Nyugi, nem óhajtok esszét írni a témában, lévén, hogy még egy hagyományos kapcsolatot sem tudok összehozni és amúgy is van, hogy egy-két kép többet mond minden szónál.

40 felé közeledve az ember bizony már más szempontokat vesz figyelembe, mikor arról kell döntenie, hogy megy-e tovább az addig járt úton avagy lekanyarodik. Bármelyik irányba.

Furcsa volt a tegnapi napom, de cseppet sem kellemetlen. Délután elkezdtem egy régi „komával” viberezni, aztán addig ment az adok-kapok, míg egyszer csak megcsörrent a telefon, hogy aszongya „így eccerűbb”.

Jól érzem magam és pihenőnapom van, úgyhogy nézegettem a 9gag.com-ot, ami remek szórakozás.

Azzal kezdem, hogy nem, nem sírtam!!!! Ellenben, nem tagadom, hogy belehuppantam a terapeutámmal szemben a babzsákba, és szó szerint telehánytam a parkettáját azzal a mocsokkal, ami a múlt héten történt.