Jajaja... proli és suttyó létemre szoktam ám olvasni. Nem is keveset. Néha pedig gyöngyszemre találok. Mint nemrég...

EZ MOST CSAK NEKED SZÓL SVÁB, SENKI MÁSNAK. S azért itt, mert megtudtam, hogy olvasol. E-mail-ben ezt nem merném megtenni, de ez a saját blogom. Ráadásul nem is várok választ tőled. 

Tudom, tudom... a hó fehér, az ég kék, a nap meg süt...

Tegnap kora este leálltam a maszturbálással és helyette inkább figyeltem önmagam. Ez a skizofrén állapot roppant nagy erőfeszítést igényel, így sikerült nagyjából nyugodtan elaludnom.

... ma végre hozzám került. Gyakorlatilag futottam hazáig, hogy megnézhessem, mit sikerült megmenteni az enyészettől. Bár ne tettem volna!

... már, ami a munkát illeti.

...mert igen, szexeltem.

Most is így érzem. Coelho helyett... akár...

Mármint a Nyomozó(ma)t!

Ha úgy alakul csütörtökön, hát állok elébe egy komplikálatlan kúrásnak.

Tegnap este. Igen.

Nos, maradjunk annyiban, hogy a megérzéseim igaznak bizonyultak.

Bizony! Semmi új nincs a napom alatt, viszont a múltamból fel-fel tűnnek mindenféle faszik.

Persze csak a fejemben. No lássuk!!!!

Először is tisztázzuk, hogy a Sváb az az én ex-Szeretőm, aki miatt egyáltalán elkezdtem anno ezt a blogot. Ma meg, hát talán tavaly július óta először, felhívott jól.

...matekból ugyanis megbuktál! Velem együtt!

7 hónapja nem szexeltem.

Nem is tudom, le merjem-e írni, hogy micsoda változások történnek velem, s ehhez képest mégis mennyire ugyanabban a körben forgok.

Tegnap találkoztam megint Lalival, a focistával. Alapvetően nem akartam csevegni, ő viszont egy kicsit igen, úgyhogy megint autóztunk egyet. Ellentétben azonban a korábbi alkalmakkal, most semmi vicces nem volt ebben, sőt... gyakorlatilag egész délután és este bőgtem.

Valakivel már történt ilyen? De most komolyan???

Ez is csak egy kamra. Hűvös, sötét, poros és száraz, funkciójából adódóan pedig tele van polcokkal, rózsamintás szegélyekkel, s más befőttekkel. Átlagos kamra, átlagos üvegekkel. Majdnem minden háznál akad egy ilyen.

Alulról a harmadik polcon ücsörög már hosszú évek óta a szóban forgó befőtt, kinek vékony acéllemezből készült fedelét itt-ott már a rozsda is kikezdte, a celofánja is megfáradt, nem zizeg oly hetykén, mint hajdanán. Üvegteste egyre fakóbb, újabb és újabb porréteg borítja be, ahogy évről-évre arra vár, hogy beteljesíthesse végső küldetését. Csendesen vár, néha csüggedten, néha szomorúan. A tény azonban akkor is az, hogy MÉG MINDIG VÁR, még mindig remél.

A körmünkre ég a karácsony, mindenki rohan, tülekszik. Az emberek türelmetlenek és ez alól én sem tudom kivonni magam. A stresszt csökkentendő, akciótervet készítettem, hogy jusson időm mindenre, de ennél fontosabb, hogy el ne felejtsek valamit. 

Eme fenti mondatot egy olyan férfitől (??) kaptam a pofámba, aki cirka 4 hónapig lógatott a levegőben, mert bizonytalan típus. Aztán, mielőtt elszánta volna magát arra, hogy akkor inkább mégsem én kellek neki, hanem a "Kati", megírta az elbocsájtó szép üzenetet, ami sok más egyéb mellett a fenti mondatot is tartalmazta.

Holnap végre valahára elutazom egy kicsit a városból. Juhéjj! Kereken egy hétig fogok héderelni Hajdúszoboszlón. Mert megérdemlem.

Természetes, hogy ennek apropóján a lakásban kezd minden szétesni vagy elromlani. Ilyenkor az egyszeri nő áll és nyüszít, jó esetben meg ugye vakkant az urának, hogy "Csináld meg!". Akinek azonban nem adatott meg egy ilyen típusú háziállat, annak a nyüszítést abba kell hagynia és megoldást találni.

"Szörnyű képek kavarogtam bennem és csak későbben jutott eszembe, hogy anya sikoltott. Hideg és túlságosan objektív voltam, mint a kihűlt holttest. A test és szellem fáradtságában idegen dolgok tolakodtam elém, mint akinek túlságosan sok ráérő ideje van és nem tudja, mit kezdjen önmagával. Halálsápadt voltam és kacagtam.

Ebben a világon semmi romantikus vagy erotikus nem lesz. Előre szólok!

...yeah, yeah, yeah...

Nyírő József: Néma küzdelem (1944)

Volt egy rész a Family Guy-ban, amikor Peter megnézte az Országúti Disco-t, s rájött, hogy bizony, az ún. pörgőrúgással minden problémát meg lehet oldani. Muszáj nekem is megtanulnom. Hogy miért?

Megnéztem. Eredetiben és szinkronosan is, meg 3D-ben. Halmozom az élvezeteket, de ez a film valóban egy szórakoztató csemege...

Az a nagy harci helyzet, hogy nem áldott meg az Isten semmiféle tehetséggel. Nem tudok rajzolni, festeni, sem énekelni vagy verset írni, de még egy nyamvadt furulyával sem tudok mit kezdeni (vagy legalábbis nem rendeltetésszerűen)... viszont valahol mélyen belül munkál bennem egy afféle józan paraszti ész, s ezt időnként nem félek használni.

Történelmi kérdés következik:

 "Megnéznéd velem (!) a galaxis őrzőit?

...volt egyben az utolsó is.

Nem tudom, hova vezet ez. Nem értem a célt, az okot, nem tudok ebből feldolgozni semmit sem. Mert persze, hogy felhívott. Naná! S természetesen akarva-akaratlanul olyan dolgokat tudtam meg az exemről és az exem exéről, amiktől égnek állt a hajam. A legszörnyűbb az volt, hogy úgy éreztem, képes vagyok elhinni róla/róluk mindent. Mert jómagam álomvilágban éltem, s aztán meg felébredtem és kurvára bilibe lógott a kis kacsóm. Miért lenne hát nehéz hitelt adni egy külső személy információinak? Hisz, most már be merem végre magamnak is vallani, hogy sosem ismertem ezt az embert, nem tudom ki ő, fogalmam sincs a céljairól, a motivációiról, egyáltalán arról, hogy milyen ember... mármint az, akit én "korrekt csávónak" hittem.

Aztán jött egy pont, amikor a képzeletbeli korbács elcsattant a kezemben. Rendben van, hát ha valóban kizárólag baszásra vagyok jó, akkor erre alapozok.

Nem tudom, hogy működik, de az már biztos, hogy nagyon-nagyon kicsi a világ... s oly kibaszottul gonosz, ugyanakkor számtalan lehetőséget ad a bosszúra, ha arra vágyik az ember. 

Sajnos bennem nem munkál ilyesmi. Most leginkább fásult vagyok, bátortalan és iszonyatosan szűknek érzem a teret, amiben élnem kell.

Mégis mennyi esély van arra, hogy az ember - megpróbálva túltenni magát a csalódáson - elkezd ismerkedni egy szakítás után, s szinte ugyanoda lyukad ki, mint ami elől menekült?

https://www.youtube.com/watch?v=x5B2DWQMUW0

Nem akar már csinálni semmit. A legtöbb, amire képes, hogy gubbaszt. Nem érdekli a külvilág. Elfordult tőle teljesen. 

Fekszik, s láthatóan sem ereje, sem kedve nincs felkelni. 

Alig eszik már. Ha megerőszakolja magát, akkor is csak méla undorral nyel pár falatot. A többi megy a kukába. 

Bár legmélyebb álmaimban más útra készülök, mégis egyre inkább pörgök és az jár a fejemben, hogy talán egy, a címben megfogalmazott dugás tenne most a legjobbat nekem.

Szükségem lenne az orgazmus keltette endorfinra, mint egy falat kenyérre. A legutolsó szexuális élményem annyira tré ugyanis, hogy majd bele pusztulok.  

... Nálad jártam. 

Késő éjjel lopóztam be hozzád, miközben mélyen aludtál. Az ágy végéből figyeltem, ahogy békaként elterülve fekszel, körülötted a paplan szét volt túrva. A párnám a szekrény mélyén lapult, mint mostanában mindig, s te elégedetten szuszogtál/horkantgattál. Kedvtelve bámultalak, bevallom. Szívesen hallgattam minden lélegzetvételed. 

Ez nekem is egy új élmény, pedig hát... 

Szakítás után nem vigasztalhat meg az, aki elhagyott. A mi kapcsolatunk ezért (is) rendhagyó, hiszen ki emlékszik már arra, hogy melyikünk szakított? Az egyik elkezdte, a másik belekapaszkodott, aztán visszakozott, utána meg próbált kitartani az elhatározása mellett. 

A bibi ott van, amikor "barátként" dug tovább az ember. Mert hát ezt ugyebár a világon senki sem gondolja komolyan! 

A buszmegállóban várt rám reggel a fess kis egyenruhájában, de láttam rajta, hogy frusztrált és kialvatlan. Zavarban voltam magam is, de igyekeztem nem mutatni. A hazafelé vezető úton feszengve beszélgettünk mindenféléről, az erdőről, a hülye szomszédokról, de tulajdonképpen ennek nem volt jelentősége. A várakozás percei voltak ezek. Ki lép először? Hogy reagál rá a másik? 

....

Nő:

Miért is oly fontos, hogy irányítsak? Vagy hogy használjalak? Szükséges-e a sex? Ez a kérdésed? Sosem voltam erőszakos, csak azt vettem el, amit önként adtál nekem. Holnap sem tervezlek megerőszakolni. Már nem... kitettem az ostort is. Kiélem a szexuális feszkót a blogon. Ne félj, sem bántani sem nyúzni, sem gyűlölni nem akarlak. De idegesen kerülgetni sem. Csak légy önmagad és nem lesz baj. Én biztosan nem akarlak bántani. Te se tedd kérlek... Ne éreztesd velem, hogy a halál faszára kívánsz.