Alapvetően csöndesen és magányosan élem az életem, túl egy fekélyen és egy szemműtéten. Élek! Még mindig! Ma még arra is volt merszem, hogy híreket olvassak, aztán mikor azon kaptam magam, hogy ordítok a konyhámban a képernyővel, akkor becsuktam a híroldalt. Faszom akar agyvérzést magának! Csakhogy, amit már elolvastam, az beleégett ám az agyamba, és elborult rendesen! Mutatom mindjárt, ha van merszed a poklomba (agyam) lejönni!!!
Még sötét van, amikor felébredek a szuszogására. Szorosan ölel álmában, védelmezőn. Minden lélegzetvétele csiklandozza a nyakam. Kiskifliként mélyebbre csúszom, hogy teljes testemmel érezzem őt. Még alszik, tenyerével azonban simogatja a hasam. Várom, hogy pirkadjon.
Nem én írtam, de ettől még ütős... sorsok... nők... szeretők... (kiemelések tőlem)
Minden héten a keresőszavak között szerepel, a "Hogy+verd+ki+a+pasid+farkát?". Két dolog lehet ugyebár: Valaki vissza-visszatér hozzám, de lusta megjegyezni a blog nevét, ezért bemásolja ezt, vagy pedig tényleg odáig korcsosult az emberiség, hogy már erre is a google-t használjuk. Utóbbi sírnivaló amúgy.
Még az is lehet, hogy valóban tyúklépésben elkezdtem menni előre az úton, nem tudom... az viszont tény, hogy ma - X év óta először - elsírtam magam az órán. Nem, ez nem is jó... zokogtam, mint egy szaros gyerek, ami szerintem kurva nagy lépés, ráadásul engedtem, hogy megöleljen, ringasson és ettől tudtam csak megnyugodni.
"Jaj, de nagyon szeretem a hasonlataidat!" - röhögött fel a terapeuta, mikor arra a kérdésre, hogy mit akarok a Svábbal, az alábbi furcsa hasonlat bukott ki belőlem!
Az elcsendesedés erre is hatással van. A terapeuta nem is ismeri fel a hangom, olyan nyugodt, olyan... MÁS!
Ezúttal kávézgattunk és hagytam, hogy beszéljem hozzám és megértsek dolgokat végre.
Sváb családka hazajött a csodás kirándulásról, ahol nyilván bejárták a sok-sok erdőt és megbeszélgették, milyen boldogok is ők együtt. Nem kellenek itt változások, ők a világ két legcsodálatosabb önző gecije, miért is foglalkoznának másokkal? Nekik legyen jó, és nekik jó, úgyhogy fosnak ezek egy tarkát a világra. Menetrend szerint persze, a kirándulás utáni első szolgálati napon jött a telefon a Kurvának (nekem), meg egy levél is, amit kivételesen közlök.
Szégyen, magány, szégyen, düh! Ezek kavarognak bennem, ennek megfelelően a terápián szinte kizárólag csak üvöltöztem, mint valami agyalágyult! A mondanivalóm nélkülözött mindenféle logikát, tulajdonképpen a gyönyörű plüsskanapén produkáltam a pánikrohamot tankönyv szerint! Ember legyen a talpán, aki tud ezzel kezdeni valamit!
Életem egyik nagy eseménye szorosan kapcsolódik egy megsemmisítő érzéshez! Nagyon úgy tűnik, hogy az életembe boldogság kizárólag valami negatív dologgal együtt hajlandó csak megjelenni! Teszem azt, Esztergomban életemben először - igen, közel a 40-hez - vízicsúszdáztam, amit iszonyúan élveztem, ugyanakkor folyamatosan hallgathattam egy másik nő lelkének apróságait, valamint azt, hogy a pasi, aki amúgy mellettem feszített, mert ő egy jó nővel van, gyakorlatilag egész nap egy más nőről duruzsolt a fülembe. Hord még a hátán nagyobb idiótát a föld? Szerintem nem...
Mondjuk, hogy ez egy mese lesz és tekintsünk most el attól, hogy mennyi a valóságalapja.
A címben szereplő Svábok egy kétszemélyes család. A Kanos Sváb Férfi és a választotja, aki ugyan nem Sváb, ellenben Pinátlan. Van még egy harmadik, az Arany Pinájú, ő fon védőburkot a Sváb család köré, s most őt akarják valahogy legálisan belegyúrni a mindennapi életükbe! Nem, szerintem ne akard tudni, hogyan is készítik a receptet a Svábéknál, mert kifordul a beled Komám!
... minden szinte ugyanolyan, mint tavaly ilyenkor, és mégis teljesen más.
Nem tudom, igazából miről is akarok, ha akarok egyáltalán írni. Anno ez a blog azért született, hogy a Svábos kalandjaimnak legyen egy felülete, az eltelt évek alatt azonban egyfajta terápiás naplóvá szelidült az egész. Persze, ez a "szelídség" csupán egy hülye jelző, alapvetően azonban arról van szó, hogy hazudok a saját naplómban! Mennyire gáz már!
