Furcsa azért az emberi agy. Megtréfál, meggyötör... mikor milyen kedve van. Nos, az én csöppnyi agyam úgy döntött, hogy valamiért nem enged el valakit, akit egyébként korábban már hagyott elmenni. Mert az én agyam úgy érzi, hogy valami történik. Ja! Onnan tudom mindezt, hogy kibaszottul szoros…

Felhúztam magam újra, és előbb le kell írnom ezt: Mintha divatba jött volna az ilyen fejtető nélküli fotó az urak körében. Némelyiknek a fél homloknál elfogy a fej... és ez gyanús!!!! Mé' pont ott? Kopaszodsz sajnos, rendben. De egy ilyen fotó nem old ám meg semmit.

Nos, nem fogom tagadni, hogy búgok mint a csiga, amivel gyermekkoromban oly nagy szeretettel játszottam. Rajtam van a hoppáré! Megfogalmazhatom úgy is akár, hogy konkrétan baszhatnékom van, partnerem azonban jelenleg nincs. Ezt úgy értem, hogy ebben a pillanatban, mert tudom én is, hogy egy sms-be…

A szexhez, mint olyanhoz mostanában nincs kedvem. Akárhonnan is nézem, valamiféle kötődés mindig kialakul bennem azok iránt, akikkel lefekszem, s erre most nincs szükségem. A baráti cirmi viszont más... abban a testem nem vesz részt igazán.   

...nagyjából így kell elképzelni: