Szia Ádám!

Megkaptam az üzenetedet! Nagyon boldoggá tettél, Ádám! El is döntöttem, hogy a fenyőre eszkábálok valami ülőkét, hogy egész nap ott ülhessek, várva a leveled. Tegnap hozzá is fogtam, hisz nem kell más, csak fa és szög, meg akarat...vagyis minden megvolt. Csináltam egy ilyen láblógatós, arcot süttetős kis helyet magamnak a fa tetején. Holnap nem is fogok dolgozni. Hajnalban felkelek, felmászom a fára és ott fogok várni.

Ma elmegyek a folyóhoz is és kimosom a legszebb ingemet, abban fogok a fenyőfán ülni Ádám! Mert ünnep lesz számomra a holnap! Nagyon ritkán történik velem ilyesmi! Tudni előre, hogy valakitől levelet fogok kapni... ez a legritkább esetben fordul csak elő. Megadom az eseménynek a kellő tiszteletet Ádám!

Tudod, tegnap sikerült egész sok fát összeaprítanom. Már készülök a télre is, ezért nem csak a vevőknek, hanem magamnak is hasogatok. Félek kicsit a téltől Ádám! Olyan rövidek a nappalok, az éjszakák meg nem akarnak véget érni. Holnapután, ha lesz rá időm, elmegyek az erdő mélyére. Ha nem lesz időm, akkor meg azután. Keresek jófajta füveket... Nem vagyok nagy dohányos Ádám, de van egy szép pipám... Nem annyira jó, mintha itt lenne valaki más is, de legalább ha akarom, akkor a paprikás krumplinak krémtúró íze lesz. Nagyon szeretem a krémtúrót Ádám! Gondolkoztam is, hogy fel kellene hozni ide egy tejet adó állatot, de félek, hogy a medvék vagy a farkasok megennék. Mert tele van a kerek erdő farkasokkal. Éjjelente hallom, ahogy vonyítanak Ádám! Félelmetes... Egyre többen vannak! Nem értem... évek óta itt élek, de ennyi farkas nem volt még körülöttem. Jól be szoktam zárni az ajtómat belülről, mert az megvéd. Nem tudnak bejönni, pedig vannak napok, amikor egész a kunyhóig elmerészkednek. Hallom őket, érzem a szagukat. Félek ilyenkor Ádám, nem szégyellem bevallani. Mit akarnak tőlem ezek a farkasok?

Pszichogyilki is feljön ma hozzám a hegyre! Elmegyünk gombát szedni. Ami nem tart sokáig. Amúgy.

Ez olyan fura Ádám! Eljöttem ebbe az erdőbe, hogy ne tudjanak bántani az emberek és én sem őket, hogy kivonhassam magam a mai - életnek nevezett - cukrozott szarból. Annyira jó volt itt egy darabig! Nem tudtam hibázni, mert nem volt körülöttem senki. De egy idő után elkezdett valami hiányozni... talán a botlás? Nem tudom...de Majréval kicsesztem egyszer-kétszer csak azért, hogy a bokor mögül nézve nevethessek rajta kárörvendőn.

Szegény Majré! Nem érdemelte meg... Vannak, akik nem érdemlik meg, mégis velük is ugyanazt teszem. Pszichogyilkit is bántom sokszor, pedig ő feljön legalább hozzám. Nagyon vicces figura, párszor majdnem sikerült meggyőznie, hogy jöjjek le a hegyről, de engem nem olyan fából faragtak ám Ádám! Amikor idejöttem, megfogadtam, hogy csak fát fogok vágni és nem megyek vissza többé. Olvasom a könyveket, amiket ő szokott hozni nekem, és egyre inkább úgy érzem, hogy nem akarok visszamenni. Persze, hiányzik, hogy valaki mellettem legyen, de csak olyat tudok már elképzelni, aki szintén nem akar majd visszamenni. A vendégeket szeretettel fogadom (majd meglátod!), mert tudom, hogy csak jönnek és mennek. Megaranyozzák a napomat, de simogat az a tudat is, hogy el fognak menni. Mert a vendégek a sok-sok jó mellett mindig hoznak ide a hegyre valami rosszat is. Van egy nagy gödröm Ádám. Akkor kezdtem el ásni, amikor az első vendégek eljöttek. Abba dobálom a sok rosszat, feleslegeset, amit hoznak. Különféle ajándékokat, amikre nincs is szükségem. Nem bántom meg őket! Nem tudják, hogy amikor elindulnak lefelé, akkor én megyek a gödörhöz. Elásom ezeket a felesleges dolgokat...mert mi szükségem lenne pl. mobilszámra? Úgysem telefonálok... Olyan sok mindennel van tele az a gödör...egyre mélyebbre és mélyebbre kell ásni, felforgatni a földet, hogy komposztálódjanak a dolgok...

Majré amúgy is lepisilte tegnap a gödröt. Mérges voltam rá, nem adtam neki ebédet. De Majré bírja a strapát. Büszke! Nem kunyerált, nem sírt, tűrt némán. Nézett rám és láttam a tekintetében, hogy dafke oda fog pisilni ma is. Most fél szemmel őt figyelem ám a fa tetejéről, mert innen mindent belátni Ádám! Ellátni a erdőn túlra is! Messziről látom, ha valaki jön hozzám... és látom Majrét is. Ezt ő is tudja. S talán azt is, hogy mindig az erősebb kutya b*szik... és Majré nem túl nagy. Pudli. Tudod... Hát azt csinálok vele, amit akarok.

Vigyázz magadra Ádám! De ha ki akarsz szakadni a körforgásból, gyere fel a hegyre! Olyan csend van, hogy agyban tudsz ordítani magaddal!

Várom a leveled Ádám. Nagyon. Nagyon.

Feri