Egy év. Csak az idő múlását jelzi. Nincs mit ünnepelni ugyanis. Pontosan úgy élem át ezt a napot (is), mint a többit. Nincs benne semmi extra. Lehetne, de mégsem. Pedig szeretek ünnepelni. Mindennél jobban. Mert kevés az alkalom. De talán pont ezért akarok emlékezni a szép, a jó dolgokra. Mások…

... hol nem volt. A legtöbb mese így kezdődik. De nem az enyém! Miért? Hát mert az, akiről a mesét éppen szövöm, köszöni szépen, még van! Most, ebben a pillanatban is. Valahol. Messze tőlem. De mégis itt. A közelemben. Virtuálisan.