Ádám!

Kétszer is írtál ma nekem! Ünnepelnek a fák, vidámabban csiripelnek a madarak és a farkasok is hátrébb húzódtak...

Roppant mókásnak tartom egyébként, ahogy megpróbálsz mindent, hogy meglepj! Nem akarom kedved szegni azzal, hogy elárulom: minden változást azonnal megérzek... hiába a lápfürdő, hiába Majré lekenyerezése...ebbe az erdőbe nem tudsz belépni anélkül, hogy én ne tudnék róla.. (de vedd úgy, hogy nem is írtam a fenti sorokat).

Majréval meg óvatos légy, mert hamis! Most azt hiszed, hogy lekenyerezted, de vigyázz Ádám! Majré kiszámíthatatlan... lehet, hogy a következő alkalommal - hiába pudli - felugrik és átharapja a torkodnak azt a részét, amelyiket átéri. Nem tud megölni, de nagyon csíp a harapása...

Ma egész nap itt ülök a fa tetején... csak lógázom a lábam, és gondolkodom. Rólad Ádám! Az első találkozásra gondolok... úgy érzem, hogy különleges lesz... ha bekened a tested sárral, ha nem... mindenképp... és tudod miért Ádám? Azért, mert amikor jössz, bár én tudni fogom, úgy csinálok majd, mintha nem tudnám. Hagyni fogom, hogy a farkasok közé merészkedj és virágot szedj nekem. Ne félj Ádám!!! A háttérből figyelni foglak és ha nem bírnál a vadakkal, akkor közéjük durrantok párat... szedd csak a virágokat, mert érezni akarom, hogy fontos vagyok. Balga, önző emberi dolog tudom, de akkor is! Olyan egyedül vagyok itt a kerek erdőben, hogy annak a puszta gondolata is boldogsággal tölt el, hogy egy férfi virágot szed nekem.

Nem kaptam még virágot férfitől én sem, ami azt jelenti, hogy nekem is ez lesz az első alkalom. Nem teszek felelőtlen ígéreteket Ádám! Nem tudom megígérni Neked, hogy sírni fogok, ha meglátlak... Meghatódni viszont biztos meg fogok. Tényleg. Már attól is fátyolos a tekintetem, hogy belefejeltem egy pókhálóba itt a fán...

Az első közös emlékünk már megvan Ádám! Tudod mi az? Az a pár sor, amit ide írtál nekem... legelőször. Az a MI első közös emlékünk és hidd el, pont eléggé tökéletes.
A puszit nem fogom erőltetni. Tudnod kell, hogy - mivel egyedül élek és csak állatokkal van kapcsolatom - nem igazán tudom kezelni az ilyen helyzeteket. Nem tudom, hogy kell reagálni egy puszira. Összerándulok, hátrálok, ha pedig még meg is ölelnél, akkor csak állnék mint egy faszent. Az állatokkal nem szoktam pusziszkodni. Velük harcolok...de ezt már tudod.

Miért bántod magad Ádám? Mi ez a szenvedély, ami ennyire hajt afelé, hogy tüzelj? Nem értelek én téged Ádám! Furcsa vagy...

De ettől függetlenül örülök, hogy a gödörrel nem akarsz végül semmit sem kezdeni. Hidd el, nagyon nagy falat az nekünk. Még együtt, közös erővel sem lehet az abban eltemetett dolgokat hasznossá tenni. Jól vannak ott, ahol vannak.

Tudod Ádám, mióta itt élek a kerek erdőben, volt lehetőségem arra, hogy megtanuljam, hogyan kell jól élni. Egyszerűen. Tényleg ennyi a titok Ádám! Én csak élem az életem itt, mint egy kis Maugli, s a világról csak annyit tudok, amennyit Gyilkitől és a vendégektől hallok. Meg persze a könyvek... Hát a könyvek fantasztikusak! Nagyon szeretek olvasni Ádám! Hozhatsz könyvet és vihetsz is tőlem. Kölcsönbe. Ami azt jelenti, hogy vissza kell jönnöd, mikor elolvastad...

Ne aggódj, ne félj semmitől! Nincsenek hangyák nálam. Csak amikor jön az eső, de a kunyhóba akkor sem jönnek be. Az erdő gyermeke vagyok, hallgatnak rám a legapróbb állatok is. Igen, még a hangyák is. Ha én azt mondom, hogy kerüljenek el téged, megteszik. Nyugodtan alhatsz itt Ádám! Amúgy is őrzöm majd az álmod, hisz megígértem.

A mocsári nyehőce érdekes állat lehet... sajnos én nem láttam még itt a környéken. Ha pedig velem akarod újra meglátni, akkor az azt jelenti, hogy csomagolnom kell, mert az én erdőmben nincs mocsár. El kell mennünk akkor oda, ahol Te először láttad. Nem baj, elmegyek Veled Ádám! A teremtő erő szült engem, tán elenged egy kis víkendre is, nem igaz? Gondolom ott, ahová megyünk, van némi fa is, amit apríthatok, ha rám jön a késztetés... egyébként meg akkor nézünk mereven... és együtt nem tudjuk, hogy mit látunk. Fantasztikusan hangzik Ádám! Főleg azért, mert TE azt gondolod, hogy NEKEM muszáj látnom. Majré ellesz velünk, együtt lessük majd a kis állatot és ha megleljük, akkor örülünk. Jó?

Hiszek neked Ádám! A Te tolladból oly szépen hangzik, hogy nincs lehetetlen! Még azt is el tudom képzelni, hogy kilépek az erdőből és nem válok semmivé... és elhiszem azt is, hogy ha kijössz hozzám, akkor én leszek a legfontosabb. Most már elhiszem. Te pedig azt hidd el, hogy ha eljössz a kerek erdőbe, akkor itt minden Rólad és Neked fog szólni. A tücskök neked ciripelnek majd, a szúnyogok téged csípnek majd, a legyek rád fognak repülni, a madarak téged tojnak le... de ami a legfontosabb: Én itt leszek, és...ha kérdezel, kapsz majd válaszokat...ha akarod itt leszek Melletted, de ha egyedül akarsz lenni, eltűnök...

Várlak Ádám! Tudni fogom, ha jössz!

Feri