Ádám!

Tudod ugye, érzed ugye, hogy mennyire vártam már a leveled? A Te leveledre vártam Ádám, senki máséra, így nincs miért szabadkoznod!

Fehér ingben vagyok, fain hímzésekkel az oldalán, ez az ünnepi gúnyám. Ha eljössz, akkor persze, hogy hétköznapinak fogsz látni, kockás ingben, kantáros nadrágban, gumicsimmával! De addig is Ádám! Ünneplőbe öltözöm, ha tudom: írsz nekem. Mert ez ilyen Ádám! Ezt az örömteli, izgatott időszakot meg kell becsülni, díszben kell lenni, mert nem tart sokáig. Sosem.

Mert el fogsz jönni és elmúlik a varázs. Tudom, mert nem Te leszel az első. Hiába a kalap és a harisnya a fejemen, úgy érzem, Te is csak egyszer fogsz eljönni Ádám!

Amikor eljössz, Gyilki is itt lesz. Szükségem van rá, mert gondok vannak a szocializációmmal. Ő majd segít, hogy értsük egymást. Én is új vagyok ebben a melegedőben, pont úgy, mint Te Ádám! Gyilki viszont ismeri a helyzetemet, a kínos csendeket majd kitölti ő a fecsegésével. Mert nagyon sokat beszél az a lyány... Ádám... néha az agyamat is kibúgja...

Azt írod megkedvelted. Hirtelen. Ennek örülök, ugyanakkor egy kicsit összefacsartad a szívem Ádám! Ő itt lesz és érzem, hogy rám nem leszel annyira kíváncsi... háttérbe fogok szorulni, mert Gyilki lehengerlő, humoros... én csak kedves vagyok, félénk és favágó.

Ennek ellenére én majd vigyázok rátok. Nem hagyom, hogy felégess bármit is itt az erdőmben. Nem hagyom, hogy úgy érezd, nincs más lehetőség! Mert mindig van Ádám! Ezt tanultam meg az erdőn! Ha az egyik medvét nem sikerül legyűrnöm, jönni fog egy másik, csak türelmesnek kell lenni. Ez a legfőbb baja Gyilkinek is: türelmetlen. Folyton hajszolja a boldogságot, pedig csak meg kellene állnia egy percre és körülnéznie. Mert ez az erdő gyönyörű Ádám! Ha eljössz, akkor a bemutatkozás után majd hagylak üldögélni egy tuskón, hogy nézelődj, süttesd az arcod...mert nagy szükséged van erre úgy érzem.

Tudod, a hétvégén a fenyőfára felvittem mindenfélét. Megerősítettem. Mindenféle szempontból. Nem számít már, hogy hány kiló vagy... könnyen fel tudsz mászni és kényelmessé tettem Neked, nekem, mindenkinek, aki ott fent, a magasban szeretne eltölteni egy kis időt!

Esténként a legszebb odafent Ádám! Nagyon fogod szeretni! Elcsendesedik az erdő, csak a tücskök ciripelnek...ott fent egyedül lehetsz. Nem megyek utánad. Tudom, hogy jó néha egyedül. Mert az nem ugyanaz, mint a magányosság. Ezeket mind megkaphatod itt Ádám! Pisilhetsz széllel szemben, fetrenghetsz a csalánban, és ha úgy tartja kedved, hát ordíts!!!!!!!! Üvölts, ahogy a torkodon kifér!!! Ezért itt nem fog bántani senki. Mi Gyilkivel elleszünk a tábortűz körül... sokat szoktunk álmodozni...ezt tesszük majd akkor is, amikor Te egyedül akarsz lenni, hogy magadban bolondozz... nem fogunk benne akadályozni.

Egyre kérlek csak! Amikor a farkasok túl közel jönnek, akkor is ordíts! Ne magadért, ne a móka kedvéért, hanem azért, hogy elűzd őket innen...tudod, írtam, hogy egyre többen vannak! Azt hiszem, a bolondságod direkt jól fog jönni itt a kerek erdőben.

Majré megint belepisilt amúgy a gödörbe. Nem bántottam szegény párát, mert őszintén szólva, ha már elástam, akkor nem mindegy, hogy mi történik azokkal a dolgokkal? Nem fogom kiásni őket, nem fogom kiárulni őket... nem csinálok velük semmit. Majré elintézi helyettünk. Nem lesz gondunk vele. S ki tudja, lehet, hogy ebből a sok szarból végül valami jó kerekedik ki... ezért hagyom Majrét...

Ádám! Itt a hegyen nem lesz bolt... csak mi. Hárman. Meg Bendegúz, ha el akarod hozni. Ez egy menedék. Nem áruljuk ki az emlékeimet. Ne haragudj érte! De játékból megcsinálhatjuk, csak nem szeretnék lemenni a városba miatta. Elvállalod az adminisztrációt Ádám? Kijárod a sok-sok engedélyt? Mert tudod, hogy a világban túl sok a szabály... ha ebbe belevágunk, akkor meg kell felelnünk... megint... pont ami elől menekültem... nem lesz ez jó Ádám! Meg fogod látni, hogy elveszítjük a menedéket. Egymást fogják taposni az emberek, és a scannered sem bírja örökké. Be fognak szivárogni mindenféle alakok...sunyik, rosszak, hazugok... megmérgezzük a helyet Ádám és akkor én hova megyek? Nincs más otthonom. Ide teremtettek, itt az én helyem!

De én bízom benned Ádám! Ha Te segítesz és kitartasz és hiszed, hogy ez egy küldetés, akkor belevágok. Ha elbukunk, akkor majd eldöntöm, hová bújok el Majréval...végül is ilyen Tüzépeken vagy minek hívják...szóval ott is lehet fát hasogatni... legvégső esetben. De hinni akarom, hogy jót akarsz nekem Ádám!

Hinni akarom, hogy nem azért akarsz eljönni az erdőbe, hogy szétrombolj mindent és elégess...hanem azért, hogy megismerj engem és ezt az életformát. Egyszerű, néha kényelmetlen és sokszor magányos is, de azért jó. S ha már Te is eljössz, mindjárt leszünk hárman. Három derék ember. Egy rakáson. Ha jól keverjük a kártyát, még az is lehet, hogy Gyilkit be tudjuk rakni a szendvicsünkbe...de nem szaladok előre Ádám! Meglódult a fantáziám... először mi ketten melegedjünk össze... mert az fontos. Hisz ez a helyzet új lesz... nagyon új... és furcsa...mindenképp. Neked szőrös a mellkasod? Mert az enyém igen...elképzelem, ahogy összesimul a két szőrös mellkas... szoknom kell a gondolatot, de megbirkózom vele!!!

Most be kell fejeznem, mert vár az ebéd. Ebben a melegben nem tudok fát vágni. Azt olvastam, hogy 16:00-ig nem szabad napon lenni, mert melanoma malignumot kaphatok. Az a baj, hogy nem tudom eldönteni, hogy az jó-é avagy rossz? Te Ádám! Te tudod, hogy jó-e nekem, ha kapok egy ilyen melanoma malignumot? Az valami talizmán? Vagy egy égi jel, például a bőröm? Hmm...

Örülök, hogy írtál Nekem Ádám! Legyen szép a napod! Akkor jössz, amikor akarsz és onnan toppansz be, ahonnan szeretnél! Nem tudsz meglepni, mert a szemem olyan, mint a sasé, a szaglásom meg mint egy nagyon éles szaglású állaté (most nem jut eszembe ilyen konkrét kiemelkedő állat). Szóval gyere... akármikor.

Feri