Nos, aki azért kattintott ide, mert úgy gondolta, egy jóízű buzigyalázást olvashat, sajnos csalódni fog. Ez a bejegyzés ugyanis a valódi köcsögök felett érzett örömöm miatt íródott.

DE TÉNYLEG HÁNYSZOR MÉG?????????????? Próbálok írni, összerendezni a gondolataimat, de nem megy... csak kesze-kuszaság van a fejemben és a szívemben is. Meg természetesen végtelen, szinte elviselhetetlen magányosság. Akartam egy szép befejezést. A szerencse a kezemre játszott és pompás "búcsú"-t…

Sokáig hittem ezt.