Gyűlölet és elkötelezettség

 2014.07.12. 15:57

http://www.youtube.com/watch?v=x5B2DWQMUW0

Címkék: Tökre nem :erotikus

Túl egy újabb találkozáson, ma újfent itthon ücsörgök, s bár minden okom meglenne az örömre, egyrészt babonaságból próbálok nem is gondolni erre, másrészt meggyötörtek a tegnap történtek. 

Valamennyire megnyugodtam s most próbálok rájönni arra, hogy mi mozgatja a viselkedésem. Fáj bevallani, hogy nagy valószínűség szerint gyűlölködöm. Kissé még furcsa ez az érzés, mert alapvetően nem szokásom, általában mindenkinek mindent meg tudok bocsájtani. Nem, nem holmi gyerekes hülyéskedésekről beszélek, hanem durva sérelmekről, legyen volt akár fizikális, akár lelki... de most nem megy! 

Úgy érzem, hogy minden lélegzetvétel tovább szítja bennem a gyűlöletet s bármennyire is fáj, egyenlőre nem tudok ennek gátat szabni. Metsző és hideg a hangom, merev a testtartásom, és száraz vagyok mint egy kihalt fa. Nem mosolygok, nem beszélek, csak ülök és arra várok, hogy elmúljon ez az érzés. Mert rosszul vagyok tőle, mert utálom magam érte, mégsem tudom abbahagyni. 

Nem azért gyűlölködöm, mert jólesik. Boldognak kellene lennem, de szinte semmi sem úgy sikerül mostanában, ahogy tervezem. Nem tudok féket tenni a nyelvemre, nem tudok kedvesebb hangnemben sem beszélni. Vele főleg nem. Bárhogy néz rám, bárhogy próbálkozik, csak dühít vele tovább és újabb cseppekkel mérgezi a lelkem. 

A tegnap ismét egy tré nap volt, sajnos alapvetően miattam, bár úgy hiszem, ha nem kellett volna találkoznom vele, akkor talán nem úgy alakul a napom, ahogy... de ennek legalább véget tudtam venni. Sejtésem sincs, hogyan oldok meg a jövőben bizonyos dolgokat, de ez nem gátolt meg abban, hogy végérvényesen megszakítsak vele mindenféle kapcsolatot. 

Nyugalomra vágyom, arra, hogy ami következik most már, azt boldogan éljem át. Nem akarok gyűlöletet izzadni. Nem akarom Őt. Nem akarok tudni róla. Azt kívánom, bár soha ne ismertem volna meg... s ha hagynám, hogy a gyűlölet, mely mélyen befészkelte a szívembe magát... szóval ha hagynám, hogy ez kirobbanjon, akkor azt írnám, legyen átkozott, míg világ a világ. 

Nem kell ilyen méreg. Mások, sokkal többen, lényegesen több sebet ütöttek rajtam, jobban megaláztak, mégsem haragszom rájuk. Nem értem, hogy Vele ez miért nem működik? Nem értem, hogy miért 3 év után érzem ezt vele kapcsolatban? 

Nem akarom gyűlölni. Arra vágyom, hogy eszembe se jusson, s ha esetleg még életemben belé botlok, akkor közömbösen elfordítsam a fejem. Mert a gyűlölködés fárasztó, megfoszt az energiáimtól és a világon sehová sem vezet. 

De most úgy hiszem csönd lesz, s ennek legalább örülök. 

"Néhány régi seb sohasem gyógyul meg és a legszelídebb szóra is újra vérezni kezd." (Eddard Stark) - Igen, önként vállalt magányomban újfent elkezdtem teljesen elölről olvasni a Trónok harcát. 

Címkék: Tökre nem :erotikus Dühöngős

Reményvesztett macska...

 2014.07.02. 19:00

Nem akar már csinálni semmit. A legtöbb, amire képes, hogy gubbaszt. Nem érdekli a külvilág. Elfordult tőle teljesen. 

Fekszik, s láthatóan sem ereje, sem kedve nincs felkelni. 

Alig eszik már. Ha megerőszakolja magát, akkor is csak méla undorral nyel pár falatot. A többi megy a kukába. 

Egy-egy dolog felkelti ugyan az érdeklődését, de aztán legyint és visszafekszik a kuckójába. Ott érzi már csak biztonságban magát. Távol mindentől és mindenkitől. 

Mert már tényleg nem akar semmit. Semmit, amit kaphatna vagy járna neki. 

Amikor az ablakban ül, néha attól félek, hogy kiugrik. 

Az egyetlen, amit elvisel, s ami ideig-óráig csillapítja szomorúságát, az a néma simogatás. Hálás érte. De azt sem bánja már, ha ez is elmarad. Nem kéri, úgy mint rég. 

Látszólag minden mindegy neki. Nem vár már senkitől semmit. Tudom, mert ismerem őt. 

Kár érte, mert igazán kedves, szeretni való cica. De csalódott, s most már nem akar, nem tud bízni. Nem akar érezni sem. 

Aludni akar csak. Mélyen és hosszan.

Címkék: Tökre nem :erotikus Busongós

Komplikálatlan kúrás

 2014.06.29. 15:30

Bár legmélyebb álmaimban más útra készülök, mégis egyre inkább pörgök és az jár a fejemben, hogy talán egy, a címben megfogalmazott dugás tenne most a legjobbat nekem.

Szükségem lenne az orgazmus keltette endorfinra, mint egy falat kenyérre. A legutolsó szexuális élményem annyira tré ugyanis, hogy majd bele pusztulok.  

Sosem gondoltam magamról, hogy ennyire hideg és távolságtartó tudok lenni, de azt hiszem, a partnerem sem gondolt semmi ilyesmire. Úgy érzem, ő szentül hitt abban, hogy minden körülmények között odaadó vagyok, meleg, kedves, és nedves puncim csak arra vár, hogy ő farkát beleverje. 

Ehhez képest még csak rá sem tudtam nézni. Magamon hagytam egy pólót, és mint egy darab fa, csak hevertem az ágyon. Jól megnézegettem a szoba összes sarkát, a szekrényen lévő holmikat, és mindent, csak az ő arcát nem. 

Nem akartam a kínlódását és a csalódottságát látni. Nem akartam részt venni az aktusban és nem is tettem. Ez egyébként nagyban megnehezíti a Faroknak az állást, de most még ez sem hatott meg. Kértem, hogy gondoljon a legutóbbi szexpartnerére, hátha úgy megkeményedik, de sajna nem segített ez sem. Csak én tudtam volna. Azzal, ha ott vagyok lélekben vele és azt nyújtom, amihez hozzászokott. Görcsösen próbálkozott és néha hangot adott annak, hogy neki nem megy úgy, hogy látja rajtam mennyire semmi kedvem sincs hozzá. 1,5 óra küszködés egy kanálra való genyóért. Szép! Illetve tragikus. 

S most ezek után  mindennél jobban vágyom egy egyszerű baszásra, ahol nem kell belevinni lelki dolgokat, ahol mindkét fél tudja, hogy mit akar, s el is veszi, 'oszt jónapot! 

Címkék: Szerető nEuROTIKUSs

A randevú (az első dublőrrel)

 2014.06.21. 16:30

Úgy ahogy van, az egészet nem értem, mind a mai napig. Szörnyen éreztem ugyanis magam a bőrömben, és ez nyilvánvalóan látszott rajtam, de mintha a pasas nem fogta volna ezt, vagy mittomén... totál oda volt tőlem, meg vissza, de miért? 

Nem voltam kisminkelve, nem voltam kiöltözve, és nem voltam túlságosan kedves sem, ráadásul kétszer ha megeresztettem egy halovány mosolyt. Mellőztem a fecsegést is. Semmi jelét nem adtam annak, hogy nyitott vagyok, ő mégis rám pörgött, méghozzá nagyon hevesen. 

Eleinte ugrált a tekintete a szemeim és az ajkaim között, de mondjuk ezt már megszoktam. Aztán nagy sokára következtek a vádlijaim és a bokáim, s ekkora már úgy éreztem, a fejében nem éppen mindennapi lepedőakrobatikát mutatunk be. Ezekről egyébként nyíltan beszélt, sőt odáig merészkedett, hogy a bal lábamat meg is simogatta. Dicsért és áradozott, én pedig hol értetlenül bámultam rá, hol pedig teljesen közönyösen. Már-már fájó volt, hogy a világon semmit sem érzek. Mert akartam. Nagyon vágytam volna arra az érzésre, hogy leköti végre valaki (MÁS) a figyelmemet, de csúfos kudarcot vallottam. Nem érdekelt, hogy miről beszél, nem váltottak ki belőlem a bókjai a világon semmit. Üldögéltem és vártam, hogy véget vethessen ennek az egésznek. 

Szomorú lettem közben nagyon. Itt van egy férfi, aki ennyire nyitott az irányomba, akit érdeklek, aki szeretne velem lenni, és én nem érzek a világon semmit. Mintha maszkot húztak volna az arcomra, nem tudtam reagálni semmire. Amikor úgy 8 körül úgy éreztem, most már nyugodtan elköszönhetek, akkor meg pánikba estem, hogy haza akar majd kísérni és meg akar majd csókolni, ami én nagyon-nagyon nem szerettem volna. Nemet persze nem mertem mondani, úgyhogy amikor odahajolt hozzám, sután elfordítottam a fejemet. Nem öleltem vissza, mint egy karót nyelt szűz, úgy álltam a kapualjban. Jéggé voltam már dermedve teljesen. 

Óriási bukta volt ez... fájdalmas próbatétel. Azt hiszem, mostanában nem fogok ismerkedni. Minek? 

Címkék: Tökre nem :erotikus dublőrök

Az első dublőr...

 2014.06.19. 17:30

Valahol és valamikor el kell kezdeni menni előre, különben nem lesz az emberből semmisenem. 

Bevállaltam ma ezért egy 6 órás találkozót, de nem mondhatnám, hogy fel vagyok dobva, sőt. Kifejezetten szorongok, mert egyfelől a hiúságomat legyezi, hogy kíváncsi rám valaki, másfelől egyáltalán nem vagyok nyitott az ismerkedésre. 

Mindez pedig meglátszik rajtam. A testtartásomon, a tekintetemen, és azon is, hogy kurvára semmit sem adtam bele... nem sminkeltem, nem rittyentettem ki magam. A hajamat is megmostam csupán, szárad majd a napon, fasza csigásra. 

Tulajdonképpen csak túl akarok lenni az egészen, mert megígértem. Mert ki lett belőlem erőszakolva, mert határozatlan vagyok és nem tudok nemet mondani. Nyögve-nyelősen belementem, pont így fogok odaérkezni, szóval nem hinném, hogy most akkor pofánbasz majd a szerelem. 

Persze udvarias leszek és figyelmes, ahogy mindig szoktam, de mélyen belül abban bízom, hogy nem lát majd bennem semmit, iszunk egy löttyöt és jöhetek haza. Egyfajta próbának élem ezt meg. Kilépek a komfortzónámból, bele az ismeretlenbe. Nem, egyáltalán nem vagyok emiatt izgatott. Egy hülye bolond vagyok, aki képtelen elutasítani másokat. Ennek iszom meg a levét, de szó szerint... 

Hejj... de szép is lenne: meglátni és megszeretni, ásó-kapa-nagyharang... ja, hogy ez nem egy mese! Bocsika! 

Címkék: Tökre nem :erotikus dublőrök

A holnap határa

 2014.06.15. 09:00

Vigyázz, mert tegnap néztem meg a filmet és most leírom!

Adva vagyon a kissé már öregecske Tom Cruise, aki katona valamilyen formában. Mondjuk, mint a Honvéd Kh.-ban grasszáló "zászlós" asszisztensnők. Ő aztán arra ébred, hogy rohadtul az első vonalban fog harcolni az idegenek (Mimic) ellen. Még a fegyverét sem tudja kibiztosítani, golyótöltelékként próbál a fura Vasember jelmezben életben maradni, ami nem sikerül neki. Mielőtt azonban  meghalna (először), valahogy csak megöl egy Alfát, akinek a vére keveredik az övével, s innentől kezdve kapcsolatban áll az Omegával, vagyis uralja az időt. Amint meghal, a nap újrakezdődik. 

(Mert vannak a sima harcos Mimic-ek, meg az Alfák, akikből tökre nagyon kevés van, s végül van az egy Omega, ami egy fura tengeri polipra hasonlít és ő a Minden.)

Tom először össze van zavarodna (ki nem lenne?), rohadt gyorsan elhalálozik, aztán szép lassan rájön dolgokra, illetve a harcos Amazon is ad neki felvilágosítást s persze kiképzést is. Egészen zseniálisan oldották meg egyébként a folyamatos ismétlődéseket, tényleg tiszta Idétlen időkig feelingje van az embernek. Amellett, hogy megfelelő módon látványos és akciódús ez a rész (is), mindamellett még roppant vicces is. A próbálkozások, hogy alkalomról alkalomra tovább jusson a célja felé igazán hosszú folyamat eredménye, de nem merül ki a film a folyamatos újrázásban. 

A cselekmény szerint a Kemény Csaj (poszteren Cruise mögött álló) is átment már ezen, csakhogy ő megsérült, vért kapott, s ezután a kapcsolat az idegenekkel már jött neki újra össze. Éppen ezért szemrebbenés nélkül "védi" Tomot, ami annyit jelent, hogy kismilliószor lövi fejbe, csak hogy elölről kezdhessék. Szépen haladnak is, kiderítik, hogy csak akkor van esélyük, ha megölik az Omegát, tehát erre gyúrnak. Esetleges kudarc esetén a nő pedig teljesen hidegvérrel küld golyót főhősünk fejébe. 

A Mimic-ek egyébként leginkább a Mátrixban keresőfunkciót betöltő robotokra hasonlítanak, s a Hangyokhoz  hasonlóan ők is több testben egy lélek, vagyis amint meghal az Omega, elpusztul szépen mind. Ezért is válik fontosabb céllá, hogy a "partraszállás" meddő küzdelme helyett a főmuftit megtalálják és kinyírják. Csakhogy nem egy buta faj ez a Mimic, uralja az időt, meg csapdákat állít, így aztán hosszú az út a sikerig. Az Amazon csaj látszólag képben van, de időnként még ő is keveri a szart, pl. mindenképpen helikopterrel akar tovább menni egy adott helyről, holott főhősünk szerint ez nem járható út, többször próbálták, de a csaj mindig kinyiffant. S újra ki fog. 

Végül katonánk felhagy azzal, hogy megmentse a társait vagy a nőt, és úgy kezd el sakkozni, hogy tök mindegy, csak az Omega pusztuljon. Ja és persze egyszer nem tud golyót küldeni a fejébe a nő (pont a helikopteres akció után), éppen ezért Tomot ellátják, vért kap, így a kapcsolat is megszakad, vagyis ha meghal, akkor rohadtul halott marad és pont. Ebben a szituban érjük el a finisht, mely során már maga mögé tud állítani csaknem egy egész rajt, akik persze hősi halált halnak, de megvan végre az Omega, lehet vadászni. A szépen feltuningolt Tom a csajjal végül el is éri a célt, igaz, mindketten belehalnak. S ami kicsit érthetetlen volt számomra, miután megölték az Omegát, s ezzel tulajdonképpen az egész fajt, Tom felébred, s mindenki él, aki a végső küzdelemben meghalt. A raj, a csaj, meg hát ugye ő is. Ugyanott ébred, ahol mindig, csak most már nem az a szitu, hogy "Megyünk Mimicet ölni!", hanem, hogy "Hurrá, legyőzhető az ellenség!".  

No, hát dióhéjban ennyit jelentett nekem a film. Nagyon jól szórakoztam, egyszer pedig úgy megijedtem, hogy felugrottam a székemről. Ajánlom mindenkinek, mert látványos sci-fi, ami még ráadásul vicces is. 

Címkék: Tökre nem :erotikus Filmnézős

Tegnap éjjel...

 2014.06.15. 06:30

... Nálad jártam. 

Késő éjjel lopóztam be hozzád, miközben mélyen aludtál. Az ágy végéből figyeltem, ahogy békaként elterülve fekszel, körülötted a paplan szét volt túrva. A párnám a szekrény mélyén lapult, mint mostanában mindig, s te elégedetten szuszogtál/horkantgattál. Kedvtelve bámultalak, bevallom. Szívesen hallgattam minden lélegzetvételed. 

Figyeltelek és közben gondolkodtam a sötétben. Mit tehetnék, hogy boldog légy? Számtalan ötlet merült fel bennem, mégis csendben maradtam. Semmiképp sem akartalak felébreszteni. Egyrészt, mert félő volt, hogy ijedtedben kinyírsz, másrészt pedig, mert úgysem tudnál nekem mondani semmi okosat. Egyszer azért csak odamentem Hozzád, amikor a hasadra fordultál. Nagyon óvatosan végigfuttattam az ujjaim a hátadon. Pont, ahogy szereted...

