Buszpályaudvar. Szépen állunk libasorban. Természetesen mindig vannak osonók, akiken én már rég nem idegesítem magam. Ők azok, akik oldalról érkeznek, látszólag csupán azért, hogy megnézzék a kijelzőn: valóban akkor indul a kiválasztott jármű, amikor. Ezt egészen addig nézik (mintha képtelenek lennének felfogni), amíg be nem áll a busz. Akkor aztán egy laza piruettel általában ők azok, akik elsőként szállnak fel.

Tegnap reggel kb. 6-an álltak előttem, s köztük volt két igazán dekoratív és csinos fiatal lány is (20-nál nem lehetettek idősebbek). Az osonó jelen esetben egy zakóba bújtatott, megközelítőleg 70 körüli férfi volt. A lányok eléggé felháborodtak, s egyik a másiknak meg is jegyezte:

- Nézd már, mekkora tuskó!

Magamban mosolyogva igazat adtam neki, de az igazán meglepő csak eztán következett. Osonó Úr ugyanis hátrafordult, végignézte a lányt, majd a következőket mondta:

- Válogassa meg a szavait kis hölgy, mert bele találok baszni egyet a csinos kis fejecskéjébe.

Hoppácska! Ha Barney Stinson lennék, akkor tuti kérek egy pohár folyékony valamit, csak hogy látványosan kiprüszkölhessem. Szó szerint azért nem esett le az állam, de nyeltem egy nagyot. A lányok is meghökkentek, az öreg fószer meg fellendült előttük a buszra.

Kicsit furán éreztem magam, mert egyrészt a lánynak volt igaza abban, hogy a pasas tényleg előre pofátlankodott, de valahol tetszett az öreg ironikus beszólása is.

Megjegyzem: Imádok kis hazánkban agglomerációba utazni. Miért? Mert minden egyes alkalommal megcsodálhatom azt a hihetetlen odafigyelést, amivel az utasok egymás iránt viseltetnek. 10-ből 9-en két ülést foglalnak le. Egyre a saját valagukat teszik le, egyre pedig a táskát/csomagot/gurulós kiskocsit... a dörzsöltebbek már eleve az ablak mellé teszik a motyójukat és kívülre ülnek le, aztán pedig azonnal belemélyednek egy újságba/könyvbe. Nincs az az Isten, hogy felnézzenek, s egyáltalán nem izgatja őket, hogy mások miattuk állva utaznak.

Mert a másik meglepő dolog: 10-ből 9-en szótlanul elnézik és eltűrik ezt. Becsattognak a csuklóba vagy az ajtókhoz és így utaznak némán fél óraszám. Sajnos én nem vagyok ilyen... valószínűleg bunkóság csordogál az ereimben, de én meg szoktam kérdezni, hogy vett-e a kedves utastárs a csomagjának menetjegyet, mert ha nem, akkor bocsi, de én meg le fogok ülni jól. Ilyenkor persze megy a durci, oly látványosan nem vesz ölbe senki egy hátizsákot vagy virágokkal megpakolt kosarat, mint az ilyen buszokon. Közlekedni tudni kell... és kötélidegzet kell hozzá (időnként meg fogvédő és sisak is).