fi_bar_t_1406623443.jpg_480x365

Címkék: nEuROTIKUSs dublőrök

Jó kifogás...

 2014.07.29. 11:00

csak_a_szex_1406623092.jpg_500x350

Címkék: nEuROTIKUSs Álmodozós

Ez a tied:
Egész délután a volán mögött ültem már és furcsamód nem voltam fáradt. Nem pihenni vagy megállni vágytam, hanem ki voltam éhezve egy nagy dugásra. Annyira, hogy a merevedésem miatt folyton át kellett igazgatnom a farkam, mert mindenhogy kényelmetlen volt. Végül egyszerűen csak elővettem. Eldöntöttem, hogy kiverem magamnak, de ehhez kellett egy félreeső helyet találnom. Lekanyarodtam egy földútra, ami egyenesen egy kis tóhoz vitt. Teljesen csendes volt a környék, egy lelket sem lehetett látni. Lassan csurogtam a tóparton és a lehúzott ablakon keresztül kerestem egy megfelelő helyet. Ekkor egy kis nyiladékot láttam meg a nádasban. A parton, pár méterre tőlem pokrócon egy lány feküdt hanyatt és szemmel láthatóan egyik keze a fürdőruhája alatt a punciját simogatta. Annyira belefeledkezett a masztizásba, hogy az utolsó pillanatban vette észre az autót. Megálltam és nem hittem a szememnek. Pár másodpercig farkasszemet néztünk. Érdekes mód nem jött zavarba és én sem. Gondoltam akár be is próbálkozhatok. 

Címkék: Szerető nEuROTIKUSs

Nem tudom, hogy működik, de az már biztos, hogy nagyon-nagyon kicsi a világ... s oly kibaszottul gonosz, ugyanakkor számtalan lehetőséget ad a bosszúra, ha arra vágyik az ember. 

Sajnos bennem nem munkál ilyesmi. Most leginkább fásult vagyok, bátortalan és iszonyatosan szűknek érzem a teret, amiben élnem kell.

Mégis mennyi esély van arra, hogy az ember - megpróbálva túltenni magát a csalódáson - elkezd ismerkedni egy szakítás után, s szinte ugyanoda lyukad ki, mint ami elől menekült?

 

Címkék: Szerető Tökre nem :erotikus

Gyűlölet és elkötelezettség

 2014.07.12. 15:57

http://www.youtube.com/watch?v=x5B2DWQMUW0

Címkék: Tökre nem :erotikus

Túl egy újabb találkozáson, ma újfent itthon ücsörgök, s bár minden okom meglenne az örömre, egyrészt babonaságból próbálok nem is gondolni erre, másrészt meggyötörtek a tegnap történtek. 

Valamennyire megnyugodtam s most próbálok rájönni arra, hogy mi mozgatja a viselkedésem. Fáj bevallani, hogy nagy valószínűség szerint gyűlölködöm. Kissé még furcsa ez az érzés, mert alapvetően nem szokásom, általában mindenkinek mindent meg tudok bocsájtani. Nem, nem holmi gyerekes hülyéskedésekről beszélek, hanem durva sérelmekről, legyen volt akár fizikális, akár lelki... de most nem megy! 

Címkék: Tökre nem :erotikus Dühöngős

Reményvesztett macska...

 2014.07.02. 19:00

Nem akar már csinálni semmit. A legtöbb, amire képes, hogy gubbaszt. Nem érdekli a külvilág. Elfordult tőle teljesen. 

Fekszik, s láthatóan sem ereje, sem kedve nincs felkelni. 

Alig eszik már. Ha megerőszakolja magát, akkor is csak méla undorral nyel pár falatot. A többi megy a kukába. 

Címkék: Tökre nem :erotikus Busongós

Komplikálatlan kúrás

 2014.06.29. 15:30

Bár legmélyebb álmaimban más útra készülök, mégis egyre inkább pörgök és az jár a fejemben, hogy talán egy, a címben megfogalmazott dugás tenne most a legjobbat nekem.

Szükségem lenne az orgazmus keltette endorfinra, mint egy falat kenyérre. A legutolsó szexuális élményem annyira tré ugyanis, hogy majd bele pusztulok.  

Címkék: Szerető nEuROTIKUSs

A randevú (az első dublőrrel)

 2014.06.21. 16:30

Úgy ahogy van, az egészet nem értem, mind a mai napig. Szörnyen éreztem ugyanis magam a bőrömben, és ez nyilvánvalóan látszott rajtam, de mintha a pasas nem fogta volna ezt, vagy mittomén... totál oda volt tőlem, meg vissza, de miért? 

Nem voltam kisminkelve, nem voltam kiöltözve, és nem voltam túlságosan kedves sem, ráadásul kétszer ha megeresztettem egy halovány mosolyt. Mellőztem a fecsegést is. Semmi jelét nem adtam annak, hogy nyitott vagyok, ő mégis rám pörgött, méghozzá nagyon hevesen. 

Címkék: Tökre nem :erotikus dublőrök

Az első dublőr...

 2014.06.19. 17:30

Valahol és valamikor el kell kezdeni menni előre, különben nem lesz az emberből semmisenem. 

Bevállaltam ma ezért egy 6 órás találkozót, de nem mondhatnám, hogy fel vagyok dobva, sőt. Kifejezetten szorongok, mert egyfelől a hiúságomat legyezi, hogy kíváncsi rám valaki, másfelől egyáltalán nem vagyok nyitott az ismerkedésre. 

Mindez pedig meglátszik rajtam. A testtartásomon, a tekintetemen, és azon is, hogy kurvára semmit sem adtam bele... nem sminkeltem, nem rittyentettem ki magam. A hajamat is megmostam csupán, szárad majd a napon, fasza csigásra. 

Tulajdonképpen csak túl akarok lenni az egészen, mert megígértem. Mert ki lett belőlem erőszakolva, mert határozatlan vagyok és nem tudok nemet mondani. Nyögve-nyelősen belementem, pont így fogok odaérkezni, szóval nem hinném, hogy most akkor pofánbasz majd a szerelem. 

Persze udvarias leszek és figyelmes, ahogy mindig szoktam, de mélyen belül abban bízom, hogy nem lát majd bennem semmit, iszunk egy löttyöt és jöhetek haza. Egyfajta próbának élem ezt meg. Kilépek a komfortzónámból, bele az ismeretlenbe. Nem, egyáltalán nem vagyok emiatt izgatott. Egy hülye bolond vagyok, aki képtelen elutasítani másokat. Ennek iszom meg a levét, de szó szerint... 

Hejj... de szép is lenne: meglátni és megszeretni, ásó-kapa-nagyharang... ja, hogy ez nem egy mese! Bocsika! 

Címkék: Tökre nem :erotikus dublőrök

A holnap határa

 2014.06.15. 09:00

Vigyázz, mert tegnap néztem meg a filmet és most leírom!

Címkék: Tökre nem :erotikus Filmnézős

Tegnap éjjel...

 2014.06.15. 06:30

... Nálad jártam. 

Késő éjjel lopóztam be hozzád, miközben mélyen aludtál. Az ágy végéből figyeltem, ahogy békaként elterülve fekszel, körülötted a paplan szét volt túrva. A párnám a szekrény mélyén lapult, mint mostanában mindig, s te elégedetten szuszogtál/horkantgattál. Kedvtelve bámultalak, bevallom. Szívesen hallgattam minden lélegzetvételed. 

Címkék: Szerető Tökre nem :erotikus

Születésnapi ajándék

 2014.06.13. 08:00

Ugyan neki volt születésnapja tegnap, mégis úgy adódott, hogy mindketten megajándékoztuk egymást. Pedig ugyebár szakítottunk, nincs közünk egymáshoz, csak afféle barátok vagyunk egymásnak. 

S hogy mi volt az én potya ajándékom tőle, az ünnepelttől? 

Címkék: Szerető nEuROTIKUSs

Szex idézeteket keresőknek

 2014.06.11. 17:00

Kedveseim!

Igen, Ti, akik mindenféle esztelen keresésekkel találtok rám, mint pl.: 

- "őrülten kívánom a testedet + idézetek"

- "nyalni puncid + idézetek"

- "szeretnélek szétnyalni és megdugni + idézetek"

Címkék: nEuROTIKUSs Agyalós

Állva nyalatós

 2014.06.10. 18:00

Ez nekem is egy új élmény, pedig hát... 

Címkék: Szerető nEuROTIKUSs

Szex csak barátok között...

 2014.06.09. 08:00

Szakítás után nem vigasztalhat meg az, aki elhagyott. A mi kapcsolatunk ezért (is) rendhagyó, hiszen ki emlékszik már arra, hogy melyikünk szakított? Az egyik elkezdte, a másik belekapaszkodott, aztán visszakozott, utána meg próbált kitartani az elhatározása mellett. 

A bibi ott van, amikor "barátként" dug tovább az ember. Mert hát ezt ugyebár a világon senki sem gondolja komolyan! 

Címkék: Szerető

Dugtunk egész nap...

 2014.05.31. 13:45

A buszmegállóban várt rám reggel a fess kis egyenruhájában, de láttam rajta, hogy frusztrált és kialvatlan. Zavarban voltam magam is, de igyekeztem nem mutatni. A hazafelé vezető úton feszengve beszélgettünk mindenféléről, az erdőről, a hülye szomszédokról, de tulajdonképpen ennek nem volt jelentősége. A várakozás percei voltak ezek. Ki lép először? Hogy reagál rá a másik? 

