A kifejezést egy Woody Allen filmben hallottam. A jelenetben Woody nagyon szomorkás hangulatban van, a kérdést pedig ("Repi pipa?") egy empatikus prosti teszi fel neki. Nos, én nem vagyok prosti, viszont nagyon is empatikus. Arra célzok, hogy dugtam már olyannal, akivel igazából nem is akartam. 

Elmesélem, hátha valaki elolvassa a férfinép közül, s felfogja, miért mondok nemet a könnyen kapható szexuális ajánlatokra, meg az ilyen "Egy próbát megér, nem?" - típusú levelekre. 

Még a húszas éveim közepén történt. Belecsöppent az életembe egy jó nagy darab sváb gyerek. Aranyos volt, kedves és odáig meg vissza volt tőlem. Szerelmes lett és mindenáron meg akart magának szerezni. Nőként persze imponált az óriási figyelem, a bibi csupán ott volt, hogy semmi a világon nem mozdult meg bennem iránta a barátságon kívül. Nagyon kedveltem, jó volt vele lenni, de ennyiben úgy nagyjából ki is merült a dolog részemről. Barátkoztunk hát, s el is hívott magához vidékre. Én meg elmentem. Miért? Mittomén. Csak. Talán akkor még bennem is volt svung, hogy "miért ne?" - ki a fene emlékszik már az ilyesmire, nagyon régen volt. 

Emlékszem, leszálltam a buszról és arra gondoltam: milyen forgalmas kis falu, mennyi ember áll a megállóban. Aztán alig egy perc múlva megtudtam, hogy áááá... dehogyis van ez így. A sváb gyerek egész családja volt a tömeg. Apa, anya, tesó, tesó férje, tesó gyerekei, nagymama, nagypapa... elkerekedtek a szemeim rendesen, de nem volt már visszaút. A következő meglepetés akkor ért, amikor "anyu" közölte, hogy bújjak bele a papucsOMBA (!!!). Itt már kezdtem kényelmetlenül érezni magam, de nem szóltam... Az egész família bevonult a családi étkezőbe és elkezdődött a kérdezősködés. Nagyon közvetlenek voltak, én meg leginkább nagyon zavarban... a közvetlenség annyira megvolt részükről, hogy nagymama egy idő után közölte: "No lányom, akkor most gyere ide és segíts egy kis galuskát szaggatni". Aztán persze "anyu" megmutatta a szobánkat, pironkodva célozgatott az együtt alvásunka, majd kerti party következett. Nem tudtam a Svábbal négyszemközt beszélni, esélyem sem volt szólni neki, hogy ez bizony sok egy kicsit! Eljött aztán az este, s akkor a szobában mondtam neki, hogy bocsi, de kicsit sok impulzus ért, és elképzelhetetlennek tartom, hogy lefeküdjek vele egy olyan házban, ahol rajtunk kívül még ott van az összes élő rokona. Megvallom őszintén, az egész szex dolgot ezzel akartam letudni, de hát a Sváb fifikás volt, telefonált egyet, aztán közölte, hogy megyünk a kocsival ki a hegyre. Frankó! Elvitt egy takaros kis faházba, ahol aztán elkezdődött a csiki-csuki. Próbálkoztam én mindennel, a legaljasabb fegyverrel is (úgy tenni, mintha elnyomott volna a mély álom). Semmi sem használt, folyamatosan böködött. Ekkor döntöttem úgy, hogy végül is kedves, aranyos, próbáljuk meg, még az is lehet, hogy élvezni fogom. Sajnos nem így lett. Az elején még nem volt semmi gond, azonban amikor előkerült a Csunyája, akkor elakadt a szavam. A hossza mondhatni, hogy standard... de az átmérője!!!! Egyetlen pillantást elég volt rávetnem, hogy tudjam: ha ezzel az izével jön nekem, akkor kettérepedek, mint egy öreg fa a nyári viharban. 

Amikor már nem lehetett tovább halogatni magát a konkrét aktust, nem túl őszinte mosollyal tettem szét a lábaimat, s a félelmem nem volt alaptalan! Fogalmam sincs, hogy valójában mekkora volt az az átmérő, de egy jobbfajta konyhai papírtörlő gurigáját (mondjuk az ilyen Jumbo kiszerelést kivéve) sem hiszem, hogy afféle intim testékszerként magára tudta volna aggatni. Nekem valamiért egy faltörő kos jutott róla eszembe egyébként. 

Hosszas döfködés után aztán átestünk a keresztségen, én pedig magamra húztam, és gyakorlatilag prérifarkast megszégyenítően vinnyogtam egy darabig. Nem tehetett erről senki, nem rám szabták az ipsét. Valahogy olyan érzés volt, mintha egy pótkocsis kamion tili-tolizott volna bennem. Időnként "Y"-ban, vadul tülkölve. 

S mi a legjobb az egészben? Amire persze nem gondoltam: első együttlét!!! Mi a normális ilyenkor? Hát az, hogy minél hosszabban tartson, mert bemutatkozni egy elkapkodott "hellószia"-val nem illik egy ilyen helyzetben. Amikor aztán megvolt részéről a tűzijáték és rám hanyatlott mind az összes majdnem 2 méterével, akkor ki tudja honnan s miért, de a fülébe súgtam: "Szerintem ha most bele "húúúúú"-znál a puncimba, akkor kenterbe verném a tihanyi visszhangot".

A Sváb sajnos nem értette a humoromat. Nem is lett hosszú életű a "kapcsolatunk". 

Nem "szopok, nem nyalok, sőt gombot sem varrok", csak ha érzem rá a késztetést. 
Ezt most vagy megérti valaki, vagy nem.