Azonban fészkelődni kezdtél, én pedig hátraléptem, mert féltem, hogy kinyitod a szemed. Ezért leginkább csak némán ültem a fotelben, s tényleg arra koncentráltam, hogyan tehetnélek boldoggá? 

Ahogy kezdett virradni, a nagy csöndben arra jutottam, hogy talán ez az, amire szükséged van. Hogy ne láss és ne tudj rólam. 

El akartam búcsúzni. Szerettem volna megpuszilni a hajad, a szeplős vállaid, de nem tettem. Némán hagytam el hajlékodat, nyomok nélkül. Kicsit még játszottam a macskákkal a hajnali derengésben, aztán végiggyalogoltam azon a bizonyos hosszú, homokos úton. Nem is néztem vissza. Minek? 

Címkék: Szerető Tökre nem :erotikus

Születésnapi ajándék

 2014.06.13. 08:00

Ugyan neki volt születésnapja tegnap, mégis úgy adódott, hogy mindketten megajándékoztuk egymást. Pedig ugyebár szakítottunk, nincs közünk egymáshoz, csak afféle barátok vagyunk egymásnak. 

S hogy mi volt az én potya ajándékom tőle, az ünnepelttől? 

Nos, 3 helyre kis videó, melyen épp rám veri a csodaszép farkát. Monitoron néz engem és közben szépen elélvez. Rá az asztalra. Fantasztikus felvételek, imádom nézegetni őket, még akkor is, ha a szívem mélyén kezdem meggyűlölni az illetőt. Egyenlőre még nem teljes elánnal, nem kívánok semmi rosszat neki, csak... 

Mert hát, mégiscsak furcsa, hogy nem akar tőlem semmit, de kapok ilyen meglepetéseket. Ahogy furcsa az is, hogy mindez csak akkor működik, amikor ő akarja. Egyoldalú játék, hiszen nem partner benne, csak amikor neki kedve van hozzá. 

Ettől függetlenül kedvtelve nézegetem Őt, bár sokkal jobban esne, ha a farka bennem mocorogna. Ez azonban nyilván csak akkor fog megtörténni, ha Ő úgy akarja. Szerencsém lesz, ha akkor pont nekem is lesz kedvem hozzá. Vagy épp az lesz a szerencse, ha nem fogom akarni. De jó lenne....

Címkék: Szerető nEuROTIKUSs

Szex idézeteket keresőknek

 2014.06.11. 17:00

Kedveseim!

Igen, Ti, akik mindenféle esztelen keresésekkel találtok rám, mint pl.: 

- "őrülten kívánom a testedet + idézetek"

- "nyalni puncid + idézetek"

- "szeretnélek szétnyalni és megdugni + idézetek"

Teljesen értetlenül állok eme keresgélés előtt. Ha ugyanis valaki ilyesmire vágyik, akkor felmerül bennem a kérdés, hogy miért nem mondja meg a partnerének?

Mit hisztek? Hogy találtok a neten valami szépen becsomagolt szösszenetet, amely kifejezi a fentieket, ám nem hangzik ennyire "dulván"? Coelho-nak biztosan van erre (is) valami frappáns napija, bár én még nem találkoztam vele. 

Jegyezd meg egy életre, hogy ha olyannal vagy együtt, akivel nem mered megosztani az érzéseidet és vágyaidat, akkor nem jó ember mellett fekszel Barátom! 

Ha az én fejemben ilyesmik járnak, akkor én azt kimondom vagy leírom. Nem idézek senkitől, saját kútfőből dolgozom.

Amikor őrülten kívánom valaki testét, akkor elé pattanok, elkapom a farkát és megmondom neki. Ha nyalásra vágyom, akkor szintén határozottan kérem ezt a Férfitól. 

Egy apró titkot is megsúgok: A NŐK szeretik, ha kis mocskosságokat suttognak a fülükbe. Mondom a NŐK! Hagyjuk most azokat, akik ilyen-olyan okoknál fogva, de nem szeretik a szexet. 

Számtalan női ismerősöm van, aki azt vallja, vele tisztelettel beszéljen a férfi, különben nem kap pinát. Nyugi, ők nem így fogalmaznak. Életükben nem mondták még ki hangosan sem azt, hogy "pina", sem azt, hogy "fasz", attól meg egyenesen irtóznak, hogy odamondják apunak: "Dugjál meg most azonnal!" Lehet, hogy pont emiatt frusztráltak és idegesek örökké. Ki tudja? Tán nincsenek kielégítve.

Hmm.... gondolkodom közben, hogy mi a tiszteletlenség abban, ha valaki kimondja a legféltetettebb vágyait? Mi oly förtelmes abban, ha megosztja veled a titkát? Nekem a szex a legintimebb dolog a világon és pont ezért örömmel tölt el, ha a partnerem annyira megbízik bennem, hogy gondolkodás nélkül kimondja, megmutatja, megcsinálja, amit szeretne. Velem. Nekem. Értem. 

Határok nyilván vannak, ezt én sem tagadom. Ha bárki mondjuk a melleimre akarna fosni, azt elutasítanám. Nem durván, csak egy egyszerű "nem"-et kapna, mivel nekem ez már nem fér bele. De nem ítélkeznék, igaz, a vágyait sem tudnám kielégíteni. 

Továbbra is úgy vélem azonban, hogy ha nem meri az ember a társával, szeretőjével megosztani a vágyait, akkor nem jó ember mellett fekszik. Ahogy Pilinszky írta volt: "Az ágy közös, a párna nem". 

Ne keressétek más gondolatait a témában, hanem egyszerűen mondjátok ki, mire vágytok... hiszen béna gyereknek az anyja veri... 

 

Címkék: nEuROTIKUSs Agyalós

Állva nyalatós

 2014.06.10. 18:00

Ez nekem is egy új élmény, pedig hát... 

Szóval a Férfi feküdt az ágyon hanyatt, feje az ágy szélén. Maga fölé húzott még ruhában és belefúrta az arcát a puncimba. Csípőmet támasztva pergett a nyelve, mint egy ventilátor, s majdnem megfullasztottam, annyira toltam a szájába a Virágom. Iszonyatosan jó érzés volt, és valami elmondhatatlanul nagyot élveztem újra. Az egyik kedvenc nyalatós pózommá vált, annak ellenére is, hogy kissé veszélyes, hiszen a Nyaló még csak szólni sem tud, ha épp készül meghalni magát. 

Lányok, Asszonyok! Lábakat szét, nyelvet közéjük és sikítsatok!!

Címkék: Szerető nEuROTIKUSs

Szex csak barátok között...

 2014.06.09. 08:00

Szakítás után nem vigasztalhat meg az, aki elhagyott. A mi kapcsolatunk ezért (is) rendhagyó, hiszen ki emlékszik már arra, hogy melyikünk szakított? Az egyik elkezdte, a másik belekapaszkodott, aztán visszakozott, utána meg próbált kitartani az elhatározása mellett. 

A bibi ott van, amikor "barátként" dug tovább az ember. Mert hát ezt ugyebár a világon senki sem gondolja komolyan! 

Egy barát nem kefél meg reggel-délben-este, nem szólít kategorikusan "szívem"-nek avagy "kicsim"-nek. Ha tévednék, kérek szépen egy visszajelzést, s megkövetem azokat a barátokat. 

De akkor mi volt ez az egy hét? Szívesség? Nyaralás? Kihasználás? Azt hiszem mindhárom. Minimum. Persze több is volt benne, de az is lehet, hogy még ennyi sem. 

Mindenesetre a szex barátok között nem így szokott működni és pont! 

Egy barát nem gerjed a másikra, főleg nem olyan fokon, hogy még ruhában az embernek esik. Egy barát, ha fáznak a kezeid, nem teszi a farkához, hogy melegítse. Egy barát nem rendez be a csillagokkal teli égbolt alatt kis kuckót, csak hogy ott barátian aluszkázzatok. 

Az elmúlt egy hétben viszonylag sok szexuális élményem volt, amit a közeljövőben talán megírok, de addig biztosan nem, amíg még ennyire kusza és fájdalmas bennem minden. Mi sem lenne egyébként könnyebb, mint írni arról, hogyan nyalt ki megint állva, hogyan esett nekem reggelenként még félálomban, s milyen pózokban dugott éjjel-nappal. 

Most mégsem teszem. Állítólag úgysem értem Őt. Mármint a Férfit. S nem jó egy olyan kapcsolat, amiben a szex dominál. Még akkor sem, ha a saját tapasztalat megmutatta: ennél már csak az rosszabb, ha nem dominál. A szex persze, mi más... 

Címkék: Szerető

Dugtunk egész nap...

 2014.05.31. 13:45

A buszmegállóban várt rám reggel a fess kis egyenruhájában, de láttam rajta, hogy frusztrált és kialvatlan. Zavarban voltam magam is, de igyekeztem nem mutatni. A hazafelé vezető úton feszengve beszélgettünk mindenféléről, az erdőről, a hülye szomszédokról, de tulajdonképpen ennek nem volt jelentősége. A várakozás percei voltak ezek. Ki lép először? Hogy reagál rá a másik? 

Mikor hazaértünk, szinte azonnal elment zuhanyozni. Ténferegtem a lakásban, illetve megtutujgattam a macskámat, aki már nagyon hiányzott. Kék törölköző volt a derekára csavarva, mikor kijött a fürdőből, s szinte azonnal a gép elé ült. Megnyitotta a "bünti" üzenetemet, azon belül is a képet, amit küldtem, s vörös fejjel félénken megkérdezte, hogy zavarna-e engem, ha most kiverné magának. Olyannyira nem volt ellenemre, hogy még a kis maszturbálós videót is megnyitottam neki, azután a szék háta mögé álltam, s figyeltem őt. Bal kezével hátranyúlt és a mellemet kereste. Többszöri próbálkozás után egyszerűen fogtam és a bal mellemet a kezébe adtam. Kibújtattam egy mozdulattal a melltartóból és a felsőből, s ő élvezettel markolászta, miközben többször lejátszotta a neki készült felvételt. Persze közben verte magának. Kis idő után maga elé penderített, s tudtam, hogy mi fog következni, úgyhogy engedelmesen levetkőztem meztelenre. Látni akart engem. A testemet. Pőrén. Épp csak végigfeküdtem az ágyon, s ő máris belenyalt a puncimba. A farka teljesen lila és nedves volt, és úgy éreztem, magába akarja szippantani az egész testemet. Egymás előtt maszturbáltunk, mosolyogva, élvezve a látványt és persze dugtunk is. Képtelen vagyok mindent felidézni, de azt tudom, hogy ismét ráültem a szájára, úgy nyalattam ki vele magam. S arra is határozottan emlékszem, hogy számomra teljesen váratlanul, valóban spriccelve élvezett el, miközben nyalt. 

A nap így indult, aztán ő csinálta a dolgát, én pedig nem tudtam mit kezdeni magammal, lévén hideg volt, s amúgy is, mit csináljak vendégként egy már idegen házban? Folyton csak a szex járt a fejemben, újra és újra át akartam élni vele, s ettől persze nem volt egy perc nyugalmam sem. Dél után nem sokkal úgy döntöttem, hogy egyszerűen megválok a bugyimtól, hisz egyfolytában nedves vagyok, így ha újra kedve támad rosszalkodni, nem kell szarakodni a ruha lerángatásával. Mikor megérkezett, álldogált kicsit az ágy mellett. Én hason fekve könyvet olvastam, enyhe terpeszben a paplan alatt. A fotelben meglátta az alsóneműmet.

- Nincs rajtad bugyi? - kérdezte. 

- Nincs. Folyamatosan nedves vagyok és meguntam. - válaszoltam, miközben szememet nem vettem le a könyvről. 

Ő némán letérdelt a lábam közé, megemelte a csípőmet és szédületes iramban kezdett nyalni. Ebben a pózban aztán meg is dugott, de úgy, hogy perceken belül elélveztem. Kifulladva dőltünk el, s miközben a puncimat nézegette és finoman simogatta, én hol kézzel, hol szájjal kényeztettem a farkát. Most már tényleg nem tudom, hogy milyen okból, de tény, hogy elhagytam az ágyat. Mikor visszatértem, ő hanyatt feküdt éppen, s ahogy fölé magasodtam, befúrta a fejét a lábam közé, úgy nyalt tovább. Mindez oda vezetett, hogy valami szédületesen nagy orgazmusom lett újra. Nem tudom megmagyarázni, hogy történt, de számomra is meglepő módon gyorsan jött és elsöprő erejű volt. Eleinte a lábaimon álltam, aztán ahogy fokozta a nyelvcsapásokat, úgy dőltem egyre inkább előre a testére, végül teljesen a szájába nyomtam a puncimat, és már a lábaim is a levegőben voltak. Óriásit élveztem, nem is tudtam hirtelen, hogy mi a fene történt velem. Azt hiszem ezúttal a puncimra élvezett rá, de egy nap leforgása alatt annyit dugtunk, hogy könnyen lehet, tévedek. 

Ezek után persze elaludt a Kedves, én pedig hagytam. A verandán üldögéltem, élveztem a kevés napfényt és olvastam. Mikor felkelt, megkérdezte, hogy sietek-e haza, mert ha nem, akkor aludjak ott, és este grillezzünk. Mivel valóban nem sok dolgom volt itthon, engedtem az invitálásnak. Leszüreteltük az epret, be is főzte, este pedig valóban remek kis vacsorát fogyasztottunk kint a kertben. A friss eperlekvár a csirkemellen nagyon finom volt. 

Mikor nyugovóra tértünk, akkor előjött megint a matracozással, de ezúttal azzal indokolta, hogy biztosan nagyon horkolni fog, mert iszonyú fáradt. Mondtam, hogy pont leszarom, eddig is tudtam aludni tőle, s szerencsére nem kezdett el csiki-csukizni. Lefeküdtünk hát, s én tényleg azt hittem, hogy el fog aludni, de hinni a templomban kell. Megint úgy állt a farka, mint a cövek, s újra megdugott. Fáradtabban, mint reggel, de még így is, ez az utolsó együttlét is nagyon intenzív volt. Imádom, hogy beszélhetek hozzá s reagál rá, imádom látni a hatást, amit ezzel kiváltok, s imádom nézni, hogy szétrobban a farka a vágytól. Adtunk és elvettünk, élveztünk és aztán szépen elaludtunk. 

Címkék: Szerető nEuROTIKUSs

Megunhatatlan a netsex...

 2014.05.30. 17:30

....

Nő:

Miért is oly fontos, hogy irányítsak? Vagy hogy használjalak? Szükséges-e a sex? Ez a kérdésed? Sosem voltam erőszakos, csak azt vettem el, amit önként adtál nekem. Holnap sem tervezlek megerőszakolni. Már nem... kitettem az ostort is. Kiélem a szexuális feszkót a blogon. Ne félj, sem bántani sem nyúzni, sem gyűlölni nem akarlak. De idegesen kerülgetni sem. Csak légy önmagad és nem lesz baj. Én biztosan nem akarlak bántani. Te se tedd kérlek... Ne éreztesd velem, hogy a halál faszára kívánsz.

Férfi:

De én nem kívánlak a halál faszára! Az elmúlt pár napban alig aludtam, mert egész éjjel verem magamnak, miközben a kezemben ott a telefon és írni akarok, hogy meg akarlak dugni! Azért nem írok, mert nem tudom mit okozok ezzel, és nem akarok újabb érzelmi zűrzavart okozni. Hidd el, nekem pontosan ugyanolyan kudarc ez, mint neked.

Nő:

Az, amit legutóbb írtál, kurvára felizgatott és fel is dühített, és büntetésből kapod most ezt a képet. Mert te ott ülsz egy rakás pasi között, én meg egyedül itthon, ráadásul néha kurva szemét is vagyok. 
Most pedig bemegyek a szobába. Mivel nemrég értem haza a plázából, ahol nem mellesleg profi sminkesek megállítottak és tök ingyen nappali sminket készítettek nekem, ettől pedig igazán kurvára nőnek és szépnek érzem most magam... szóval bemegyek a szobába, levetkőzöm, azután végigfekszem az ágyon. Arról fogok fantáziálni, hogy iszonyatosan kemény a farkad a székben, amiben most ülsz. Lila a feje, marhára nedves és vágyik a puncimba. Ettől már most nedves egyébként, de miközben erre gondolok, először csak a melleimet fogom simogatni. Kenek rájuk test olajat, és szép lassan fogok majd csak elérni a kezemmel a csiklómig. Azt fogom fantáziálni, hogy az ujjam a nyelved lesz, és lassan körözni kezdek majd a csiklóm körül. Nagyon nedves lesz a puncim, már most is érzem, meg azt is, hogy lüktet.... aztán amikor már kellőképpen "kinyaltál" a csiklómnál, lassan lejjebb csúszik majd az ujjam, és szépen betolom a puncimba. Kár, hogy nem fogod hallani, hogy milyen lucskos és hogy fog cuppogni. Elkezdem majd magam ujjazni a középső ujjammal, időnként pedig visszatérek majd a csiklómhoz, mintha csak te nyalnál és ujjaznál egyszerre. Végül persze lehet, hogy majd két ujjal fogok a puncimban ki-be járni, egyre gyorsabban és gyorsabban, miközben a tenyeremmel nyomást fejtek ki az egész puncimra, és miközben azt képzelem, hogy a kőkemény, lila és nedves faszoddal baszol éppen engem... el fogok élvezni. Remegni fognak a lábaim, és magasra emelem majd a csípőm és átélem az orgazmus csodálatos pillanatait, utána pedig kielégült álomba merülök majd. 
Te meg csak üljél Sváb a székben. 
Reggel találkozunk. 
Jó éjszakát 
Férfi:
Nem tudom mit mondjak. Gondolom az volt a cél, hogy holnap megint egész nap merev fasszal mászkáljak. Talán egy darabig fogom bírni...
Nő: 
Nem ez volt a cél. Csak büntetés volt. Amiért felizgattál. Semmi más cél nem volt. Csak hogy most mocorogjon a farkad. Amikor nem szabad. Mocorog? Ha igen, akkor nem óhajtalak büntetni tovább. Holnap szóba sem hozom a sexet. De most már tényleg szeretnék maszturbálni.
....
(S akkor még nem írtam arról, hogy mi volt másnap reggel... és tulajdonképpen egész nap. De majd hamarosan...)

Címkék: Szerető nEuROTIKUSs

Hogy verd ki a pasid farkát?

 2014.05.28. 15:00

Jó gyorsan!!!

(válasz annak, aki ezzel a kérdéssel talált Rám)

Címkék: nEuROTIKUSs

Benyúltam a bugyimba...

 2014.05.27. 17:45

...miattad. Neked. 

Jó, persze a magam örömére is, de elsősorban érted.  

Te pedig hallgatsz...

Hát tudod mit öregem? Nyald ki akkor! Igazán és komolyan ezt kívánom! Nyald ki, ami a bugyim alatt lapul!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Ha mered... mert parancsolom neked!

Címkék: Szerető nEuROTIKUSs

A beavatott

 2014.05.26. 18:00

Mindig megfogadom, hogy nem nézek meg olyan filmet, amely könyv alapján készült, kiváltképp, ha a könyvet magát már elolvastam. Kivételek persze mindig vannak, ilyen többek között a Trónok harca... ámbátor abból is csak a 4. évad eddig vetített részeit néztem meg, az első 3 évadot ignoráltam. 

A fenti című filmet egy kedves barátom ajánlotta, de sokáig nem találtam, csak a könyvet. Elkezdtem hát olvasni, s mit tesz Isten, tegnap egy kamerás változatra bukkantam a neten. Nyilván, ha tudom, hogy ilyen fos minőség, le sem töltöm... bár HD minőségben sem tudnék róla igazán pozitívan nyilatkozni. 

A könyv remek volt. A különböző csoportok szokásait, meghökkentő filozófiájukat és életszemléletüket teljesen érthető módon fogalmazta meg az író. Ehhez képest a film valami tragédia! Egy érthetetlen katyvaszt sikerült összehozniuk, amitől forrt a vérem. Arról nem beszélve, hogy a kalózváltozat (s jobb nem is elérhető) oly gyatra, hogy sírva-röhögtem, mikor a film utolsó negyedében egy nagy bufláger pacák feje terítette be a képernyő bal sarkát. 

Nagyon hosszúra csinálták a filmet, s pont ez keltett bennem hiányérzetet. Egy dolog, hogy nem lehet mindent átültetni a könyvből, de hogy faszságot faszságra halmozzanak, az külön művészet. Vegyük a Trónok harcát: mind az öt, eddig megjelent kötetet olvastam, s ahhoz képest a 4. évadban egy csomó mindent átvariáltak, ám ettől nem lett kevésbé élvezhető a filmváltozat, sőt! Teljes mértékben értettem, mit miért módosítottak, s egyáltalán nem rontotta a színvonalat. 

A beavatott c. film ehhez képest egy -Zs kategóriát ért el nálam. Fontos dolgokat egyszerűen kihagytak, s ettől azok, akik a könyvet nem olvasták, szerintem még annyira sem tudták összerakni a sztorit, mint én... aki megtettem ezt, hiszen imádok olvasni. Talán csak a Bátrak csoportját ábrázolták hűen, de nekem iszonyatosan hiányzott a többi csoport bemutatása, hiszen enélkül a konfliktus oka szinte kideríthetetlen, annyira felszínessé vált az egész. 

Triss filmbéli karaktere is csak árnyéka a könyvbélinek. Kezdve azzal, hogy egy átlagos magasságú lány játszotta, holott az ő történetében igenis fontos, hogy töpszli. A fejlődése sem úgy és azért történik, ahogy a filmben megjelenítik, ennél sokkal több minden van a háttérben. 

Nem ragozom: fos egy film volt. De olyan mélyről jövő, görcsös fosás volt ez, amit ételmérgezés után kap az ember. Őszintén szólva képtelen voltam végignézni, olyannyira bosszantott, hogy képes valaki ekkora faszságot megalkotni. 

A beavatott nem egy Éhezők viadala klón, a filmvásznon mégis úgy tűnt, mintha annak egy olcsó, átgondolatlan változatát akarnák letolni a néző torkán. Hát én visszaokádtam az egészet. 

Elpazaroltam két órát az életemből. Fasza! 

Ám ez fasza, igazán. Mármint a Bátrak dala: 

https://www.youtube.com/watch?v=nzmvGd4qtI8

Címkék: Filmnézős

Délutáni napozós...

 2014.05.24. 14:20

Már-már elaludtam a nyugágyban, mert elbódított a meleg, a napfény, a madárcsicsergés, és a Férfi mókolásának hangjai... megnyugtató volt a környezet, s a hőségben nehezen tudtam csak nyitva tartani a szemeim. Enyhe terpeszben feküdtem, ügyelve arra, hogy minden oldalamat pontosan ugyanannyi ideig érje a nap.

Álom és ébrenlét határán jártam, mikor árnyék vetült rám. Nem néztem fel, hiszen tudtam, hogy ki áll felettem. A Férfi nem szólt hozzám, csak a teste vibrált. Letérdelt mellém, és könnyedén végigsimított a fehér bugyival fedett fenekemen, aztán egyik ujjával játékosan benyúlt alá. Kissé jobban széttártam a lábaim, ő pedig határozott mozdulattal félretolta az alsóneműm. Továbbra sem szóltunk egymáshoz, nem is mozdultam, csak élveztem, ahogy az ujjai futkároznak az egyre nedvesebb puncimom.

Az ágy végéhez térdelt aztán, lábaimnál fogva kissé maga felé húzott és szinte erőszakosan nyalt belém. Egyetlen, hosszú nyelvcsapással. Felnyögtem és ösztönösen az arcába tolattam csípőből. Két kezével kinyitott és tempósan nyalt, hosszan időzve a csiklómnál.

- Jól esik neked? - kérdezte.

- Igen, nagyon! Nyalj tovább kérlek! - pihegtem, miközben öntudatlanul diktáltam a testemmel a ritmust.

Oly vad játék kezdődött ekkor, hogy alig tudtam megkapaszkodni az ágy széleiben. Csak toltam a puncim az arcába, és élveztem, hogy nyalva vagyok. Egy idő után az ujjaival is izgatni kezdett, de a nyalást továbbra sem hagyta abba. Ebben a felállásban nem kellett sok ahhoz, hogy elélvezzek. Egyenesen az arcára, a szájába mentem el. A hőség ellenére reszketettem, ő pedig kedvesen mosolygott, bár a nadrágját valamikor közben már kigombolta. Hagyott pihenni kicsit, s mikor megnyugodtam, felültem az ágyban. A Férfi ott állt előttem, kőkemény, gyönyörű farokkal, amit szinte rögtön a számba is tolt.  Szopni kezdtem hát, miközben a fejemet fogta, s mutatta a neki megfelelő ritmust. Újra elkezdtem benedvesedni, izgatott ugyanis a látvány és a hangok, amiket kiadott magából. Jobb helyet nem találván, hirtelen az ágy melletti fűbe térdeltem, s aztán az alkarjaimra támaszkodva pucsítottam felé. 

- Dugj meg most azonnal! - kiáltottam felé, ő pedig szinte azonnal mögém térdelt és már bennem is volt. Keményen baszott, egyik kezével a csípőmnél támasztott, a másikkal a csiklómat izgatta. Időnként feltérdeltem, így elérte a melleimet is és hátrafordulva csókolózni is tudtunk egymással. Egészen egymáshoz préselődtünk, s egyszerre mozogtunk. Kicsit előbb élveztem el, mint ő, így végül is szembe tudtam vele fordulni, ő pedig a melleimre verte, beterítve őket forró spermájával. Ültünk egymással szemben a fűben, buta gyerekekként vigyorogva, kielégülten. 

- Na, most már menj vissza dolgozni Sváb! - túrtam a hajába, ő pedig ment, tovább falazni az alapot...

Címkék: Szerető nEuROTIKUSs

Ledobva a padlóla... dulván!

 2014.05.24. 09:30

Részéről ugyan muszájból, de a délutánt mégis együtt töltöttük. Jobb híján a Duna parton kötöttünk ki, ahol a lépcsőkön ülve élveztük a napsütést és tipródtunk. A könnyű nyári ruha, amit a kánikulára való tekintettel kaptam magamra, kissé már nagy rám, így aztán a melleim folyamatosan ki akartak belőle bukfencezni, ami őt persze nem hagyta hidegen. Nyíltan ugyan nem beszélt erről, de nem is volt rá szükség... elég volt ránézni, s bemérni, merre járnak a szemei.

A lépcsőkön aztán, bárhogy ültem, szinte meztelennek éreztem magam a tekintete alatt. Telefonokat intézett, semmiségekről csevegtünk, én napoztam, ő pedig közben egyre frusztráltabban ücsörgött mellettem. Eljött aztán egy pillanat, amikor valami elpattant benne és csak úgy, se szó, se beszéd, megcsókolt. Bármennyire is jól esett, visszahőköltem, magamhoz öleltem és azt súgtam a fülébe: Ez csak vágy!!! Zavartan szuszogott a nyakamba, aztán vörös arccal mosolygott rám és szabadkozott. Egyetlen csókja elég volt azonban, hogy bepörgessen s tudjam, ha megpróbálja, kinyílnak azok a bizonyos kapuk. Ez persze nem akadályozott abban, hogy győzködjem magam én is, miszerint egyszerű testiségről van szó, ennek pedig nem szabad engedni. 

Otthon aztán úgy tűnt, hogy mindketten helyre raktuk magunkban a dolgokat, s elkezdődött a csiki-csuki, hogy ki alszik a matracon, ki pedig az ágyban. Mert együtt nem alhatunk, ezt tudtuk. Végül ő került a padlóla, de dulván... én pedig az ágyban tableteztem, mert képtelen voltam elaludni. A macskám persze szeretett volna rám mászni, s ezért végül csak kierőszakoltam a helycserét. A matracra ugyanis feljöhet az állat, de az ágyba nem. 

Láttam, hogyne láttam volna, hogy úgy áll a farka mint a cövek, de nem szóltam semmit. Lefeküdt ki-ki a maga kis vackára, s dobáltuk a testünket jobbra-balra. Nem telt el 3 perc sem, amikor semmivel sem összetéveszthető hangokat hallottam az ágy felől a sötétségben. 

- Te most maszturbálsz? - kérdeztem idegesen. 

- Igen. - jött a szuszogós, tömör válasz. 

Hazudnia kellett volna. Azzal ugyanis, hogy bevallotta a nyilvánvalót, olyan szinten izgatott fel, hogy azonnal magamhoz kellett nyúlnom. 

- Akkor nekem is szabad, ugye? - tettem fel az ostoba kérdést, de a választ meg sem várva, azonnal a bugyimba nyúltam. 

- Most tényleg te is maszturbálsz? - jött a kérdés az ágy felől. 

- Igen.... - lihegtem a párnába. 

Lámpa kattant, léptek csattogtak a kövön, s ő ott állt felettem. Nézett engem. Nézte, ahogy simogatom a puncimat. Hangosan zihált, aztán térdre rogyott, s a pizsamán keresztül ő is izgatni kezdett engem, miközben verte a farkát. Rám. Nekem. Viszonylag sokáig kényeztettük magunkat, s közben hátra sem fordultam. Nem akartam rá nézni, nem akartam látni őt. Amikor azonban éreztem, hogy a farkával a puncim körül ólálkodik, már semmi másra nem vágytam, csak hogy megdugjon. Csípőmet felfelé tolva adtam a kezébe az ölemet, hogy húzza le róla a pizsamát és a bugyit, s miközben a párnába lihegtem, kiszakadt belőlem: 

- Dugjál meg! Dugjál meg most azonnal! 

Könnyen, pillanatok alatt bennem volt s miközben a csiklómat simogattam, úgy megdugott hátulról, hogy pár perc alatt elélveztem. Iszonyú sok szexmenetes idő után azonban egy orgazmus csak az étvágyat hozza meg, s ha már úgyis megtörtént, akkor minden mindegy alapon, teljesen önző módon még többet akartam. Meg akartam lovagolni a farkát, felé akartam kerekedni, érezni akartam, hogy én irányítok. Meg is tettem, amire vágytam, ő pedig nyöszörgött, élvezkedett alattam. 

- Érzem a csiklódat a farkamon. - fújtatott a fülembe szenvedélyesen. Imádom, mikor beszél hozzám szex közben, ettől is teljesen felizgultam. 

- Szeretnélek kinyalni. - jött a kérés. 

- Nem. Én nem akarom. - válaszoltam. - Nem kaphatsz meg mindent, amit akarsz. 

Csalódottság hullámzott rajta végig, kétségbeesetten csókolta az ajkaimat és a melleimet, miközben lovagoltam rajta. Nem törődtem a kérésével, csak magammal. Orgazmust akartam és el is értem. Nem egy kicsit, nem közepesen, hanem egész testet rázót sikerült kilovagolnom belőle. Ő közben kérlelt, hogy nyalhasson. Az egész egy kissé szürreális volt, a félhomályban a padlón. Míg pihentem a testén, átfutott a fejemen a gondolat, hogy igazán kicsi az esélye annak, hogy ez megismétlődik közöttünk, épp ezért hülyeség lenne, ha nem kanalaznám ki a tálat teljes egészében. Nem tudtam tovább ellenállni neki, s mikor újra kért, egyszerűen ráültem a szájára. Hangosan nyögött alattam, s úgy járt a nyelve, hogy majdnem beleőrültem. Toltam a puncim a szájába, s parancsoltam neki. Parancsoltam, hogy nyaljon! Ettől teljesen bepörgött, fújtatott és hangosan zihált, de nem hagyta abba, ráadásul biztatott, hogy élvezek rá a szájára. 

Ezután egy furcsa dolog történt, ugyanis miközben nyalt, az ujjával a fenekemet is elkezdte izgatni. Sosem csinált még ilyet, nem is tudtam mire vélni, de a nyelve egy pillanatra sem fáradt, s szép lassan az ujjazás is elkezdődött. 

- Jól esik ez neked? - kérdezte. 

- Igen, nagyon! - válaszoltam. 

- Akkor csináld, élvezz el a számon! - mondta, majd hosszú nyelvcsapásokkal izgatott tovább. Majdnem teljesen feltérdelve mentem el a száján, miközben finoman ujjazott is. Ezután már csak arra volt erőm, hogy a testére zuhanjak és reszkettem mint a nyárfalevél. A kőkemény, gyönyörű farka ott ágaskodott az arcom előtt, s akartam, nagyon akartam, hogy elélvezzen ő is. Kezeimmel és az ajkaimmal kényeztettem őt, miközben időnként újra és újra belenyalt a puncimba. Végül úgy helyezkedtem, hogy a bal mellem pont a farka felett legyen, s úgy vertem neki, hogy folyamatosan érzetem a makkját a bőrömön. 

- Élvezz rá a mellemre! - kiáltottam. - Élvezz rám! - ezt hajtogattam, egyrészt mert erre vágytam, másrészt mert elég erőteljesen adott hangot azon kívánságának, hogy parancsoljak neki. Nagy löketekben folyt a spermája a mellemre, rázkódott az egész teste, mikor elélvezett, én pedig kedvtelve kentem szét magamon a forró nedűt. Kicsit még pihegtünk egymás mellett a földön, aztán pedig mindketten az ágyban tértünk nyugovóra. Most már nem volt mitől félnünk. 

Reggel korán megébredtem, de folyton visszaaludtam. Időnként ő is felriadt, s csak úgy dudorodott a paplan a csípője alatt. Amikor legközelebb feleszméltem, már verte a farkát, a bal kezével pedig próbálta elérni a puncimat. Megfogtam a kézfejét és célirányosan beállítottam, s tulajdonképpen én simogattam magam az ő kezével. Aztán kimondtam, amire vágytam (hogy basszon meg!), ő pedig készségesen eleget tett a kérésemnek. Miután elélveztem, még sokáig simogatta a makkjával a csiklómat, végül, ismét a parancsomra, rám élvezett. Nem igazán értem még, hogy miért vált fontossá neki az, hogy szó szerint parancsoljak neki az ágyba, de úgy tűnik, hogy valamiért ez most nagyon felizgatja. Kellemesen kielégülve kávéztunk az ágyba, utána viszont megint "elromlott" minden. 

El akart küldeni és én el is akartam jönni. Az egész napos kerülgetés felőrölte az idegeimet, s láttam rajta is, hogy szinte menekül a közelemből. Nem terveztem búcsúszexet, de úgy tűnik ez mégis az volt. A baj csak az, hogy hónapok óta nem dugtunk ilyen nagyokat és ilyen jó minőségűeket, s a tudat, hogy ez nem ismétlődik meg, kínzó hiányérzetet kelt bennem... dulván a padlón vagyok... nagyon dulván... 

Címkék: Szerető nEuROTIKUSs

A május nekünk...

 2014.05.19. 15:00

... egy misztikus hónap! 

Májusban ismerkedtünk meg, s májusban szakítottunk. Májusban jöttünk újra össze és májusban szakítottunk megint. Közöttünk minden fontos dolgok májusban történik, s ez az a hónap - tán merő véletlen, hmm? - amikor ciklikusan a maszturbálás tölti ki a napjainkat. 

Azt nem tudom, hogy a Pasi mostanában veri-e? Valószínűleg igen, ámbátor az is lehet, hogy már van valakije. Ha mégsem és veri, akkor sem rám. Pff... sajnálatos, de hát mindenki arra csinálja, akitől megjön a vágy és a kedv. Jelenleg én nem ez a személy vagyok. 

Jómagam sajnos még mindig róla fantáziálok, s áldozok a maszturbálás magányos oltárán gyakorlatilag minden egyes nap. 

Van, hogy merő unalomból csinálom, sokszor így vezetem le a bennem tomboló feszültséget, de a legjobban azt szeretem, amikor csak úgy érzem, hogy bizseregni kezd a testem, mint tegnap este. Ilyenkor egyszerűen csak eldőlök az ágyon és hagyom rohangálni a képeket a fejemben. Ettől beindulok, s onnantól már simán megy minden. Szeretek sokáig álmodozni, épp csak megérintve magam itt-ott, miközben valóságként élem meg a szexualitást. Van, amikor olyan jeleneteket képzelek el, melyek soha nem történtek meg, s már nem is fognak, de szerencsére bőven akad olyan együttlét, melyre szívesen gondolok vissza. 

Tegnap a meg nem élt jelent és jövőt álmodtam, amit már csak ő valósíthat meg, s persze nem velem. Ettől még azonban ugyanolyan érzés... na jó, természetesen nem, de hát szegény ember vízzel főz.

Nagyon vártam a jó időt, hogy végre szabadban dughassunk. Vágytam a korlátok nélküli, spontán szexre. Amikor az ember úgy odapördül a Férfi elé és elkapja a tökeit, de úgy rendesen! Fényes nappal a földládákon dugni vagy a málnásban nem akármilyen élmény lehet. Az almafán lógó nyugágyban is megdugott már képzeletben, ahogyan a padlásfeljárón, kerti asztalon és a verandán is. Hol hosszú előjáték után verte be, hol csak úgy letolta a bugyim, de gyakorlatilag már mindenhol megdugott. A képzeletemben. 

A verandás a kedvencem, amikor a reggeli meztelen ventilálás közben áll fel a farka, miközben én állva a kávémat kortyolom. Ő mögém lép, gyengéden átkarol, belecsókol a nyakamba, s én érzem, ahogy a nedves, álló farka böködi a derekamat. Pont csak annyira dőlök előre a téglákra, hogy egy szintbe kerüljünk, s már húzom is magamba őt. Lüktet bennem, mocorog, vállaimnál fogva megtart és kefél. Egészen addig míg el nem élvezek. A kávé meglangyosodik, a levegő felforrósodik, ő pedig rázkódik mögöttem a gyönyörtől. Mostanában erre élvezek nagy magányomban. 

Május a maszturbálás hónapja... 

Címkék: Szerető nEuROTIKUSs

Álomfejtés...

 2014.05.17. 16:00

Egy izgalmas könyv olvasásának kellős közepén elnyomott az álom úgy déltájt. Most, kótyagos fejjel inkább azt kívánom, bár maradtam volna ébren...

Az álmom, melynek jelentésére keresem a választ, a következő volt: 

Arra ébredtem, hogy a saját szeretett és hiányolt cicám, aki lassan két hónapja nem velem él, belöki a szobaajtót, s ahogy szokott, felugrik hozzám az ágyba. Meglepődve riadtam fel, s - mintha tudna válaszolni - megkérdeztem, hogy ő mégis hogyan is került ide? Természetesen nem válaszolt, helyette elkezdett a szobában futkározni. Felültem az ágyban, hogy megkeressem, s közben hajtogattam magamban, hogy ez baromság, a cicám most épp egy tanyán van. Nem is találtam meg, így újra elaludtam. Azonban ismét arra riadtam, hogy nyílik a szobaajtó, s egy számomra teljesen vadidegen, tarka cica ugyanúgy bejön az ajtón, majd az ágyam alá fut. Megint felkeltem, teljesen értetlenül, hogy mi a tököm van? Az ágy alól nem került elő a macska, a szobában viszont egy szürke fajmacska (amelyik olyan sokat van két lábon), a szőnyeg közepén nyírt ki éppen egy fekete gyíkszerű kis állatot. Mondtam is neki, hogy pfújj... ki vagy te és miért csinálod ezt? Ki akartam menni a fürdőszobába, hogy megmossam az arcom, hogy felébredjek, mert azért ez még macskából is sok. A szobaajtón kilépve kb. 5-6 macskába ütköztem, akik közt volt fekete, vörös, cirmos, foltos. Nyávogtak, vagy épp aludtak, esetleg hozzám dörgölőztek. Látszólag mindegyik otthon érezte magát nálam. Megtorpantam, ráztam a fejem, dörzsöltem a szemeimet, hiszen biztos voltam benne, hogy még mindig álmodom. Vissza akartam menni a szobába, de az ajtóban ott fújt rám egy fekete macska. Elhessegettem, s visszafeküdtem, a paplant a fejemre rántottam, arra várva, hogy igazán felébredjek végre. Mindez - felébredés, macskák, visszafekvés, igazi felébredés várása - megközelítőleg 10x játszódott le, mire aztán igazán fel tudtam ébredni. Folyton úgy hittem, hogy na most van vége, mert mindig ugyanúgy ismétlődött minden, vagyis, hogy épp megébredek, s akkor ott vannak a különböző macskák. Minden esetben láttam a lábaimat, ahogy az ágy szélére kiülve épp papucsba bújtatom őket. Minden esetben dörzsöltem a szemeimet a hitetlenségtől, s minden egyes alkalommal egyre több és több macska vett körül, fajra és mintázatra való tekintet nélkül. Igazából egyik sem bántott. Egyetlen egy fújt csak rám... 

Néztem a netet, de eléggé szélsőséges jelentéseket írnak arról, mit is jelent a sok-sok... kurva sok macska egy ember álmában. Azt pedig végképp nem értem, hogy mi a fenét takar ez a "felébredek az álmomban" dolog... vagyis az álom az álomban. Mert ez utóbbi sem először történik sajnos. 

Címkék: Tökre nem :erotikus Álmodozós

Búcsú...

 2014.05.14. 14:00

"Nem bújok én többé már a subába,
Nem építek kemencét a szobába,
Nem húzom a köcsögöt a karóra,
S nem ugrok fel vágtában már a lóra.

Nem őriz a Julcsa többé libákat,
Hímzett mellényt, pártát sem varr magának,
A baboskendőt nem köti a fejére,
És a papnak nem köszön már előre,

ELŐRE! ELŐRE!!!!!"

(Hungária, 1968)

Címkék: Szerető Tökre nem :erotikus

Bétából...

 2014.05.11. 11:00

... a végén mindig Céda lesz. Alfa sohasenem.

Címkék: Szerető Tökre nem :erotikus

A remény...

 2014.05.09. 17:00

...hal meg utoljára. Ma azonban érte is eljött a Kaszás. 

Ettől még persze nem áll meg a világ, tudom. Csak az enyém...

Csak mert tetszik...

 2014.05.08. 11:45

B. Radó Lili: Tudd meg

Tudd meg, én Neked fájni akarok,
emlék akarok lenni, mely sajog,
mert nem lehettem eleven valóság.
Tudd meg, nem láthatsz piros rózsát,
hogy ne én jussak róla az eszedbe,
akit engedtél elmenni csókolatlan.

Mert minden fájni fog, amit nem adtam,
és minden szó, mely kimondatlan maradt.
Nem láthatsz tengert s arany sugarat,
mely nem a szemem lesz s a mosolygásom
s hiába hunyod be szemed, hogy ne lásson,
mert a szívedbe égettem be magam.

Minden hajnal, minden nap alkonyatja,
a rét, ahogy a harmatcseppet fogadja,
a könny, a vágy, a csók, a dal, az álom,
minden asszonykéz, minden férfivállon,
s az asszonyod, ha karodba veszed:
mindenütt, mindig, minden én leszek.

Címkék: Tökre nem :erotikus Verselgetős

Az a bizonyos telefonhívás....

 2014.05.08. 01:19

... lavinát indított el. 

Most viszont már nagyon fáradt vagyok, úgyhogy erről is majd később. Egyszer. Talán. Megér egy misét, az már biztos. Boldogok a testileg is kielégültek, hejj!

Címkék: Szerető

Szösszenet...

 2014.05.06. 16:00
Árkádos verandán, helyre kis rózsaszín pokrócon ült egymás mellett a férfi és a nő. Lelkileg kifacsarva, testileg lelombozódva bámulták a tájat. A hangok, szavak és mondatok már értelmüket vesztették, nem is pazarolták kevéske energiájukat ilyesmire. Miért is tették volna? Nem tudtak már egymásnak mit mondani. Jobb híján gyönyörködtek a fákon ugráló mókus és a közvetlenül előttük játszó macskák látványában. 
A nő - megszokásból - vakargatta a férfi hátát, majd amikor az oldalra feküdt, fejét az ölébe hajtva, immár a haját kurkászta. Cél nélkül, egyszerűen csak mert a másik ezt szereti. Néha-néha egymásra pillantottak s megengedtek maguknak egy szomorú mosolyt, mintha csak eszükbe jutott volna pár pillanatra a közös "jó". Aztán a férfi hirtelen elvörösödött, s fojtott hangon így szólt: 
- Nagyon szégyellem magam, talán a feszültségtől, vagy nem tudom, de teljesen felállt a farkam. 
- Mostanában nem maszturbálsz? - kérdezte a nő. 
- Nem igazán. - jött a tömör válasz. 
- Hagyod ezt a szép faszt parlagon heverni? 
Válasz nem érkezett, csak egy félmosoly és egy várakozó tekintet. A nő végül, a férfi segítségével, kiszabadította az álló farkat a nadrág alól, aztán a lépcsőre térdelt, és elkezdte a kezével és szájával kényeztetni. A nap hirtelen kisütött, a madarak is mintha hangosabban daloltak volna. Egy pillanatra ismét széppé vált az élet. Nekik. Együtt. Aztán felmorajlott a távolban egy moped, amitől mindketten megijedtek. A férfi magához rántotta a nőt, átpenderültek a küszöbön, s ott álltak az étkezőben egymással szemben. 
A férfi - hosszú idő után először - újra úgy csókolta meg a nőt, ahogy régen... amelyre már egyikőjük sem emlékezett. Szorosan ölelkeztek, de ez nem akadályozta a nőt abban, hogy kiugorjon a nadrágjából, miközben a férfi már tolta lefelé a bugyiját, de épp csak a combja közepéig, s máris odatolta magát hozzá. Egymással szemben állva persze behatolásról szó sem lehetett, de szemmel láthatóan nem is ez volt a férfi célja. Makkját a nő csiklójához dörzsölve, suttogva kérdezte: 
- Nem baj, ha elélvezek? 
- Egészen nyugodtan. - súgta vissza a nyakába csimpaszkodó nő. 
- Biztos? Veled mi lesz? - kérdezte egy pillanatra megállva. 
- Biztos. Ne törődj velem!

Alig több, mint 5 másodperc múlva a férfi felnyögött, a nő pedig érezte, ahogy  a forró sperma ráspriccel a puncijára, aztán a combján elindul lefelé... 

Címkék: nEuROTIKUSs Kapcsolatos

Te kit választanál?

 2014.03.31. 18:30

Teljes parában vagyok, mivel már egy hét sincs a szavazásig, s én továbbra sem tudok dönteni, hogy kire voksoljak. Tragédia! 

Milyen lehetőségeim vannak?

Lássuk csak: 

Csak a FIDESZ (meg a KDNP, de tudtommal ők önállóan nem jutottak a parlamentbe): 

KÖSZÖNÖM, DE NEM KÉREK BELŐLÜK! Soha nem is kértem! Már-már büszkeség tölt el, hogy egyszer sem szavaztam rájuk. Az elmúlt 4 év ámokfutása számomra annyira borzasztó volt, hogy lehet, akkor sem adnám nekik a voksomat, ha egyébként egy macsétával fenyegetnék a torkomat. Inkább folyjon ki a vérem, minthogy rájuk tegyem a becses "X"-emet. Rengeteg dolog nem tetszett, nagyon soktól felállt a szőr a hátamon, az utóbbi időben pedig leginkább csak döbbentem pillázom. Amit meg egyenesen képtelen vagyok megbocsájtani, az a magánnyugdíjam államosítása! Hogy is bízhatnék olyanokban, akik szerint volt választási lehetőségem? Amikor ez a hercehurca ment, futottam fűhöz-fához tanácsért, hogy mégis mit tegyek? Sírtam is eleget, mivel fenyegetve éreztem magam. De a dac ott volt bennem, hogy basszák már meg! Vagy odaadom a gyűjtött pénzemet, vagy megtarthatom, de ők továbbra is leszedik tőlem a sarcot, csak éppen majd jól nem kapok érte semmitsenem. Aztán az újabb fordulat következett, az igazán nagy tarkón baszás egy óriási péklapáttal, amikor M. (egyik szemem olyan szép, hogy a másikkal is folyton azt nézem) Úr bejelentette, hogy akik nem adták a pénzüket, azért azok is kapnak valamit. Közel ugyanazt, mint mi - akiknek zöme félelemből mondott le a pénzéről - csak hát nekik megmaradt a magánnyugdíj vagyonuk is. Arról nem is beszélve, hogy a narancsosok eltapsikolták a pénzt, Selmeczi "Lófogú" Gabika meg úgy védett, mint egy átlagos magyar kapus. A nyugdíjpénztárak pedig mindeközben szárnyaltak. Nem tudom elfelejteni ezt nekik és nem... nem értem meg!! Nem csúszik le a torkomon ez a fajta államosítás, bárhogy próbálják letolni rajta. Persze nem azokat savazom, akik kockázatot vállaltak, sőt! Bátraké a szerencse, de mihez igazodjak, ha egyik nap még ezt mondják, aztán meg amazt, s ha kell, akkor a hülyeségükhöz alakítják a törvényeket, mert megtehetik? Őrület!!!

Összefogás - Kormányváltás vagy mi a tököm:

Hahaha... mindig röhögök rajtuk. Korszakváltás? Basszus, megint röhögök! Ugyanazok, akik eddig voltak, csak most megpróbálnak együttműködni, de ennek esélye szinte a nullával egyenlő. Tudom, mire képesek, s nem, nem akarom, hogy megint ők kaparintsák meg a kormányrudat. Gyurcsány Ferenccel kell egyedül vigyáznom, mert ő - ha kell - hát bárki hasába belebeszéli a gyereket... sok mindent el lehet tőle vitatni, de azt, hogy jól tud kommunikálni, hát azt nem. Talán valami műsor kellene neki, mert egyébként szórakoztató figurának tartom, csak hát... nem akarok "X"-et húzni a szegfű mellé. Nem és nem! 

Jobbik: 

Az egész családom rájuk szavaz (a 88 éves öregem kivételével, mert hát ő fiatal demokrata, s bárki jobb, mint a büdös komcsik). Nagy a nyomás rajtam, kapom az újságokat, szorgalmasan elolvasom őket, van amivel még egyet is értek, de mikor rendre azzal találkozom, hogy bizonyos bűncselekményekre még mindig a halálbüntetést hoznák vissza, akkor elmegy a kedvem tőlük. Egyszerűen nem értem, hogy miért nem jut el a halálpártiak agyáig, hogy ez egyáltalán nem visszatartó erő. Kutatták és feketén-fehéren kijött, hogy az egyetlen, ami a bűncselekményeket visszaszoríthatja az az elkövetők magas arányú elfogása. Nagyon egyszerű ez egyébként, pont ezért nem értem, hogy mit nem lehet rajta felfogni: Ha 100 tyúktolvajból 98-at megfognak, akkor a tyúktolvajok elkezdenek gondolkodni, mert nagy lesz a rizikó.  

