Eddig, történt vele bár jó vagy rossz, ENGEM hívott először! Igen. A Sváb. Teljesen mindegy az éppen aktuális nője a tanyában, 6 éve MINDEN jelentős életesemény bekövetkeztekor ENGEM HÍVOTT. Amióta fellógattam magam, azóta meg nem. Nagyon nem!
Vége?
6 év után tényleg vége van?
Ez a kérdés motoszkál a fejemben napok óta... merthogy azóta, amióta leszédültem a gázcsőről, többször mondja a Sváb, hogy szeret, mint korábban összesen, ugyanakkor NAGYON JELENTŐS DOLGOK TÖRTÉNNEK AZ ÉLETÉBEN ÉS ENGEM NEM HÍV FEL!
A megbocsájtásról olvasok és agyalok napok óta... és lehet, hogy Poppernek van igaza, hogy amit nem lehet elfelejteni, azt nem lehet megbocsátani sem. Csak akkor, ha már feledni tudjuk, ha érzelmileg már nincs ránk hatással.
A Svábra hatással volt a sikertelen akasztásom. Megadta neki a végső lökést, hogy - bár sosem állt mellettem IGAZI TÁRSKÉNT - el tudjon lépni mellőlem. El is lépett. Nem hibáztatom érte.
Csak fáj...
