00:50
Te! Ha tüsire vágatod a hajad, én komolyan belehugyozok a konnektorba és ha megmaradok picsánrúglak!
Bocs, tényleg, de mi ez?
08:52
Jó reggelt!
Ezt az éjszakai egysorosodat nem tudom mire vélni... de felröhögtem legalább azon, hogy egyszerre voltunk gép előtt megint. Mert én jöttem haza egy "buliból", ami a fosnál csak egy fokkal volt jobb. Viszont a taxis, akit már régóta ismerek, ingyen hazahozott, miközben udvarolt és elhívott színházba. Imponálna, ha a lánya nem lenne majdnem egyidős velem.
A drasztikus frizuraváltás a nőknél vízválasztó. Egy időszakot lezárunk vele, és új fejezetet nyitunk. Nem értem, ezért miért akarnál már konnektorba hugyozni, s főleg miért akarnál ezért picsán rúgni??? Egyrészt a haj kinő újra és újra, másrészt meg hát... nem édesded mindegy neked, hogy én itt B.-n milyen fejjel járkálok? Nem igazán hiszem, hogy egymásba botlanánk, de ha mégis, jobb ha tőlem tudod, hogy nekem még az egészen rövid, felnyírt haj is kurva jól áll. Szép arcom van, nem kell hajzuhatag mögé rejtenem. Még nem.
A hajvágás tehát, hogy a kérdésedre válaszoljak ("Bocs, tényleg, de ez mi?"), egyfajta időszak lezárását jelenti. Azt nem írhatom, hogy pont TE lennél ez a korszak, mert nem igaz. Egyenlőre még nem is jutottam el a lezárásig, még futom a kibaszott köröket, telefonálgatok, meg minden, de igazából a gyerekes dolog az, amit lezárok magamban. Meg még persze egy csomó mindent, és az igazán nagy feladat még így is hátra van: kitalálni, hogy mit kezdjek az életben magammal, milyen olyan feladat, hobby vagy bármi van a földön, ami elnyomja bennem az ösztöneimet. S kérlek, kérlek kímélj meg a magvas eszmefuttatásoktól, hogy majd most fog jönni a szerelem, meg nem szabad feladni, bla..bla...bla... mert másállapotban már megfogalmaztad a kis sajnálkozós véleményedet Rólam, meg azokról, akik velem hasonlóan lemaradtak arról a bizonyos kibaszottul harmonikus szerelemvonatról. Ja, igen!
Teljesen jól érzed, hogy most már beléptem kissé a dühöngő fázisba, de jobb ha azt is tudod, hogy magamra haragszom és nem rád. Magamra, amiért nem voltam határozottabb, erőszakosabb is akár, amiért nem hajtottam ki belőled azt az ígéretedet, amit nagyon szerettél hangoztatni, csak hát éppen a gyakorlatban sosem sikerült összehozni.
Nem vagyok pisis kislány. Pontosan tudom, hogy nem te vagy a világon az egyetlen férfi. Itt nem arról van szó, hogy érzelmileg bárkit zsarolni szeretnék vagy ilyesmi. Nagyon egyszerű a dolog: A te életed mit sem változott. Szeretőt bármikor, bárhonnan leakaszthat az ember. Neked mindössze egy átmeneti lyukat kell befoltoznod, a mindennapjaidat semmilyen szinten sem zavarta meg az, hogy vasárnap elküldtelek. De az én életem igenis megváltozott. A cél, amit kitűztem magam elé, az többé már nincs, és a lehetőségek is olyanok, hogy szinte a lehetetlennel határosak. Dühös vagyok magamra, amiért nem csaptam az asztalra, amiért nem voltam határozottabb.
Biztos ebből is tanulok majd így öreg fejjel valamit. De jó is lesz nekem. Kár, hogy azt mondják az okosok: Aki sokat tud, az keveset baszott.
Amondó vagyok Sváb, hogy ne hugyozzál te semmilyen konnektorba. Éld csak nyugodtan a kis harmonikus életedet, és ne törődjél semmivel. Nem éri meg úgysem. Irigylem ezt a hidegfejűségedet, hogy itt felszedsz egy kavicsot, amott meg eldobod, és közben az életed, ami mondjuk legyen egy tó... szóval abban még csak fodor sem keletkezik, nemhogy hullám. Simán képes vagy úgy kacsázni, hogy észre sem veszed. Nekem ez nem megy. De hát attól szép az élet, hogy nem vagyunk egyformák (újabb bölcselet így szombat reggel).
Vigyázz magadra!