Szuper elképzelés amúgy, hogy ingyen fogászatot akarnak, hiszen tapasztalatból tudom: bizony-bizony 40 felett az emberek zömének nincs foga, vagy ha mégis, az is rohadt (nem, nem magamról írok, mert nekem szerencsére jók a fogaim és még 40 sem vagyok). A tehetősebbeknek persze protójuk van, vagyis most már az implantátum a trendi, bocsánat. A fogatlanság azonban nem csak azért van, mert fizetős a fogászat (megjegyzem az én kerületemben a mai napig elérhető az ingyenes, SZTK-s is), hanem mert mondjuk generációk nőnek fel úgy, hogy azt sem tudják, mire való a fogkefe.

Összességében tehát hiába simogat vizslákat a Vona Gábor, meg megy el egy napra beteghordónak, azért a programjuk jó néhány eleme még mindig radikális számomra. 

LMP: 

Nem, nem lehet más a politika. Szurkoltam nekik, 4 éve rájuk adtam a voksomat, de nem igazán hallottam róluk, néhány akciót kivéve, melyek bár nemes szándékúak voltak, annyit értek, mint halottnak a csók. Egyszerűen súlytalanok, arctalanok, hangtalanok. Itt nálunk nem szarral gurigáznak, s ehhez a Scifferék még rohadtul nem dörzsöltek. Az mondjuk szimpatikus, hogy nem bútoroztak össze senkivel, bár épp az elmúlt hétvégén flashmoboltak egyet a FIDESSZEL, meg balosokkal is, a Jobbik ellen. 

És a többi...: 

Most mit mondjak? Azt sem tudom, kicsodák, a rövidítéseiket sem tudom beazonosítani. Csak mély felháborodás van bennem, mert élénken emlékszem arra a kiszáradt szájú közgáz egyetemistára, aki becsöngetett egy szép napon, hogy hát ők az Elégedetlenek Pártja és húúú meg hááá... én meg jól aláírtam nekik, s ebből gondolom, hogy még legalább 5 ilyen névtelen mozgalom ajánlóívén szerepel a nevem és címem, persze hamisan, hiszen én azokat alá nem írtam. SMS, TELETEXT, JESZ, meg babám fasza... ki tudja ezeket fejben tartani? S a választási törvények átírásával ezeket a gomba mód elszaporodott akárkiket is a FIDESZ-nek köszönhetjük. 

A idő rohan, de senkinek nincs értékelhető, gondolkodásra késztető programja, mert a "Folytatjuk!", az bassza meg nem egy program! Nincs vita, nincs semmi, ami alapján a bizonytalan ember dönthetne, csak sárdobálás, zöld alma, meg náci bajuszos Vona Gábor. 

Megjegyzem kreatív kis nép vagyunk, mert igazán szórakoztatóak az átfirkált plakátok. A teljesség igénye nélkül: 

  • Simicskó Úr plakátjaira szinte művészi ördögszarvakat rajzolt valaki.
  • Vona Gábor Hitler bajuszt kapott, valamint profi módon a "Veled sikerül!" szlogen is átrajzolódott "Veled is végzünk!"-re.
  • A FIDESZ és a szocik amúgy is kapnak, jellemzően kifestik a boldog, elégedett emberek szemeit, de a legröhejesebb egyébként a 7-es úton feltűnt - szintén JOBBIK plakát - amelyre valaki ráfestette: "Nem, nem soha! Buzi nácik!"... 
  • A "Magyarország miniszterelnöke" pedig külön kategóriát képvisel, személy szerint nekem a "Lányok írjatok" verzió tetszett a legjobban. Itt-ott azért kapott ő vámpírfogakat is, bizony! 

Egyébként őszintén drukkoltam, hogy a Kétfarkú Kutya Párt indulhasson, mert RÁJUK AKARTAM SZAVAZNI! De persze most sem lehet, úgyhogy vagy itthon maradok vasárnap, vagy ott fogok a fülkében toporogni, mint egy teleszart búvárruha. 

Adófizető állampolgárként kérdezem hát mély tisztelettel: Ennyit érdemlek csupán? 

Címkék: Felháborodós Dühöngős Tanácstalankodós

"Meghitt" erőszak...

 2014.01.18. 12:30

- ÁLLJ CSAK MEG! - hangzott a kiáltás a háta mögül. - MIT MONDTAM NEKED? - tornyosult felé a 40-es férfi dühtől eltorzult arccal. 

- Hogy menjek be és hozzak ki egy tálat. - válaszolta félve, de már tudta, hogy nem ússza meg. Ismerte ezt a nézést s már várta a felé lendülő pofont. 

A férfi ezúttal azonban még őt is meglepte. Őt, aki pillanatok alatt megérezte, hogy mikor kerül sor az újabb ütlegekre. Ismerte a férfit. Tisztában volt azzal, hogy kiszámíthatatlan, épp ezért örökös vacillálásban élte az életét. Folyton figyelt és mérlegelt: ezt vajon még mondhatom/tehetem verés és ordítozás nélkül vagy sem? 

Most azonban döbbenet kerítette hatalmába, a férfi ugyanis nem ütött, hanem bal kezével a nyakánál fogva egyszerűen a levegőbe emelte őt. Ilyen messze még sosem merészkedett. 

- HA AZT MONDOM, MENJ, AKKOR NE SÉTÁLGASS ITT NEKEM, HANEM SZEDD A LÁBAD! - ordította épp az arcába a férfi. Érezte a forró leheletét, ahogy fröccsen a dühös nyál az arcán, s érezte azt is, ahogy elfogy a tüdejéből a levegő. Ösztönösen a nyakához nyúlt, próbálta az ujjakat lefejteni a torkáról, mert levegőre szomjazott. Az ujjak azonban görcsösen szorították, a férfi arca pedig teljesen eltorzult az erőlködéstől. Mégiscsak fél kézzel tartotta a levegőben. Ahhoz pedig kell erő, kell bizony! 

Rémülten járt a szeme körben a garázsban, próbált védekezni, kiáltani, de egy hang sem jutott át a torkát markoló kézen. Fuldoklott. Bámulta a férfi torz arcát, kitátott, száraz szájjal és kiguvadt szemekkel. Könyörgött a tekintetével. Hasztalan. 

Aztán elsötétült minden, ő pedig úgy érezte, hogy zuhan, egyre csak zuhan valami feneketlen mélységbe. Igyekezett kapaszkodót találni, össze-vissza kalimpált a kezeivel, de nem talált semmit, ami megfékezhette volna a zuhanást. Talán leért a végére, talán nem... a következő, amire emlékezett, az egy jól irányzott gyomorrúgás volt. Valahonnan messziről hallotta a férfi követelőző hangját, de csak alig, szinte suttogásnak tűnt:

- ÁLLJ MÁR FEL, A KURVA ANYÁDAT! 

Ezt szajkózta csak a férfi, ő pedig minden igyekezetével próbált a kérésnek eleget tenni, de nem ment. Erőtlennek és kábának érezte magát, azt sem tudta hirtelen, hogy hol van. Kicsit később aztán, mikor egy jól irányzott rúgás épp a jobb combját találta el, a hangok kezdtek összeállni, a kép kitisztult, s rájött, hogy ő a garázs poros talaján fekszik. Fel kell kelnie, ezt azonnal tudta. Mit felkelni? Pattannia kéne! A tálnak már rég itt lenne a helye, hiszen folyik a fékolaj az autóból! 

Csak ennyit kért tőle a férfi. Hogy hozzon egy tálat. Nem azt, hogy javítsa meg a kocsit, sem pedig, hogy a hátán vigye a családot a városba. Csupán csak annyi kért, hogy az általa megfelelőnek vélt gyorsasággal induljon el azért az Istenverte tálért. De ő lassú volt. Túl lassú. 

Erőtlenül négykézlábra állt, s így indult befelé. Mire a küszöbhöz ért, maga sem tudta hogyan, de a talpain állt már. A torka kapart, szomjúság kínozta, szédült, de amint a konyhába ért, felkapott egy műanyag tálat a mosogatóból, és visszafelé már szaladt, ahogy pillanatnyi erejéből futotta. Letette a satupadra a zöld színű dobozt és már iszkolt is vissza a házba. Ott talán kicsit kifújhatja magát. Nem akart szem előtt lenni, mert tudta, hogy ilyenkor a puszta jelenléte is még jobban ingerli a férfit. 

Bemenekült hát a szobájába, kis idő múlva pedig hallotta, ahogy a kocsi motorja felbőg, a család pedig elindul. Őt nem vitték magukkal. Annyit sem mondtak, hogy "Viszlát". Nem baj. Most csend vagy, béke és nyugalom. Fájó torkára szorított kézzel számolta fejben, hogy vajon mennyi ideje van, míg visszaérnek. Talán két órája. Mit tegyen addig? A lassúságát, a figyelmetlenségét mivel tudná kompenzálni? Nekiállt mosogatni, aztán felsepert, felmosott a konyhában. Elrámolt a teraszról, bezárta a garázsajtót, de még így is temérdek ideje maradt. 

A fürdőben megvizsgálta magát. Nyakán nyomot hagytak a férfi ujjai, de nem volt olyan látványos, mint amire számított. Megkapaszkodott a mosdókagylóban és köpött egyet. Aztán hányt egy kicsit, de tényleg csak keveset. Végül kitisztította a mosdót is, vizet locsolt az arcára, majd kiment az utcára. Barátnői pár házzal lejjebb trafikoltak, hozzájuk szegődött.

Ránéztek, látták a nyakát. Egyikük oda is vetette neki: - Már megint? - ő pedig hanyagul legyintett: - Igen, de szót se róla! 

El akarta terelni a figyelmét. Nem akart arra gondolni, hogy mi lesz, ha visszatér a család. Csak egy kicsit úgy akarta érezni magát, mint a többiek. Közben persze folyamatosan leste a karóráját, mert az idő fontos volt számára. Semmiképp sem akart az utcán lenni, mikor a férfi megérkezik. A szobájában akart már lenni, még a könyvet is kinézte, amit maga elé vesz majd, mint egy jó kislány, aki unalmas óráiban is a tanulmányaival foglalkozik. Mert ő eminens. Csak úgy ráadásként. A "jó" nem elég, "kiváló"-nak kell lennie. 

Jóval az általa kiszámolt idő előtt elbúcsúzott és beült a szobájába. Várt, dobogó szívvel, felkészülve... a mire is? Bármire! Jöhet pofon, rúgás, ököl, ő itt van, nem hátrál meg, nem kér és nem sír. Bátorította saját magát, mert mástól ezt hiába is várta volna. 

Amikor befordult a kapu elé az autó, az ő szíve fergeteges zakatolásba kezdett. Mert nem olyan egyszerű egy agresszor céltáblájának lenni. Nem könnyű felkészülni valamire, amiről az embernek csak sejtései vannak. Hiába tudta, hogy mekkora erejű ütésre számíthat, ma is meglepte a férfi. Ez a fojtogatás ugyanis nem volt eddig divatban. Pofonok, lökdösődés, rúgások és öklözések. Ezek váltották egymást mostanáig. De hát minden változik... 

Csendben, feszült idegekkel várakozott, az ágy szélén ülve, s próbálta felfogni a könyv tartalmát, amit az ölében pihentetett. Aztán nyílt végre a szoba ajtaja. Itt volt hát a pillanat! 

A férfi csendben lépett be, nyugodt arccal, s egyetlen szó nélkül letérdelt elé a földre. Kezeit a sajátjába fonta, majd halkan, szinte suttogva kérdezte: 

- Meg tudsz nekem bocsájtani? Annyira nagyon sajnálom, amit tettem... 

Ő nézte a kezeit a férfié közt, zavarban volt, mert nem erre számított. Cikáztak a gondolatok a fejében, de a férfi csak térdelt előtte lehajtott fejjel, sírva, némán, válaszra várva. 

Végül ráemelte nagy, sötét szemeit, egy pillanatig elidőzött a kopaszodó fejtetőn, s köhintett egyet, hogy a férfi ránézzen. Amikor felemelte a fejét, a tekintete esdeklő volt, bánattal teli, ezért a 13 éves kislány csak annyit mondott a szemébe nézve: 

- Megbocsájtok neked, édesapám! 

Címkék: Tökre nem :erotikus Nosztalgiázós

Zavar vagy nem zavar az ex?

 2014.01.16. 14:00

Régen írtam már, s ennek elég összetett okai vannak. 

Egyrészt alig vagyok itthon, ha pedig mégis, akkor rendszerint hulla fáradtan ücsörgök, esetleg alszom. Utóbbit igyekszem a "gyorsansokat" módszerével megoldani, mert hát főzni, takarítani is kell időnként.

Életem a Pasival egyébként ilyen mingliként folyik, s szabályos háromszöget zár be: Van az öregem, a magam kis élete és egy másik a Pasival. Mivel Papi és Pasi is más-más helyen lakik, így jobbára buszokon zötykölődöm, amikor pedig úgy hozza a lépés, akkor autóval viszik a méretes seggem "A"-ból "B"-be. Azt leszámítva, hogy egyre inkább kezdek az ingázásban kimerülni, boldognak mondhatnám magam. Az is vagyok... legalábbis igyekszem magam meggyőzni erről.

Jól vagyunk, nem vitázunk, nem marakodunk, a szex is csodás még mindig, s szeretem azt a heti pár napot Nála/Vele tölteni abban az elzárt kis paradicsomban. Közel s távol nincs ember, csak fák, madarak, meg a két cicája. Idillikus. Arra vágyik, hogy szeressem a helyet, ahol él, s ahol tervezi, hogy együtt éljünk, én pedig ennek megfelelően szeretem is. Otthonomnak mégsem tudom elképzelni, márpedig ez nagy baj, emiatt aztán hetek óta lamentáltok azon, hogy vajon miért nem?

Az egyik "legfontosabb" figyelmeztetést egyébként a testem küldte! Felfigyeltem ugyanis arra, hogy semmi szín alatt sem tudok Nála kakilni. Igen, tudom ez tabu, mint a fingás, de attól még egy természetes dolog. Te is kakilsz, én is, és mindenki más is... de nekem ott nem megy. Abban a házban. Legutóbb produkáltam valami féladagnyi macskapiszkot, de csak igazán nagy megerőltetés árán sikerült ezt is - 4 nap után - összehoznom (nem, nincsenek emésztési problémáim, itthon minden gond nélkül megy a mutatvány). Idegen helyen ugyebár... de meddig lesz nekem "idegen" a háza? 

Mert egyenlőre "vendégnek" érzem ott magam, sőt... időnként betolakodónak. Toporgok csak a nappali/konyhában, meg ténfergek, de ellazulni nem tudok. Több hónap után sem szeretek pl. benyúlni a kredencbe, s a tiszta edényeket is megkérdezem, hogy hova pakoljam... újra és újra. Mert nem jön ösztönösen a mozdulat, annak ellenére sem, hogy pontosan tudom, minek hol van a helye. 

Egyre inkább azt érzem, hogy egy Árnyék lebeg ott felettem, minden másodpercben. A Múlt árnyéka. A csodásan magas, rendkívüli tehetséggel megáldott grafikus, valamint kiváló háziasszony Árnyéka. Az exé. Bárhova megyek, mindenhol Vele találkozom. Az ő keze munkájával. 

Talán egyedül a WC az, ahol nincs kifüggesztve valami krikszkrasz, s micsoda vircsaft, mégsem megy a kakilás (sem). 

Vegyük a hálószobát: ízléses, parasztházhoz illő berendezés, harmonikus lámpákkal és falszínnel. Igazán szerethető, azt leszámítva, hogy bármerre fordulok, a híres grafikusnő képei vigyorognak rám. Őszintén szólva elég műveletlen vagyok ezen a téren, s továbbra sem tudok mit kezdeni az olyan képekkel, amikbe bele kell látni, hogy mit akart közölni a festő (grafikus, akárki). Nem azzal van a bajom, hogy Ő csinálta, sokkal inkább azzal, hogy egyik-másik egyszerűen nem tetszik. Hülyét kapok attól, hogy amint reggel felülök az ágyban, az ún. "Dédi cigizik" kép bámul a pofámba. Ez egy ilyen pink alapú förmedvény egy idős nőről, aki bagózik. Hányingerem van tőle, s akkor is az lenne, ha nem az exe, hanem valaki idegen rajzolta volna. 

A fürdőben egy egész sorozat van, valami iszonyatosan ronda keretben... egy történet arról, hogy vannak a madarak, akiket megesz egy macska. Nem illik a helyiségbe, úgy ronda az egész, ahogy van. De ott legalább csak egy falat terít be a förtelem, s annak pont hátat tudok fordítani. 

Az átjáróban - ami egyébként is ízlésem ellen való színnel van kimázolva - található azonban az a műve, amitől minden egyes alkalommal agyhúgykövet kapok. Valami picsát ábrázol, aki a saját agyát szopogatja egy szívószállal. Mindez ilyen geometrikus ábrázolással, fekete-piros köntösben... komolyan mondom, hogy legszívesebben ledobnám a földre és két lábbal taposnám addig, míg csupán apró kis cafatok nem lesznek belőle. S hogy miért vált ki belőlem ennyire erős, negatív érzéseket? Túl azon, hogy TÉNYLEG nem tetszik, mert az én szememmel nézve egy fos az egész, a piros kerettel együtt, még folyton vigyáznom is kell rá; le ne verjem, mikor a kapcsolóhoz érek. Mert pont úgy van felfüggesztve, hogy mindig beleütközik az ember keze. Ez a kép egyébként pontosan olyan alkotás, amelyeket magamban a ventilátorba fosáshoz szoktam hasonlítani: a falra került fekália alá bátran odaírja a modern művész, hogy "Szőlőszüret", az egyszeri ember meg, mint én is, csak áll, és próbálja meglátni a szarban a SZÉP-et. 

Nem tehetek róla, soha életemben nem tudtam mit kezdeni az ilyen fokú kreativitással, de tény, hogy még így is (hogy nem értem, mit akar kifejezni s alapvetően nem is teszik a stílusa) lefaragja az önbizalmamat szinte nullára. Bárhová megyek, mindenhol Ő van, ráadásul folyton Róla beszélünk. Nem telik el nap, hogy szóba ne kerüljön, hol ezért, hol azért... 

A többi képe amúgy nem zavar, mert roppant tehetséges nőről van szó, s szép munkái is vannak, ezt kár is lenne vitatni. Csak azért, mert ex, nem fogom fikázni azt, ami szép! Viszont a fent felsorolt műveit napról-napra jobban gyűlölöm, mint ahogy azt is, hogy nem tudok abban a házban sem kakilni, sem pedig nőként funkcionálni. Olyan vagyok, mint egy baba, folyton félre vagyok állítva, hogy én pihenjek, majd a Pasi megcsinál mindent, én csak üldögéljek a kényelmes kanapén. Óhatatlanul is elhiszem magamról, hogy semmire sem vagyok alkalmas, ez pedig kurvára nem jó érzés. 

Ha csak azt veszem, hogy imádok keresztszemes hímzéseket csinálni, és ajándéknak többek között suttyomban épp a tanyáját varrom ki, de odaadni nem merem neki... hát ez katasztrófa. Mert hát hol van (hol lehet) az én hímzésem egy grafikus munkájához képest? Hova is férne ki, mikor mindenhol az ő képei díszítik a falat? Úgy érzem, hogy a saját munkám egy óvódás ujjfestésével ér fel csak, pedig mélyen belül tudom, hogy ki vagyok, s azt is, hogy mennyit érek...

Tudom, felnőtt módjára szólnom kellene, hogy szedje le azokat a képeket, amelyek nekem nem tetszenek. De hogy tehetném ezt meg, mikor tudom, hogy anno ez az ex azzal kezdett, hogy szisztematikusan kipucolta az előző nőt a házból? Szó szerint. A beköltözése napján mindent átalakított, hogy írmagja se maradjon az ex előtti exnek. Jajj... nagyon nagy itt a kavar basszus!!!!! 

Nem kellene, hogy ilyen piszlicsáré dolgok zavarjanak, s nem kellene energiát pazarolnom a múltra, de úgy tűnik, hogy mégis muszáj, mert szerves részét képezi a jelennek. Amíg viszont ez így van, teljesen felesleges a jövőn gondolkodni. S lehet, hogy addig a világ legtermészetesebb dolga sem fog működni abban a házban. Igen, megint visszaértünk a kakiláshoz. Istenem!

Címkék: Tökre nem :erotikus Agyalós

Meglepi szex...

 2014.01.08. 13:57

Sétálgatunk a közös úton és élvezzük. Nem ugrottunk fejest a dolgok közepébe, nem cuccoltunk össze 3 hét után, s talán éppen ezért (vagy nem), a szex nagyon jól megy mostanság. 

Olyan jól megy, hogy az öregedésnek indult testünk képtelen lépést tartani a vágyainkkal. Sosem hittem, hogy ez bekövetkezik, de mégis az az igazság, hogy baromira el tudok fáradni egy-egy aktus után, közben, előtt.

A Pasi(m)nak is több pihenés kell, mint mondjuk 5-10 évvel ezelőtt, ezért aztán folyton meglep ilyen suttyomban dugásokkal (amiket mellesleg roppantul élvezek). Ő alapból meztelenül alszik én meg alapból pizsamában, de azért vagyunk emberek, hogy kommunikáljunk és kompromisszumra jussunk, úgyhogy ha vele alszom, akkor csak pizsifelső az esti gúnyám, hátha befigyel ezvagyaz... 

Valamelyik este szétmarcangoltuk egymást szokás szerint (nem, nem csak este csináljuk, de általában akkor is), és aztán kiskifli-nagykifli kombóban bódult álomba merültünk. Ki tudja hány óra vagy perc telt el, amikor is arra ébredtem, hogy "döfköd" hátulról. Félig még álomban feljebb toltam az ölem és hagytam hogy csak úgy becsusszanjon... ebből aztán lett egy orbitális dugás/álomba zuhanás, aztán megint ébredés a döfködésre. Azt hiszem ezt háromszor ismételtük meg, s talán csak az utolsónál ébredtünk fel teljesen mindketten... 

Címkék: Szerető nEuROTIKUSs

Az igazira várva...

 2013.12.16. 16:00

No, de mi van, ha már elmentél mellette? 

Címkék: Tökre nem :erotikus Agyalós

"Szerelem" a nátha idején...

 2013.12.15. 09:00

Férfi: Te... én most úgy megdugnálak... jajjjj!!!

Nő: Te... ha kapnék levegőt, esküszöm hagynám magam... jajjj!!!

Címkék: Boldogságos Kapcsolatos

Mikor van itt az ideje?

 2013.11.03. 18:00

Lehetséges, hogy újfent valamiféle tabu témába nyúlok, de van apropója a morfondírozásomnak. 

Járni próbálok valakivel. Ja! Cirka 2,5 év ismeretség után, megközelítőleg augusztus óta. Többek között ezért is szünetel a blog.

Őszintén szólva most ebben az "éjjel-nappal dugni akarunk, ha együtt vagyunk" periódusban sodródunk. S mivel ezek már nem lopott órák, egyszerűen képtelenség minden aktust leírni. Amúgy is jobb csinálni, átélni, mint irkálni róla.

Tegnap azonban - megítélésem szerint - a kapcsolatunkban szintet léptünk, s nem tudom, hogy ennek itt volt az ideje vagy sem.

Történt ugyanis, hogy a Pasi disznómód bezabált, mert szeret enni. Eredetileg mozizni indultunk, de előtte megálltunk egy Burger Kingben, aztán bevásároltunk vacsorára, s mire hazaértünk, már be is sötétedett. Persze újfent egymásnak estünk, s nem is volt semmi eget verő probléma, egy idő után azonban elfogyott a svung, s csak fáradt, már-már fájdalmas nyögésekre futotta tőle.

Éreztem, hogy nem egyszerű kimerülésről van szó, ennyire azért ismerem már a teljesítőképességét, azonban így is elég sok időbe telt, mire kiszedtem belőle, hogy mi az oka az átmeneti "nehézségnek". 

No, hát hogy is fogalmazzam ezt meg... kiderült, hogy bizony-bizony a kaja generált a beleiben egy kis vihart, s gyakorlatilag órák óta tartogatott egy fingot, mert hát mégsem illik azt csak úgy szélnek ereszteni. Pironkodott, attól meg egyenesen zavarba jött, hogy Shrek-től idéztem neki: "Jobb kint, mint bent". A libidója nullára zuhant, mivel erről szerinte nem szokás ilyen nyíltan beszélni. A férfiak egymás közt ennek nem tulajdonítanak nagy jelentőséget, de ha egy nővel vannak, akkor tudni illik, mit illik. Nő előtt azért mégsem engedik el magukat, s csapatnak a paplan alá egy jó kis reccsenőst... (max. akkor, ha a nő tuti mélyen alszik, s akkor is kilegyezik maguk alól). 

Rendesen körüljártuk a témát... s végül is elértem, hogy akkor szabaduljon már meg a testében kavargó gázoktól (ez a fürdőszobában történt meg). A kérdés azonban nyitott maradt:

Mikortól lehet erről beszélni egymás közt? Hány együtt töltött éjszaka után nem "kínos", ha kicsúszik egy puki? A kapcsolatnak mely fázisában megengedett, hogy tudja a másik: az illető azért ment ki a fürdőbe, hogy szélnek eresszen egy galambot? Lehet ezt egyáltalán korlátok közé szorítani? Létezik tökéletes kompromisszum ebben a témában egyáltalán? 

Na mármost egy ilyen téma átrágása után valahogy természetes volt, hogy öregesen lefekszünk egymás mellé aludni, s magamban azt gondoltam: talán hiba volt részemről fényt deríteni rosszullétének okára, s rendesen odabasztam a varázshangulatnak. Szerencsére azonban, némi hortyogós szuszmákolás után nagykifliben rám tekeredett, s pillanatok alatt merevedése lett. Amikor odafordultam hozzá és megcsókoltam, nyoma sem volt a korábbi kínos pillanatoknak, úgyhogy dugtunk egy igazán jót...

Nekünk tehát sikerült viszonylag zökkenőmentesen átvészelnünk ezt, ami persze koránt sem jelenti azt, hogy most volt itt az ideje eme intim dolgok megbeszélésének. Mi túl vagyunk rajta, de általánosságban továbbra sem tudom a fenti kérdésekre a választ... jó, nem kell mindent tudni, elismerem. De akkor is! 

 

Címkék: Boldogságos Tökre nem :erotikus Kapcsolatos

Ezt most csak neked...

 2013.10.24. 17:30

...komolyan... 

http://9gag.com/gag/aRQ7O1j

Címkék: Fackalap

Szétvert konyha...

 2013.09.27. 11:15

Jajj! De utálom ezt a hangzavart, koszt és port... szétverik ugyanis a konyhám sarkát, mivel kb. 2 hónapja áztat a felső szomszéd. Egyszer már megjavították, de nem voltak túl sikeresek, s most a második körben én magam sem úsztam meg a falbontást. Halleluja! Viszonylag kis lyukat csináltak, ám a mocskos, fekete lé elég rendesen folyik le a falon. Ráadásul hetekig kénytelen leszek ezt elviselni, mert visszavakolni száradásig nem lehet. Szétrobban már a fejem a fúrótól és a kalapálástól, de vannak dolgok, amiket nem szerelemből szenved végig az ember.

A másik problémám, hogy még mindig nem találtam tüzelőnek valót, hiába a gugli, közel s távol nincs olyan Tüzép, aminek informatív lenne a honlapja. Nem beszélve arról, hogy kitalálhatok én bármit, az öregemnek vétó joga van, s előszeretettel él is vele. Szinte látom magam előtt, ahogy pufajkában issza inkább a reggeli teáját, semmint belemenjen valami "új"-ba, valami "más"-ba. Nagyon bízott az ő "Istvánka"-jában, hát öregségére nem is tud mit kezdeni azzal, hogy hirtelen "Németh Mihály" lett az illetőből, de azért Isten éltesse jó sokáig, az új neve napja alkalmából. Kapjon az élettől pont annyi jót, mint amennyiben mi részesültünk általa!

Lomtalanítás is van, iszonyatosan sok szartól készülök megszabadulni. Van ebben most valami görcsös késztetés, afféle, "újítás" is. Rengeteg olyan emléktől szabadulok meg, melyek - úgy hittem - fontos részei az életemnek. Aztán mikor a szemétre vágtam, rádöbbentem, hogy nem is igazán kellenek nekem, s egyébként sem jó, ha túl sok időt tölt az ember a múltba révedezéssel. A régi szerelmes levelek, fényképek, kacatok, rég nem hordott ruhák így ma este a FKF tulajdonába kerülnek. Szentimentális érzelmektől vezérelve megtartott vízköves vasalóm is a szemetesben landolt, nem is értem, miért őriztem annyi éven át...

Az bánt csak nagyon, hogy a héten kimarad a kert. Holnap sem érek rá ugyanis, takarítanom kell a romokat, vasárnap pedig bevásárlás lesz, ami a fél délelőttöt elviszi. Pedig a kert nagyon jót tesz nekem, igazából jelenleg csak az nyújt boldogságot a számomra.

Tegnap voltam dokinál is egyébként, aki drasztikus életmódváltozást javasolt, lévén, hogy a felkínált gyógyszeres kezelés lehetőségét nem fogadtam el. Bús mosollyal ajánlott egy ilyen bentlakásos "rendbe tesszük az életet festegetéssel és gyurmázással" típusú helyet is, de ezt is hárítottam, mert egyszerűen ezt a luxust most nem engedhetem meg magamnak (6 hét, kizárva a külvilágot). Túl sok megoldatlan feladat van még előttem, s egyenlőre fingom sincs, hogyan jutok a lista végére. A doki szerint túl sok terhet cipelek, túl sokat vagyok egyedül és túl sok a pióca körülöttem. Egyetértően bólogattam, meg nyomorultul sírdogáltam a rendelőjében.

Ettől függetlenül, mivel ismerem magam, tudom, hogy túljutok ezen is. Az exem szerint nálam sajnos ez amúgy is ciklikus. Ha jön a tél, én befordulok s nehezebben birkózom meg a problémákkal. Épp ezért, még az is lehet, hogy egy időre átköltözöm hozzá, csak azért, hogy valaki motiváljon kicsit, hogy gyorsabban átlendüljek a nehezén. Sokat beszélgetünk mostanában, ő az egyetlen, akit életemben ennyire közel engedtem magamhoz. Csak ő ismer igazán, még saját magamnál is jobban. S ő az egyetlen, aki veszi a bátorságot, és a szemembe mondja az igazat. Hogy ki is vagyok valójában. Sosem veszekedősen, mindig csak kellemes beszélgetések közepette. Szeretem őt és mindig is szeretni fogom. El sem tudom képzelni, hogy egyszer talán nem lesz többé része az életemnek... fura dolgok ezek. Ezerszer végigbeszéltük már ezt is. Változunk mindketten, mégis összeköt minket a múlt, s nehéz a szép dolgokról lemondani.

Huhh... végre egy lélegzetvételnyi csend, pihen a falfúró... csodálatos!!!!!

Címkék: Tökre nem :erotikus

Ha nem írok...

 2013.09.27. 08:00

... ne válaszolj!

Ez annyira egyszerű, nem? 

Mint ahogy az is, hogy a hülyék mindig a másik oldalon vannak.

El lehet ebben az önámításban ringatózni viszonylag sokáig, de előbb-utóbb szembesül az ember azzal, hogy "Bazzeg! Talán nem a másik oldalt kellene folyton nézegetni!" 

Az önvizsgálat fontos. Az önvizsgálat jó. Rávilágít az emberi hülyeségre, megmutatja, mit és hol basztál el. Fájdalmas nagyon, ezt elismerem. Magam is a poklot járom, de azzal a szilárd tudattal, hogy egyenlőre csak "vendégként" vagyok jelen. A cél, hogy kievickéljek ebből. Nagyon sokan húznak vissza. Ki tudatosan, ki pedig úgy, hogy nem is veszi észre. Mégis ezt teszik. 

A kérdés itt most csak az, hogy ÉN képes vagyok-e lerázni ezeket a piócákat vagy beleülök az üstjükbe újra és újra. 

Hitet, reményt nem lehet persze a piacon venni. Naponta meg kell küzdeni a démonjainkkal, de itt igazán nem a győzelem az elsődleges, hanem az, hogy az ember akarja a küzdelmet. Akarja a próbálkozást. Mert ami ma nem sikerül, az holnap könnyedén megoldható. Vagy holnapután.

Akit ma szeretünk/gyűlölünk, holnapra talán csak emlék lesz, közömbös valaki, akire csak halványan emlékezünk. Bennem is halványodik elég sok személy emléke. Némelyik fájón múlik el, egyeseknél viszont kifejezett megkönnyebbülést érzek. 

Furcsa érzések ezek...

A várakozást sosem viseltem könnyen. Régebben 10 perc késésért letéptem volna bárki fejét. Most, hogy hónapok óta állok egy képzeletbeli buszmegállóban, arra várva, hogy felvegyen a sofőr, egész megszoktam már a tétlen ácsorgást. De úgy egy hete elkezdett érlelődni bennem a gondolat, hogy puszta álldogálás bizony nem vezet sehova. Miért is pont arra a bizonyos buszra várjak, amelyik láthatóan nem akar jönni? Egyáltalán! Miért kellene bármiféle buszra várnom? Elgyalogolhatok bárhová. Igen, hosszabb ideig tart, és nem is olyan kényelmes, de hát Istenem! 

Úgy döntöttem hát, hogy semmiféle járműre nem várok tovább! Elég, befejeztem. Az utastájékoztatás hetek óta nem működik, így aztán igazán optimistának kellene lennem ahhoz, hogy ilyen szeles időben naphosszat csak várjak, hátha... 

Elindulok gyalog. Végül is teljesen mindegy, merre megyek, csak mozgásban maradjak. A buszt pedig meghagyom valaki másnak. Valakinek, akinek a megállójában még működik a tábla, mely egyértelműen jelzi, mikor jön a járat. Mert az én táblám megint üres, csak egyetlen szó villog rajta gúnyosan: "Várj!"

Ezt pedig rohadtul meguntam. A kurva anyja várjon ilyen megbízhatatlan sofőrre. A kifogások gyártása ipari méretű, az utas pedig fogadjon el mindent, sőt... örüljön, ha egyszer valamikor majd megérkezik a busz. Az ilyen társaságok mennek aztán rövid úton tönkre. Mert a bizalom az ilyen törékeny dolog.

Címkék: Tökre nem :erotikus

Sharknado - Cápavihar

 2013.09.23. 14:30

No, mielőtt bárki azt hinné, hogy holmi kritikára vetemedek, szeretném leszögezni, hogy mindösszesen csak a film történetét örökítem meg. Magamnak.  

Van ugyanis egy hülye szokásom. Időről-időre megnézek bizonyos "Zs"-kategóriás filmeket, egyszerűen azért, mert szórakoztatnak. Épp ezért vártam a homokban kúszó cápák után ezt az újabb "zseniális" alkotást, hiszen buckalakóként esélyem sincs arra, hogy valaha élő cápát láthatok (nem mintha nagy vágyam lenne), nemhogy egy egész cápasereget, mely orvul az égből támad. De enni már ettem cápahúst, meglehetősen ízletes.

Adva van a szokásos amerikai katasztrófafilmes család: Elvált szülők, rossz viszony, kamasz gyerekek, természetesen ahányan, annyi felé szétszórva.

Apucit, aki egyben a főszereplő, az a Ian Zierring alakítja, akire kamaszkoromból emlékszem, mikor még bőszen néztük kivénhedt színes tévénken - az új kábeltévének hála - a "Beverly Hills 90210" című sorozatot. Ebben, a most 49 éves Zierring (bakker, hogy rohan az idő!) a szőke milliomos gimnazistát, Steve-et alakította. Jóképűnek sosem tartottam, szóval ezt hagyjuk is. 

Az anya szerepét, ki tudja milyen megfontolásból, Tara Reid-re osztották, mondjuk mindegy is, hiszen nem sok vizet zavart (Hehe... egy ilyen cápaviharos filmben ez milyen megfogalmazás már!). Tara sejtésem szerint nem lehetett jóban a sminkesekkel, mert iszonyat lepusztult volt a filmben, mintha nem 38, hanem 58 éves lenne. Tehát nekik kettőjüknek van két gyermeke (egy fiú és egy lány), de Anyunak új pasija is van, úgyhogy nem túl baráti a viszony a családban. 

Apuci a Santa Monica öbölben vezet egy csehót, meg szörfözik, mert ahhoz nagyon ért (sok máshoz hasonlóan, mely a film során kiderül). 

A vihar, s vele együtt a megszámlálhatatlan fajú és számú cápa Mexikó felől éri el a várost, s eleinte senki sem veszi komolyan. Aztán mikor beröppen egy hullámmal az első ragadozó, persze mindenki fejvesztve menekülni kezd. Ki-ki olyan fegyvert ragad magához, amilyet tud: a pincérnőnek például van egy baszom nagy puskája, a tasmán barát baseball ütőt kap, az öreg alkesz meg a bárszékkel fut a biztos pusztulás elől (esetében inkább felé). A móló természetesen összeomlik, s elszabadul egy óriáskerék is. Alkesz barátunk sokat köszönhet a székének, mivel - még a mólón rohanás közben - alkalmasnak bizonyul egyetlen jól irányzott csapással agyonvágni vele egy cápát (feltétlen be kell szereznem egyet, ha cápát lehet vele ölni, akkor mindent). 

Tehát a viszonylag lassú kezdés után, hirtelen felpörögnek az események, hőseink egy autóval próbálnak magasabb helyre jutni, mivel a víz elkezdi elárasztani Los Angelest. Érdemes megfigyelni egyébként, hogy amikor az épületes dialógusokat puffogtatják a gépjárműben haladva, akkor a szélvédőt mindig veri az eső, s erős a szél, mikor meg kívülről mutatják az autót, akkor a legtöbbször csont száraz utakon rohangálnak. Elérnek aztán egy olyan helyre, ahonnan nem tudnak tovább haladni, Apuciból meg kitör a hős, ezért mindenki kiszáll, s az úton rekedteket kezdik noszogatni, hogy meneküljenek, ne ácsorogjanak az autójuk mellett, meg úgy egyáltalán: fussanak, ha kedves az életük. Barátai részéről hatalmas érv hangzik el: "Hova mész? Cápák potyognak az égből!". Istenuccse, ezt egyszer én is elsütöm valamilyen helyzetben, ha addig élek is!

Persze ilyen váratlan eseménykor is megmutatják Isten barmait, pl. egy nőt, aki nem hajlandó menekülni, mert a kutyáját nem tudja kiszállítani a kocsiból. Hogy miért nem nyílik az autó ajtaja, azt nem kell tudnunk nekünk nézőknek, elég annyi, hogy tövig rágjuk a körmünket, mi lesz a szerencsétlen kutyával. Alkesz barátunk ismét hasznát veszi a bárszéknek, beveri a hátsó ablakot és kiszabadítja a kutyát, de itt vége is az életének, mert egy hullám során röptében elviszi egy cápácska. 

Szörfös múltjából adódóan Apuci egyébként mindent tud a viharokról és a hullámokról, így aztán könnyebben boldogulnak, mint a statiszták, akik csak visítva rohangálnak, mi meg nézhetjük, ahogy a legképtelenebb helyzetben harapja ketté őket egy-egy ragadozó. Végül csak elérnek a volt nej házához, aki persze nem akar menekülni, ahogy a kamaszlány sem, mert anyu új pasija szerint nem kell, és amúgy is utálja aput. Ekkor azonban betör a víz a házba (mert a csatornahálózat nem bírja a nyomást, a köcsög cápák meg felúsznak benne még a hegyre is), s vele együtt egy csinos kis állat is megjelenik a nappaliban. Most már a volt hitves is úgy gondolja, jobb lenne árkon-bokron túl lenni, főleg miután a fasziját megeszi a Drága.

Megmondom őszintén, hogy a film nézése közben diszkréten pedikűröztem, úgyhogy néha-néha lemaradtam pár részletről, így aztán azt sem tudom, hogy a barát miképp kerül a cápába, de az biztos, hogy Apuci megpróbálja megmenteni, aminek eredményeképpen ki is húzza a bestia szájából a pasas két lábát. Térdtől lefelé. A pincérlány a baszom nagy puskával lelövi a szörnyet, s miután az egész tárat elpazarolta egyetlen állatra, csalódottan jegyzi meg, hogy nincs több lőszer. Hejj, anyukám... hát minek lőtted ki az összes töltényt, he?

Most már nagyon ki kell jutnia a brancsnak a házból, ezért Apuci "eltereli a cápa figyelmét" (erre külön nem térnek ki, Ian egyszer csak előbukkan egy bokorból). S itt megint egy érdekes rendezői kép: bent a házban derékig ér a víz, kint viszont épp csak síkos az út, s miután elhajtanak, kizárólag Anyuci háza dől össze, de az aztán teljesen. Persze van közben minden, a csatornafedelek a nyomástól a levegőbe repülnek, a szűk lyukakból meg óriási cápák ugranak ki, úgyhogy mindenki baromira izgatott. Nem látott még a világ a David-hurrikánhoz hasonlót, az biztos. 

Száguld a csipet-csapat a fiúgyerekért, közben sehol egy mentő-, rendőr- vagy tűzoltóautó. Van viszont iskolabusz, tele rettegő gyerekekkel, s ennél a jelenetnél ismét nagyot alkotott a forgatókönyvíró. Apuci tépelődik, hogy hát csak nem kéne hagyni, hogy a kölykökből haleledel legyen, mire a volt feleség nekiáll hepciáskodni a hátsó ülésen, hogy "Persze bazzeg, neked mindenki mindig fontosabb, mint a saját családod. Hajtsál már tovább tuskókám, hisz cápák úszkálnak az utcákon." Apuci persze nem tudja sorsára hagyni a gyermekeket, ezért felhajtanak egy hídra, merthogy a busz - szerencsére - pont alatta robban le. Ian leereszkedik egy kötélen és egyenként felhúzzák a gyerkőcöket meg a tanárbácsit is, közben persze egyre több cápa kering a busz körül. Amikor végül Apuci is mászni kezd felfelé, a cápák megint támadásba lendülnek, egyikük egyenesen a kötelet ragadja meg, és mászik utána (feltekeri magát a kötélen!). Apucinak egyébként elég sokáig tart, mire rájön, hogy talán levághatná a maga alatt hagyott kötéldarabot. No, de fellélegezhetünk, mert mindenki él (még), s micsoda meglepetés: a hídon szolgálatkészen ott van egy tűzoltóautó, ami elszállítja  a kölyköket. Lehet menni tovább a fiúgyerekért, de mindenhol le vannak zárva az utak, és a kocsi is bedöglik, de ennek a bagázsnak roppant szerencséje van, mert mindez pont egy autókölcsönző előtt történik, s mi sem természetesebb, mint egy fullos terepjáró ellopása. A cél szentesíti az eszközt. Ennek a menekülésnek az apropóján aztán láthatunk intézkedő rendőröket végre. Mert olyan valósághű, hogy mikor cápák hullanak az égből, s amúgy tornádó tombol, a motorosrendőr meg akarja őket állítani, mert lezárt útszakaszon merészelnek közlekedni. De mire való a fullos kocsi, ha nem arra, hogy megnyomj egy gombot, amitől - pont mint Kit anno - turbó sebességre kapcsol a jármű és ripsz-ropsz, már a fiúnál is vannak. 

Most nem tudom a csávókám milyen helyre ment eredetileg, de az tény, hogy egy repülőgéphangárban találnak rá, pár másik kamasszal együtt. Ami meg plusz szerencse, mellettük egy barkácsbolt árválkodik, úgyhogy adva van a védekezési lehetőség. 

Itt már elragadtatással figyeltem, hogy mennyire nem korlátozta a rendezőt, forgatókönyvírót és úgy általában senkit a stábban a fizika, a biológia, a meteorológia, a logika és az ehhez hasonló "baromságok". Három víztölcsér kavarog Los Angelesben, mindegyikben iszonyú sok cápával és törmelékkel, de a csapat bevonul a barkácsboltba, hogy felfegyverezze magát. Itt aztán jut idő a pincérnő múltjának elmesélésére, ami igazán nagyon csöpögős, a nagypapival meg a csónakkal, s vele, az egyedüli túlélővel, aki combján viseli a gyermekkori cápatámadás emlékét. Közben persze bombákat gyártanak, meg láncfűrész is akad bőven, sajnálom, hogy nem jutott szerep egyetlen lombseprűnek vagy fűnyírónak sem, de talán majd a második részben (mert lesz!)! 

Apuci okos fia, a polcok között bóklászva kitalálja, hogy helikopterrel meg kell közelíteni a tornádókat, és bombát dobni beléjük, mert a meleg semlegesíti a hideget, vagy mi a szösz, és hát ő tud csak ilyen járművet vezetni, ezért a pincércsajjal felszállnak, s mennek a küldetésre. Apuci meg büszke a fiára.  

Az első 2 kísérlet remekül sikerül, a tölcsérek pikk-pakk eltűnnek. A biztonság kedvéért tasmán barátunk ugyanezt tervezi, csak autóval, de sajna nem lesz rá érkezése, mert az égből érkező cápák elragadják és jól meg is eszik. Merthogy az égből megállíthatatlanul hullanak az élő cápák, mit nekik a törmelék, a centrifugális erő, és a zuhanás, egy sem pusztul el, kemény állatok ezek. Apuci meg, mintha csak agyagkacsákra lőne, egy pisztollyal pusztítja őket röptükben. A pincércsaj egy egész tárat kilőtt arra a nyomorultra a nappaliban, Apuci meg célzott lövésekkel szedi le őket az égről, hatalmas jelenet!

A harmadik tölcsér semlegesítése nem jár egyébként sikerrel, s közben a levegőben repkedő bestiák a koptert is megtámadják. Miközben Nova, a pincércsaj próbálja talppal lerúgni (!!) a gépről az egyik cápát, egy másik repülés közben hamm, bekapja szegénykémet. A földön maradt főszereplők közben valahogy beszédelegnek egy öregek otthonába is, ahol a bagázs egyik fele feszült figyelemmel nézi a helyi híradást, a másik fele meg vígan úszkál a medencében. Ja, a "cápaeső" közepén. Amikor meg elkezdik őket kimenteni, az egyik öregasszony méltatlankodva morog, hogy aszongya: "Nem tudok futni, fáj a lábam, menni sem tudok". 

Lassan elérkezik a végkifejlet, s az én kedvenc jelenetem. Közeledik a harmadik, s egyben utolsó tornádó, ezért Apuci fogja a fullos kocsit, s elindul felé, hogy majd jól felrobbantja. Mindenki azt hiszi, hogy meghalt, mert a tornádó felkapja a nitros autót, de Apucinak több esze van, s időben kiugrik belőle. A bombák aztán felrobbannak a levegőben a kocsival együtt, s a tölcsér összeomlik. Apuci kamaszlánya megbékél és siet a Hős elé, ám nem látja, hogy a háta mögött zuhanó cápa be akarja kapni, ezért Apuci félrelöki, s egy láncfűrészt pajzsként tartva maga elé beleugrik az állat szájába. Dráma! Apucinak annyi...

Azt hitted, mi? Hát nem lenne igazi "Zs"-kategória, ha egyszer csak nem hallatszana egy morgó hang, s nem jelenne meg a cápa hasán egy vágás. Bizony, bizony! A mi hős apukánk belülről kivágja magát a láncfűrésszel. Óriási, komolyan mondom, hogy óriási! S minő szerencse, pont abba a cápába sikerült beleugratnia, amelyik elnyelte a pincérlányt, úgyhogy - ha már ilyen kedvezően alakultak a dolgok - kihúzza őt is. Némi lélegeztetés, s már talpon is a kiscsaj. 

Az elvált szülők egymásra találnak egy vérfoltos csókban, a nap kisüt, a madarak csicseregni kezdenek, s a filmnek "Micsoda nap volt!" felkiáltással vége van. 

Nos... iszonyatosan jól szórakoztam, míg néztem. Jobban, mint a "Náci zombikon". Lenyűgözött ugyanis az a szabadság, amivel az egészet kezelték az alkotók. Pont olyan melegen őrzöm majd emlékét a szívemben, mint a "Vasmadarak 6." azon jelenetét, mikor a felhők felett elromlik a vadászgép rakétája, ezért a pilóta elhúzza az plexiüveget, feláll és repülés közben egy ilyen Rambo-s sorozatlövővel kilövi az ellenséget. 

Nem is értem, nekünk miért nem jut ilyesmi eszünkbe?

Példának okáért az osztrák komák annyira mérgezik a Dunát, hogy a benne lévő halak mutálódnak, aztán jön egy nagy árvíz, s egyszer csak arra eszmélnek a pöstiek, hogy kibaszott nagy harcsák, kecsegék, pontyok, menyhalak meg kárászok özönlik el a rakpartokat, s hát ők is tudnak úgy úszni, mint a cápák, tehát a csatornarendszeren akár a Rózsadombig is felúszhatnának. Mi, egyszerű polgárok meg menekülnénk és harcolnánk, amivel tudunk. Biztosan tennék bele élelmes magyarokat, akik hálóval próbálkoznának, üzleti fogás reményében, de őket megennék a mutáns harcsák, s végül valami állatkerti specialista kitalálhatná, hogy haleledellel egy helyre csalják őket, ahol aztán valami kajfer TEK-es szétbombázná őket. Végül országos halászléfőző versenyt lehetne tartani, mert a filmnek idilli befejezése lenne a naplementében falatozó boldog családok képe. 

Címkék: Tökre nem :erotikus Filmnézős

Sharknado

 2013.09.22. 18:45

Hamarosan jövök vele, mert annyira überZsé, hogy muszáj róla írnom. 

Címkék: Tökre nem :erotikus

Kezelem végre magam...

 2013.09.21. 08:45

Bizony! 

Megannyi önsajnálkozós, kérdésekre választ kereső nap után csütörtökön végre elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, kilábalok ebből.

Először is elő kellett vennem a "Dharma és Greg" című sorozatot, mely megalapozta mind a hozzáállásomat, mind a hangulatomat. A 3. évad egyik részében beköltözik hozzájuk a depresszióban szenvedő Lyle Lowett countryénekes, aki végül azzal a tanáccsal távozik, hogy ha a világon semmi nem működik, akkor kertészkedni kell. 

Ennek szellemében tegnap én is nekiestem a saját kertünknek. Ebéd és pihenő nélkül, egyfolytában dolgoztam. Kigazoltam a nagyobbik virágoskertet, lemetszettem az összes rózsát, összeszedtem a lehullott gyümölcsöket, gödröket ástam (ezt leginkább azért, hogy a kemping székben engem bámuló szomszédot idegesítsem), lefűrészeltem a mandulafa általam még elérhető ágait, aztán pedig a legnagyobb dzsumbinak estem neki, melynek közel 1/3-át kipucoltam. Közben semmire sem gondoltam, egyszerűen csak élveztem, hogy levegőn vagyok. Nagyon elfáradtam, tele vannak a kezeim apróbb sérülésekkel és rengeteg tüskével, de cseppet sem bánom, mert minden egyes percben éreztem, hogy élek, ami nagyon örömteli esemény volt. 

Igazán látványos eredményeket értem el, és ha minden jól megy, akkor holnap folytatom tovább, bár kétségtelen, hogy sajog minden apró izmom. Ha viszont az idő engedi, akkor a dzsumbuj irtást tovább csinálom, illetve a fáskamrát is fel kell készítenem az érkező faszállításra. Nem, nem külön írva, hanem egybe. Igazi fáról írok, amit az ember betesz a kályhába, és meleg lesz tőle. Na!

Azt persze, hogy mikor és milyen formában érkezik a tüzelő, még nem tudom, de elég minden napnak a maga baja, úgyhogy most inkább legurítok még egy kávét, aztán pedig szortírozok, mert hamarosan lomtalanítás lesz, s szeretnék egy csomó kacattól megszabadulni. 

Címkék: Tökre nem :erotikus

Közeleg a tél...

 2013.09.17. 18:15

Törött ablaktáblák.

Falból kilógó konnektorok.

Működésképtelen konvektorok.

Üresen ásító kandalló.

Szétázott konyhafal (csőtörés, de a társasház szerint "Hejj, ráérünk arra még...").

Szép kilátásokkal indul az idei őszi/téli szezon. S van, aki csodálkozik, miért nem mosolygok és miért esem oly gyakran pánikba...

Felhasogatom én a fát, be is hordok több mázsával is akár a fáskamrába. De egyszerre ennyi mindennel képtelen vagyok megbirkózni. Nem megy, és kész. Ha megfeszülök, akkor sem. Kezdem feladni az egészet, mert egy szélmalomharcot vívok. Nincs már energiám, ráadásul egy van belőlem, de az láthatóan nem elég. 

Pozitív élmények nem igazán érnek, csak közömbösséggel, átbaszással, kihasználással találkozom.

Van, aki állítja, hogy kellenék neki, ehhez képest magasról szar a pofámra. Erről megvan a véleményem egyébként. Bétából nem lehet alfa ugyebár. De kell-e nekem egy olyan ember, aki határidőket mormol, néhanapján felhív, egyébként meg azt sem tudja, élek-e vagy halok? 

Van, aki váltig állítja, hogy nem kellek neki, mégis iszonyatos energiákat fektet abba, hogy sose legyek képes a mocskos, aljas, hazug pofáját elfelejteni. Iszonyatosan ingerel, mert ostoba, buta, irigy köcsög fasz, aki ugyan állítása szerint boldog valaki mással, mégis időről-időre kever az életem fostengerében egy-egy hullámot, aztán röhög a fűrészporos tenyerébe. No, de az nevet, aki utoljára nevet, szóval ez még a jövő zenéje! 

Van, aki úgy gondolja, elég egy e-mail, és készségesen befekszem az ágyába. Nem egy nyerő stratégia, legalábbis nálam nem. Bár erős késztetést éreztem, hogy villamosra pattanjak, de végül szerencsére beláttam, hogy jó szexért sem nagyon mocorgok, nemhogy ócskáért. Akkor már inkább megcsinálom magamnak azt a pár perces gyönyört. 

Mások úgy gondolják, elég hozzám felcsengetni, s odaadom nekik mindenem. Csak mert nekik szükségük van erre-arra vagy amarra. Kaja, pia, pénz, cigaretta, mikor mi...

Segíteni azonban egy sem akar viszonzásul. Csak okoskodás van, meg tanácsosztogatás, gyakorlatban azonban áll és pusztul körülöttem minden. 

Kiegészítés: 

Voltam "Odaát". Bő egy órácskát csacsogtunk, még kávét is kaptam cuki kis csészében, úgyhogy ért azért pozitívum is. 

 

 

Címkék: Tökre nem :erotikus Busongós

Önző korszakomba lépek

 2013.09.15. 11:30

Igen, így döntöttem!

Nem érdekel a világon senki sem immár. 

Legelőször is változtatok az életvitelemen. Nem várok többé a világon senkire. Nincs ember a földön, aki megérné, hogy toporogjak miatta, mint egy teleszart búvárruha. A vonat elindult, s aki nincs rajta, az így járt. 

Az egészségemet is rendbe szedem. Egyenlőre orvos nélkül inkább. Készítettem magamnak ma egy ilyen zöld lé szerű kotyvalékot, aminek a színe pont annyira íncsiklandozó, mint amennyire hányingert keltő az íze. Most ott tartok, hogy 2-3 percig bámulom a poharat, mélyeket lélegzem, aztán hirtelen legurítom az egészet, persze a mosogató felett, mert félek, hogy visszahányom. Azt állítják, hogy a cukorbetegségre kiváló, meg úgy egyébként is felfrissíti a testet és a lelket is. Meglátjuk! Nagyon elszánt vagyok, mert nem szeretnék gyógyszereket zabálni. Abban bízom (jé, még bízom valamiben!), hogy idővel megszokom az ízt és nem lesz hányingerem tőle. Leginkább a zellertől ódzkodom, világ életemben gyűlöltem az ízét és a szagát is. Ez a legnehezebb benne, de nem szabad kihagyni. 

Elkezdtem tornázni is, meglátjuk, ez milyen hatással lesz a közérzetemre és a vitalitásomra. 

Ezen kívül kurvára nem foglalkozom azzal, hogy ki mit akar tőlem. Mindenre nemet mondok. A vicces a héten az volt, hogy két exem is megkeresett.  Egyikük a ködös Angliában mixerkedik, s fosbúkon talált meg. Nem is értem, mire fel akar barátkozni, no mindegy... nem törődöm vele. 

A másik nem teketóriázott, írt egy mailt, hogy nincs-e kedvem egy "kóbor dugáshoz, ottalvás és nyálas jelenetek nélkül". Nemet mondtam erre is, bár most, hogy az önző korszakomba lépek, lehet, hogy mégis elvillamosozok hozzá. Végül is elég tiszta lapokkal játszik. Nem tudom, majd később döntök erről, egyenlőre inkább jegelem a témát. 

Egyszerűen magamon kívül már nem akarok jó lenni SENKIHEZ. Úgysem kapom vissza, mindenki átver, becsap és hazudik. Ki azért, mert ilyen a jelleme, ki azért, mert bosszút akar rajtam állni vélt vagy valós sérelmei miatt. Esetleg képtelen elviselni, hogy nemet mondtam neki. 

Továbbra is pozitívan próbálok állni az élethez, ami iszonyatosan nehéz, mikor csak negatívumokkal találkozom, ráadásul a környezetemben élők mint egy nagy teljesítményű szivattyú, folyamatosan szívják ki belőlem az energiát. Természetesen nem kapok cserébe semmit, s soha senki nem kérdezi meg, nem is érdekli őket, hogy én magam honnan jutok hozzá. Csak úgy elszipkázzák belőlem az életet, mert joguk van hozzá. Szerintük. 

Szerintem meg basszon mindenki egyedül! Én is ezt teszem. Sok sikert hozzá mindenkinek! 

Címkék: Tökre nem :erotikus Dühöngős

Bizalom...

 2013.09.15. 09:30

Lehetetlen nélküle élni, de ha túlzásba visszük, akkor bizony elég sűrűn a padlón találhatjuk magunkat, a kínzó kérdéssel a fejünkben: Miért? 

Miért csaptak be? Miért hazudtak nekünk? 

Általában nem kapunk megnyugtató választ. Én sem szoktam. Próbálom benyelni az indokot, meg elfogadni, hogy nem is úgy van, ahogy gondoltam, de ez csak önámítás. Védekezés az újabb csalódás ellen. 

Mondjuk:

A pasas azt állítja nem egy levelező típus. Ennek ellenére mégis egy társkeresőn nyomja, ahol "ápolják a pici lelkét". Aham. Szóval másokkal, másképp, máshogyan szeret leveleket váltani, csak épp veled nem. Érdekes. Unalomból idegen nőkkel levelezni tök jó buli, míg annak írni, akitől akarsz valamit (állítólag), hát minimum divatjamúlt. Fogadd el, hogy ő ilyen, zárkózott típus, de csak veled... akikről pusztán egy képet lát csak, meg némi - jó esetben valós - infót, azokkal megy a csetelés.

Valahogy elegem lett ebből az egészből. A túlzott bizalomból. A hitből, a reményből. A várakozásból. Cseppet sem jó ilyesmivel szembesülni. Az ember lánya óhatatlanul is azt érzi: Bakker, még mindig fontosabb mindenki! 

Hol vagyok én ebben a történetben? Mikor ugrok legalább a Top 3-ba? Minden és mindenki fontosabb, mint én. Engem nem kell felhívni, nekem nem kell levelet írni. A kommunikációra ott vannak a vadidegen nők, nyilván jobban tudják ők, hogy a kettőnk kialakuló kapcsolata (már ha valaha lesz ilyen) hogyan válik működőképessé. A velük való levelezés építi a mi kapcsolatunkat, így aztán nincs szükség arra, hogy a két fél egymással is tartsa a kapcsolatot. Természetesen a vigaszt is megadják, amire a férfiléleknek oly nagy szüksége van.

Aztán ott van a Másik is. Ő is fontosabb. Még mindig. Sőt, most vált csak igazán fontossá. Mert bár többszörösen hátba szúrtuk, szeretnénk mi magunk begyógyítani a sebeket, ápolni az áldozatot, végigkísérni a gyógyulás útján. Mert a becsület mindenek felett! 

Hogy közben én, az utolsó senkiházi mit él át, ki a faszt érdekel? Csak várjak szépen a partvonalon, egyszer csak megkér az a köcsög edző, hogy mutassam meg, mit tudok. Addig meg legyek hálás, hogy cserejátékos lehetek és edzek keményen, hátha egyszer... ja... hátha egyszer...

Tényleg nagyon unom az egészet. Cakk-pakk betelik már a pohár. Béta vagyok, az is maradok, ami azzal jár, hogy el kell fogadnom, hogy mindig lesz valaki, aki fontosabb nálam. Csak mosolyogjak, legyek örökké kedves és odaadó, empatikus és mindenek felett türelmes. Ne érdekeljen, hogy hetekig nem tudnak rám időt szakítani, inkább tegyem össze a két kezem, ha néhány lopott óra jut nekem is. Halleluja! Erre vágytam egész életemben. 

Naiv, buta liba vagyok! Feltétel nélkül bízom, és képes vagyok a legátlátszóbb hazugságokat is szó nélkül benyelni. Miért? Hát mert TÉNYLEG naiv liba vagyok. Ha annyi pénzem lenne, ahányszor átvágtak már, mint szart a palánkon, akkor a világ egyik leggazdagabb embere lennék. 

Miért nem ír soha egyetlen sort sem? - Mert nem szeret levelezni (csak idegenekkel, az mégis csak izgalmasabb). 

Miért nem hív fel? - Mert nem mer (Jézus, ennél ócskábbat még nem hallottam). 

Miért nem találkozunk? - Temérdek dolga van (arra van ideje az embernek, amire szeretné, ergo rám azért nincs, mert nem akar időt szakítani). 

Mi történik, ha valaha egyszer elém áll, hogy "Itt vagyok babám, csapjunk bele!"? - Lehet, hogy - Eddie Murphy után szabadon - picsán rúgom és közlöm vele, hogy "Menj a fenébe, a kutyának nem kellesz". 

Forrnak bennem az indulatok rendesen. Ezért és sok minden másért is. Hirtelen megingott a bizalmam gyakorlatilag mindenkiben, aki körülvesz. Terjeng körülöttem egy bizonyos kellemetlen szag, amire talán a "kihasználás" illik a legjobban. 

Elegem van ebből az egész tragikomédiából. IGAZÁN KURVÁRA ELEGEM VAN! Nincs már több bőr rajtam, mostantól a húst, az inakat és végül a csontjaimat tudjátok csak lerángatni rólam. Aztán már nem lesz semmi sem. Az epét hagyjátok a végére. Abból megtudjátok majd, hogy min mentem keresztül akkor, amikor szívtátok a véremet. Igen, ti mindahányan, akik csak akartok és akartok és akartok tőlem valamit. Mindig csak ezért kerestek. Mindig csak akkor tárcsáztok, csengettek, kopogtattok, ha kell valami tőlem. Nem adtok már az udvariaskodásra sem. Régebben legalább megkérdeztétek: "Hogy vagy?" 

Most már egyszerűen csak közlitek mi kell. Ha pedig ne adja Isten, de megpróbálok nemet mondani, akkor bosszút álltok, megsértődtök, elfordultok tőlem. Megjegyzem, egyre kevésbé zavar ez a fajta hozzáállásotok. Ha megérik egy gyümölcs, lehullik a porba. Ha pedig kiderül róla, hogy kukacos, akkor pont jó helyen van, rohadjon csak meg, nem érdemes felszedni (max. akkor, ha pálinkát akar főzni az ember). 

Az ilyen impotens, életképtelen "Németh Mihályok" meg jobban teszik, ha szánalmas kis életüket újragondolják s messzire elkerülnek. 

 

 

Címkék: Tökre nem :erotikus Dühöngős

Ez már tényleg a vég...

 2013.09.08. 10:30

Kifordul a Túró Rudi a számból. 

Csak pizsama. 

Üldögélés a konyhában.

Fekvés a szobában.

Könyvlapozgatás.

Ásítás.

Plafonbámulás.

Lassan egy hete nem tudok aludni. Forgolódom, dobálom magam, s nem jön álom a szememre. Kimerültem...

Eltelik valaha ez a kurva hosszú nap?

Gyűlölöm a börtönöm. Semmi jó nem maradt bennem. Remélem sikerül végleg eltűnnöm...

Címkék: Tökre nem :erotikus

Egy kis szex...

 2013.09.08. 08:45

... már jól jönne!!!

Címkék: nEuROTIKUSs

Mai fiatalok...

 2013.09.05. 14:40

Gondoltam egy nagyot, s sétára indultam a Hamzsabégin, mert kell a friss levegő s a nap is szépen süt.

Közvetlenül a kutyafuttató után azt hittem rosszul látok, ezért először lelassítottam, majd meg is álltam, de nem káprázott a szemem. Két, max. 16 éves fiúcska ült teljes nyugalommal a padokon s egy gyönyörűen megtekert jointot szívott éppen. Csak pilláztam, hogy MIVAN???? Fényes nappal? Egy olyan helyen, ahol kisgyermekes szülők róják a köröket? Még alig ocsúdtam fel, amikor két sorral lejjebb újabb tinikbe botlottam. Nehéz nap lehet mögöttük, mert a hátizsákjaikat csak úgy hanyagul a földre vetették. A fiúcska ölében ült a lányka, akinek a valaga, annak rendje s módja szerint világított, mint a hold és gyakorlatilag basztak. A padon. Suli után. 

Nos, hát ki hogy vezeti le ugye a feszültséget. Mert nehéz bizony az iskolatáska, a világ meg az övék, mert FIATALOK!

Nem vagyok képmutató! Óriási faszságokat megcsináltunk mi is, amikor kamaszok voltunk. De sosem baszták a picsámat nyilvános helyen, ennél én bizony kényesebb voltam és többre is tartottam magam. A marihuánát még hírből sem ismertük, a barna Szofit meg csak az erdőszélen mertük szívni, s büszkék voltunk a vagányságunkra... minden változik. 

Most úgy tűnik, teljesen természetes, hogy fényes nappal ilyen dolgokat csinálnak a gyerekek iskola után. Ahogy én, úgy mások is elsétálnak mellettük, legfeljebb meglepődnek vagy bosszúsan ingatják a fejüket. Szép világ... 

Címkék: Tökre nem :erotikus

Tüdőrák

 2013.09.01. 17:00

Az összes elszívott cigaretta egy csokorba kötve. 

Címkék: Tökre nem :erotikus

Favágás

 2013.09.01. 16:30

Derékban töri a napod. 

Címkék: Tökre nem :erotikus

Szénhidrát

 2013.09.01. 11:00

Hastájékon látszódó boldogság. 

Vagy boldogtalanság. 

Minden nézőpont kérdése.

Címkék: Tökre nem :erotikus

Étkezés

 2013.09.01. 10:30

A leghaszontalanabb tevékenység. A szarás előtt. 

Címkék: Tökre nem :erotikus