Találtam egy fekete, kisalakú, ám vastag könyvecskét. Nem tudom, hogy ki írta és csak saccolni tudom, hogy az 1930-40-es években vetette papírra az ismeretlen férfi. Egy oldalon találtam csak dátumot és nevet: Hosszufalusi Hosszú János 1940.01.10. Megéri elolvasni, roppant érdekes, vicces és tanulságos is ugyanis!!! Nyilván csak részleteket tudok hozni ide, de befigyel az éjjeliszekrényre!
Megyek vidékre, szétbombázzuk A Birtokot, ám kora reggel, csipás szemekkel belefutottam ebbe a net sötét bugyraiban és visítva röhögtem, még a kávé is kijöt az orromon. Nagyon beteg emberek vannak, hejj!
Jelen esetben a Bú én vagyok. Egyenlőre nem bánom, aztán később meg lehet, hogy fogom, de a lényeg az, hogy dugtam egyet tegnap. Csak. Mert. Akartam. Tulajdonképpen a partneremere sokkal inkább illik a cím; hiszen ő dugott Búval (velem).
... mert túltoltam a vállaimat és a hátam. Kamion!
Olvastam most reggel egy írást, amiben egy fiatal nő arról értekezik, mitől is jó a szex? Érdeklődéssel vetettem volna bele magam az olvasásba, mindig jó tapasztalatokat szerezni (még akkor is, ha a sztratoszférában jár az ember lánya), mikor is kiderült, hogy pár unos-untalan ismételt frázison kívül a világon semmit sem tartalmaz a szöveg (talán két kivétel van!). Mutatom, mi a problémám!
Mindenki a saját torz szemüvegén át látja a valóságot és szentül hiszi: ÚGY IGAZ! Azt, amit én boldogan élek meg, a másik éppenséggel lehet, hogy szörnyűségként aposztrofál! Tapasztalataink, sebeink azok, melyek meghatározzák, adott helyzetekben mit érzünk, mit látunk. Csak ez lehet a magyarázata annak, hogy amikor két ember pontosan ugyanabban a szaros vödörben dagonyázik, mégis másképp látja az egyik, mint a másik.
Eltelt egy újabb év és ITT VAN!!!!!!! Lejött, itt van Fin ismét, és itt vannak a SHARKNADOK ÉS FIRENADOK és Isten tudja csak még milyen nadok... meg a szőke nőnek jedi kard van a leharapott helyén!!!
EZT MOST MÉG EGYSZER: TARA REID 2. RÉSZBEN LEHARAPOTT BAL KARJA HELYÉN BLACK AND DECKER HELYETT A BEMUTATÓ ALAPJÁN EZÚTTAL JEDI KARD VAN! ÚGY ÁM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Tényleg semmi más, csak "BASZD MEG!" - viszont kurvára nem crtl+c, aztán meg ctrl+v!
BASZD MEG!
Ma megint úgy ébredtem, hogy pfff... és majdnem dél volt, mikor elindultam edzeni! Nulla lelkesedéssel, borzasztó rosszkedvűen ballagtam a terem felé, de hála Istennek bementem, és totálisan megváltozott az egész napom. Úgy tűnik, hogy bebarátnőztem, vagy nem is tudom, hogyan mondják az ilyesmit... (nem, nem lettem lebzikus -> leszbikus, csak az előbbi viccesebb)
Nagyon sokat sírok az utóbbi napokban és észrevettem, hogy amikor nyakig ér a szar, amikor már csak pipiskedve jutok tiszta oxigénhoz, akkor Isten előtt még az anyámért kiáltok...
Mire vajon utal, hogy azon kaptam magam a minap, hogy ismételten ezt nézem?
VALAMI NAGYON NEM JÓ!!!!
Mostanság úgy kell élnem az életem, hogy nincsenek viszonyítási pontjaim. Tegnap - többek között - ez derült ki a terápián. Mintha csak az űrben lebegnék... találnom kell valami kapaszkodót sürgősen, mert a végén még magába szippant egy méretes feketelyuk!
Nagyon jól telt a tegnapi napom, mert voltam terápián és kibeszéltük a hétvégi eseményeket. Az számomra is teljesen világossá vált, hogy a nő mérhetetlen gyűlölete a féltékenységből fakad, és ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy nézek ki vagy milyen a személyiségem! Nem csak rám féltékeny, hanem MINDENKIRE (korra, nemre, vallásra, fajra kivétel nélkül!)!
Nem szpojlerezem el a Trónok harca fináléját, úgyhogy ha nem láttad a részt, akkor ne nyomjál gombot, mert nem kapsz libacombot! Ellenben lelövöm neked a poént, aztán rám fogsz haragudni, hogy nem szóltam! Pedig de!
Több, mint 38 év kellett, de ma szembejött velem az internet mély bugyraiból egy durva kép, melyet ezúton - mély tisztelettel - osztok meg itt a 8 kedves követőmmel. :)
Élek. Edzek rendszeresen. Keményen. Jól nézek ki. Egyre jobban és jobban! Jól is érzem általában magam. Rajzolok is.
Az ifjú Ned Stark úgy néz ki a Trónok harcában,
A most-ra koncentrálj! Nincs holnap!"
