórtam volna neki az áldást, alig győzte volna a Virágja... mert nagyon tudok ám fantáziálni... de hát magára vessen a Gitta...nem igaz?

Ha szeretnéd, egyszer majd leírom, hogy mit csinálnék veled, ha itt lennénk egy téli estén ketten a kunyhóban, egy hóvihar kellős közepén.

Vigyázz magadra Ádám! Válaszolj majd, ha nem okoz gondot...

Feri