Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

OM

 2012.08.07. 11:19

Örömmel olvastam végre, hogy komolyan, tabuk nélkül, megoldást kínálva is foglalkoznak a nők orgazmusával. Mi több, hála az internetnek ugyebár, most már oktatóvideók is elérhetők! Hurrá!

Megnéztem egyet-kettőt és teljesen odáig voltam az egésztől. Egyrészt örültem a tudatnak, hogy a gyógyszerváltás után visszatért a libidóm, ami már nagyon-nagyon hiányzott. Nem tűnt el teljesen, de kb. 40-50%-ra csökkent, a terápia kezdetén pedig gyakorlatilag nulla volt. Kétségbeestem, hisz hogyan is javulhatna a közérzetem, ha ennek az ára az orgazmusképtelenség (Egyáltalán hogy merik "gyógyszer"-nek hívni az olyan szert, aminek a mellékhatása az orgazmusKÉPTELENSÉG???)??

Viszonylag sokáig egyébként nem is érdekelt a dolog, megvolt a magam baja, tulajdonképpen még örültem is neki. Nincs vágy, nincs sírás, nincsenek kusza kapcsolatok... randizni is bátrabban indul az ember, ha tudja, hogy nincs a földön senki, aki be tudná pörgetni. Persze teljesen más okok miatt nem randiztam senkivel sem.

Viszont amikor 5 hét után is zombi voltam, és a kajálás mint olyan, gyakorlatilag már nem is képezte részét az életemnek (s igazából még most sem), akkor azért szóltam a dokinak, hogy ez így tökre nem jó. Váltottunk is gyógyszert. Péntekről-szombatra. Nem szokványos. Nem standard. Nem szakmai. Mert elvenni egy gyógyszert, ami teljesen máshol hat, s beszedni helyette egy totál mást... hát bizony megbolondítja az embert. Először is itt van ugyebár a sírás. Napok óta folynak a könnyeim. Minden ok nélkül. Persze néha okkal is, hiszen a démonaim ezerszer több erővel tértek vissza, s a mindennapos harc elég kimerítő velük. Ezen nem is problémázom, mert tudom, hogy átmeneti. Ha sírni kell, hát sírok. Nem látja senki, nem zavarok vele senkit... no de! A vágy, a libidó ezerrel elkezdett visszatérni, mint egy vulkán, ami kitörni készül. Feszít, lüktet, hömpölyög...

A baj csak az, hogy a maszturbálást meggyűlöltem. Olyan emlékeket hoz a felszínre, amelyek fájnak. Érzelmek nélkül, de attól még fájnak.

Ezért örültem meg a címben szereplő technikának... mert azzal tisztában vagyok, hogy behülyülök hosszú távon, viszont nem akarok úgy maszturbálni, ahogy régen. Nem kellenek fantáziák és nem kellenek emlékek sem. Mindössze meg akarok szabadulni a szexuális feszültségtől. Maga a módszer egyébként a pasikat oktatja arra, hogy egyetlen ujjal hogyan tudnak orgazmushoz juttatni nőket, de én kipróbáltam magamon. Mert ez egy technika, amit el kell sajátítani, s ha ez sikerül az embernek, akkor tök mindegy, hogy a kapálásra vagy az autószerelésre gondol, az orgazmus jönni fog (Kicsit a hitetlenkedés is belejátszott abba, hogy kipróbáljam. Persze!).

Magam is meglepődtem, amikor a teljesen egyszerű instrukciókat követve (némileg átszabva, hiszen nekem nincs itt egy szekrényből kiugró pasas a tarsolyomban) elsőre kb. 4-5 perc alatt értem a csúcsra.... egyetlen ujjal, egyetlen pontot stimulálva. Az orgazmus maga robbanásszerű volt, olyannyira, hogy minden hang bennem ragadt... egyszerűen csak némán ívbe hajlott a testem, s eszemet veszte átadtam magam a minden porcikámat átjáró fergeteges reszketésnek. Még a lábujjaim is begörbültek! Ismerem ezt az orgazmust, nálam ez a "szuperorgazmus", amis nem minden aktus során és nem minden pasassal sikerül. Csak a jobbakkal. Kb. 10 perc pihenés után, merő kíváncsiságból újra kipróbáltam. Azt hittem ugyanis, hogy mindez azért történt, mert régóta nem nyúltam magamhoz (meg más sem). Hát nem! Megismétlődött ugyanaz... igaz, most a csiklóm érzékenysége miatt sokkal lassabban kellett kezdenem, ezért beletelt 7-8 percbe is, míg újra pereccé csavarodva lihegtem a matracon... leírhatatlan ez az érzés. Nyilván sokkal jobb, ha a nő partnere képest ez elérni, de szegény ember lánya vízzel főz, tehát én örültem neki.

Persze a technikák keresgélése közben jó pár oldalon megfordultam. Nem, nem pornóra célzok, bevallanám, ha az felizgatna. Tényleg! (Amikor pl. igazán bosszantott a libidó eltűnése, néztem pornót is, hátha... de semmi reakciót nem indított el bennem). Tehát szörfölgettem meg minden, s eljutottam ahhoz a szintén sok férfit érdeklő témához, vajon hogyan lehet egy nőnél ún. "spriccelős orgazmus"-t előidézni. Vagy magát a spriccelést, mivel ez nem jár a nőknél feltétlenül orgazmussal. A szexuális masszázzsal tisztában vagyok, egy ilyen oldalon találtam számomra hasznos információkat tartalmazó videókat. A nő, aki vállalta, hogy lefilmezhetik ezen technika alkalmazása közben, a kb. 8 perces akció alatt asszem 4x élvezett el, de nem ám ilyen ímmel-ámmal...nem bizony. Nem üvöltött, nem visított, mint a pornósok, teljesen természetes volt, s látszott az arcán, hogy ő maga sem hiszi, mire képes a teste. Lenyűgöző volt az egész... nem azért, mert leszbikus vagyok, bár tőlem azt hisz rólam mindenki, amit csak akar. Engem az a tudat és látvány varázsolt el, hogy igenis képesek a nők az orgazmusra, nem is akármilyenekre, ráadásul nem kell hozzá nagy magic... a pasas, aki végezte a nőn ezt a fajta "masszázst", vérprofi volt. Minden orgazmus után megmutatta a nő arcát, amin igazi, hamisítatlan, örömből fakadó mosoly volt látható. S persze nem úgy "spriccelt", mint a pornósztárok. Nem volt ez nagy attrakció, ő nem is tudta, hogy megtörténik, mert nem volt eszénél... s gyönyörű volt.

Elvarázsolódva ettől is most úgy döntöttem, ezt is megpróbálom megtanulni. Sokkal nehezebb, mint az egy ujjas orgazmus, s én magam is legfeljebb érzem majd, ha bekövetkezik, látni nem hiszem, hogy látni fogom. De nem is ezen van a lényeg, hanem azon, hogy az eddigiektől merőben új maszturbálási technikát fedeztem fel, amitől nem ugranak be kellemetlen emlékek, amik aztán elveszik az élvezetet tőlem.

Mert a maszturbálás soha többé nem fogja már azt jelenti, amit alig pár hónappal ezelőtt. A funkciója újra annyi lesz, hogy levezessem a feszültséget. Ha épp nem elég a futás és a séta sem. Pedig néha hólyagosra járom a lábam... no mindegy!

Címkék: nEuROTIKUSs

A bejegyzés trackback címe:

https://neurotikuss.blog.hu/api/trackback/id/tr904731109

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása