Nos, nem fogom tagadni, hogy búgok mint a csiga, amivel gyermekkoromban oly nagy szeretettel játszottam. Rajtam van a hoppáré! Megfogalmazhatom úgy is akár, hogy konkrétan baszhatnékom van, partnerem azonban jelenleg nincs. Ezt úgy értem, hogy ebben a pillanatban, mert tudom én is, hogy egy sms-be kerülne, s máris lenne, aki megmászna... de nem akarom. Vagyis igen... csak hát... 

Filozgatok itt a próbálkozásokon. Hallani mindenfélét, meg át is éli az ember azokat a bizonyos fiaskókat... s nem is gondol arra, hogy mennyi minden utalhat arra: két ember között a szex nem fog működni. 

Ilyen a címben említett ritmusérzék is. Ha a pasas a táncparketten egy béndzsa fasz, megvan az esélye, hogy az ágyban is az lesz. Honnan veszem ezt? Nos... tapasztalatból. 

Történt egyszer, hogy összehozott a Sors egy olyan faszival, akit saját bevallása szerint is elküldtek a tánciskolából 2 alkalom után, mert csak megnyomorította a nők lábát. A csókokkal semmi gondom nem volt, sőt, még a cickóimmal is nagyon jól bánt. Élveztem az egészet, bele is lendültem, jól van Öcsém... akkor most jöjjön egy kis nyalás, aztán majd cirmantás és végül dugjunk egy iszonyatosan jót... 

Tehát eljutottunk a nyalásig. Elsőre úgy megcsinált, könnyed eleganciával, természetesen, egyszerűen, hogy levegő után kapkodtam. Azt a kurva! - gondoltam, hát ez meg mi volt? Széles mosollyal az arcomon pihegtem, s arról fantáziáltam, hogy ezzel a férfival aztán majd miket lehet csinálni az ágyban!!!

Megtörtént a szopás is annak rendje s módja szerint, és következett az aktus. Finoman, puhatolózva hatolt belém, aztán szép lassan próbáltuk megtalálni egymás ritmusát. Nekem sikerült is, de ő az enyémet nem tudta felvenni. Egy ideig teljesen jól vette a jeleket, aztán pedig pont mikor már az ajtón kopogtatott az orgazmusom, egyszerűen megállt, vagy átváltott teljesen más ritmusra. Szóltam, hogy ne csinálja ezt, mert megfoszt a gyönyörtől. Elnézést kért, újra próbálkozott, ezúttal már görcsösebben. Talán a görcs miatt vagy tényleg semmi ritmusérzéke, de másodszorra is sikerült elkúrnia az egészet... 

Nem! Nem fogom tagadni, hogy rohadt mérges lettem. Úgy voltam vele, bassza meg... leszopom, csak hagyjuk már abba ezt a szarságot, mert szétrobban a fejem. Neki is álltam a cirmantásnak, de neki ez nem volt így jó, mert mindenképpen azt szerette volna, hogy én is elélvezzek még egyszer. Kérte, hogy nyalhasson, hisz az elsőre nagyon jól sikerült. Belementem, hátrahanyatlottam és próbáltam a mérgem lenyelni... 

Egészen jól kezdte, megfelelően használta a nyelvét és az ujjait is, aztán mintha egy teljesen más dimenzióba kerültünk volna, össze-vissza lefetyelt, kapkodott, görcsölt. Kértem, hogy tartsa a ritmust, ami csak egészen kis ideig sikerült neki... ezen kis idő alatt én próbáltam újra hangulatba jönni, élveztem is, és újra kimondtam, hogy "Ne hagyd abba légyszi!" - mert biztos akartam lenni benne, hogy ezúttal nem rontja el. Hát tévedtem! Biztosan a combjaim simultak rá nagyon a fülére, s emiatt nem hallott, de a kérésemre egyszerűen megállt, felemelte a fejét, rám nézett kérdőn, hogy:  

- Mondjad?!?!?!?!?!??? 

Bazd meg Ember! Megint elrontottad!!!! Ott remegtem, mint egy szaros kisgyerek, egy lépésnyire az orgazmustól, mikor ez történt. Másodszor. 

- Hagyjuk inkább jó? - válaszoltam. - Megcsinálom én magamnak, nem jelent problémát. 

- Nem, nem... az úgy nem jó, én nagyon szeretném, ha elélveznél - hadarta ő, én pedig idegesen közbevágtam, hogy "én is nagyon szeretném, de így nem fog össze jönni", mire kitalálta, hogy akkor dugjunk, hátha úgy jó lesz nekem is. 

A misszionárius póz neki nem felelt meg, mert "nem érzett igazán", ezért hasra fordultam, kinyomtam a fenekemet, hogy akkor lesz szíves hátulról megdugni. Neki is állt, még a csípőmet is megfogta két oldalról, s próbálkozott... de a mai napig nem értem, hogy a felvett ritmust mi a faszért nem tudta tartani. Dehogy tényleg nem! Hol gyorsabban, hol lassabban dugott, figyelve a reakciómat, nekem meg az járt a fejemben: Édes Istenem, itt hasalok egy férfi ágyában, aki kurvára nem tudja, hogy mit is kezdjen velem...

Lehangoló volt nagyon. Nem is akartam már az egészet... csak megnyugodni szerettem volna, de ez nem sikerült, lévén azért mégiscsak bennem volt a farka. Felvetettem, hogy mi lenne, ha lecirmantanám, mert én már fáradt vagyok, úgysem jön nálam össze. Csalódottá vált, de persze nem utasította vissza az ajánlatot. Kértem, hogy maradhassak hason, mert így szopás közben a csiklómat legalább tudtam izgatni, s ez neki is tetszett. Talán pont ezért, de egy idő után nem bírta ki, és elkezdett ujjazni. 

Valahogy úgy jött ki az egész, hogy én abban a ritmusban igyekeztem cirmantani, ahogy ő ujjazott engem, hátha így meglesz a harmónia. Élvezte is, meg hát én is, aztán egyre gyorsabban csinálta, én is gyorsabban szoptam... gondoltam csudijólesz együtt elélvezni. De ekkor bizony a partnerem hirtelen mozdulattal megállt és feltette a költői kérdést: 

- Sikerült már neked?

Ennél nagyobb faszságot kitalálni sem lehetett volna... Nem bazd meg, még nem sikerült, bocsáss meg!!!

Iszonyú mérges voltam. Annyira, hogy - bár ilyet ritkán teszek - leálltam én is, és közöltem, hogy részemről itt a vége a próbálkozásnak. Hiába kért elnézést, nem volt már bocsánat. Idegesen kérdeztem tőle, hogy valóban nem érzi, amit mutatok neki és nem hallja, amit mondok? Mit kéne még tennem? Ütnöm a hátán a taktust? Fogni a kezét és minden egyes alkalommal irányítani? Fasza kilátások. Meztelenül kiugrottam az ágyból és ott hagytam álló farokkal, meglepett, csalódott arccal. 

Csuromnedves, lüktető puncival, idegesen álltam az erkélyen,  s miközben a cigarettám parazsát néztem a sötétben, arra gondoltam, milyen fontos is a ritmusérzék.