(Rocky Balboa - Creed)
Nem vagyok jól. Kurva szarul vagyok. Elmentem az orvoshoz, ahol kaphattam volna kilószám gyógyszereket. Azokat nem akarom szedni. Pszichológusra nincs pénzem. Marad a kín és a szenvedés.
...mert ma van a nevük napja, meg mert...
Igazából sosem tudtam eldönteni, hogy meg lehet-e "ismerni" engem ezen a blogon keresztül valamennyire. Bizonyos szempontból ugyebár jobban már igazán nem tárulkozhatom ki (fenéket, még egy csomó fantáziám van, ami vadabbnál vadabb és jobb híján mostanában ezekre nyomatom).
Mert menni kell, ha menni kell. Jövő hétre már nincs gyógyim, úgyhogy muszáj volt benéznem a dokihoz. Szerinte én 3 hónapról 3 hónapra fogyok. Hmm...
Igen, én is érzem, hogy gáz van velem. Olyan, mintha a szopórollerommal felhajtottam volna egy hullámvasútra, de a rollerezést mégsem hagytam volna abba. Szóval száguld a hullámvasút, rajta meg én rollerezek. Tiszta Jason Statham bassza meg! (spoileres lesz: Zoolander 2.)
Tudomásom szerint alig olvassa valaki a firkálmányaimat, meglepő módon mégis vannak, akik néha rám írnak. Kommentben vagy direktben. Nem mondhatom tehát, hogy senki sem törődik velem, mert hazudnék. De akkor hogy kellene fogalmaznom?
Elég sok idő eltelt azóta, hogy kifakadtam a lábamra, de hogy nem ejtek szót róla, még nem jelenti azt, hogy nem léptem át az "elutasításon". Hmmm....
Nincs kedvem írni, mert a Svábnak (ki a fasznak, ha nem neki??) sikerült megint belém basznia az ideget. Most vagy én is full alkesz leszek mint ő és elhiszem, hogy az élet happy, vagy beleverek két iszonyatosan nagyot a buflák fejébe! Majd kiderül.
De most nem róla lesz szó, hanem RÓLAM! Kedves Nyomozóm megosztotta velem a gondolatait, én meg idemásolom, hogy meglegyen a napi penzum. Fúúúúúúúúú...
Na, vajh kinek küldhetném ezt el?
Tipptye van valakinek?
...lábatlanul és emiatt van ám képem is hozzá, hogyne!
... aki mindent ugyanúgy csinál, de azért folyton más eredményre vár. Nagyon durva, mutatom:
Ezt most csak azért írom, hogy bizonyítsam: TÖKRE LENYUGODTAM. Ennek ellenére a véleményem mit sem változott, inkább csak annyiról van szó, hogy fogtam a mérgem és jól letoltam mélyre, gyomortájékra.
A tegnapi napon java része beteges takarítással telt. Egyrészt azért, mert nagyon zavart már a kosz, másrészt meg azért, hogy ne kattogjon az agyam ezen a szerelmes napon, de legfőképp azon a szánalmas tényen nem akartam gondolkodni sőt, tudomásul sem akarom venni, hogy EGY CÍMERES FASZT SZERETEK ÉS GYŰLÖLÖK EGYSZERRE! Pont ezért volt jó, hogy afféle meglepetésként felugrott hozzám a Tűzi1.
Szerelmesek napja, mi? Hahh... indul a képmutatás megint ezerrel! Nekem már van csokim, jó filmem, alkalomhoz illő pizsamám, csak épp partnerem nincs, akinek elmondhatnám, megmutathatnám, mennyire szeretem. Legalább a mai napon, mert hát most KELL, mert NAPJA VAGYON! Az, hogy tegnap és holnap esetleg csak méla undorral kerülgetjük a másikat, kurvára nem számít! Ma AKKOR IS DÚL A LOVE! Persze... de legalább van remény a párkapcsolatban élő fasziknak, hogy ma esetleg nem fog fájni anyu feje, mert hát mégis csak jeles nap a mai! Sok sikert nektek!
Azért érdekel nagy hirtelen a téma, mert tegnap meglátogatott a két legjobb barátom és a másodiknak sajnos eléggé össze van törve a szíve. Tanácsot adni nem tudok, hisz magam is a híg fosban tapicskolok, de rendesen kiakadtam!
A héten úgy döntöttem, hogy kipörgetek pár pasast, hátha akad köztük egy, akit megkívánok és viszont. Szándékosan nem húztam a dolgokat, nem voltak hosszas levelezések és szigorúan szórtam a kaszákat, de végül akadt egy legény a gáton.
Kezdek leesni a lábamról, de most olyan igazán. Lassan, de biztosan. Vannak sejtéseim, ezeket a főnökömmel meg is osztottam és a legnagyobb bajom az, hogy nem legyintett, mint máskor, hogy "Ugyan már, rémeket lát!", hanem csak ráncolta a homlokát.
Nagyon lassan ugyan, de csak egyenesbe jövök ezzel a lakásfelújítással, bár őszintén szólva némileg keserű a szám íze, mivel elég sok apró dolog elmaradt vagy rossz. Ez van, ha szívességből, kapkodva dolgoznak az embernek.