Címkék: Szerető nEuROTIKUSs

Megunhatatlan a netsex...

 2014.05.30. 17:30

....

Nő:

Miért is oly fontos, hogy irányítsak? Vagy hogy használjalak? Szükséges-e a sex? Ez a kérdésed? Sosem voltam erőszakos, csak azt vettem el, amit önként adtál nekem. Holnap sem tervezlek megerőszakolni. Már nem... kitettem az ostort is. Kiélem a szexuális feszkót a blogon. Ne félj, sem bántani sem nyúzni, sem gyűlölni nem akarlak. De idegesen kerülgetni sem. Csak légy önmagad és nem lesz baj. Én biztosan nem akarlak bántani. Te se tedd kérlek... Ne éreztesd velem, hogy a halál faszára kívánsz.

Címkék: Szerető nEuROTIKUSs

Hogy verd ki a pasid farkát?

 2014.05.28. 15:00

Címkék: nEuROTIKUSs

Benyúltam a bugyimba...

 2014.05.27. 17:45

...miattad. Neked. 

Jó, persze a magam örömére is, de elsősorban érted.  

Címkék: Szerető nEuROTIKUSs

Zárt világ

 2014.05.27. 17:30

Ebben élek pillanatnyilag. Nem akarok nyitni. Nem tudok nyitni. Bizalmatlan lettem ugyanis. Megbántottál. Nagyon.

Használtál. Amikor csak kedved volt hozzám. Aztán elhajítottál. Szokás szerint. Kifacsarva átléptél a tetemem felett, és élsz, mint az a bizonyos Marci Hevesen. 

Címkék: Szerető Tökre nem :erotikus

Délutáni napozós...

 2014.05.24. 14:20

Már-már elaludtam a nyugágyban, mert elbódított a meleg, a napfény, a madárcsicsergés, és a Férfi mókolásának hangjai... megnyugtató volt a környezet, s a hőségben nehezen tudtam csak nyitva tartani a szemeim. Enyhe terpeszben feküdtem, ügyelve arra, hogy minden oldalamat pontosan ugyanannyi ideig érje a nap.

Álom és ébrenlét határán jártam, mikor árnyék vetült rám. Nem néztem fel, hiszen tudtam, hogy ki áll felettem. A Férfi nem szólt hozzám, csak a teste vibrált. Letérdelt mellém, és könnyedén végigsimított a fehér bugyival fedett fenekemen, aztán egyik ujjával játékosan benyúlt alá. Kissé jobban széttártam a lábaim, ő pedig határozott mozdulattal félretolta az alsóneműm. Továbbra sem szóltunk egymáshoz, nem is mozdultam, csak élveztem, ahogy az ujjai futkároznak az egyre nedvesebb puncimom.

Az ágy végéhez térdelt aztán, lábaimnál fogva kissé maga felé húzott és szinte erőszakosan nyalt belém. Egyetlen, hosszú nyelvcsapással. Felnyögtem és ösztönösen az arcába tolattam csípőből. Két kezével kinyitott és tempósan nyalt, hosszan időzve a csiklómnál.

- Jól esik neked? - kérdezte.

- Igen, nagyon! Nyalj tovább kérlek! - pihegtem, miközben öntudatlanul diktáltam a testemmel a ritmust.

Oly vad játék kezdődött ekkor, hogy alig tudtam megkapaszkodni az ágy széleiben. Csak toltam a puncim az arcába, és élveztem, hogy nyalva vagyok. Egy idő után az ujjaival is izgatni kezdett, de a nyalást továbbra sem hagyta abba. Ebben a felállásban nem kellett sok ahhoz, hogy elélvezzek. Egyenesen az arcára, a szájába mentem el. A hőség ellenére reszketettem, ő pedig kedvesen mosolygott, bár a nadrágját valamikor közben már kigombolta. Hagyott pihenni kicsit, s mikor megnyugodtam, felültem az ágyban. A Férfi ott állt előttem, kőkemény, gyönyörű farokkal, amit szinte rögtön a számba is tolt.  Szopni kezdtem hát, miközben a fejemet fogta, s mutatta a neki megfelelő ritmust. Újra elkezdtem benedvesedni, izgatott ugyanis a látvány és a hangok, amiket kiadott magából. Jobb helyet nem találván, hirtelen az ágy melletti fűbe térdeltem, s aztán az alkarjaimra támaszkodva pucsítottam felé. 

- Dugj meg most azonnal! - kiáltottam felé, ő pedig szinte azonnal mögém térdelt és már bennem is volt. Keményen baszott, egyik kezével a csípőmnél támasztott, a másikkal a csiklómat izgatta. Időnként feltérdeltem, így elérte a melleimet is és hátrafordulva csókolózni is tudtunk egymással. Egészen egymáshoz préselődtünk, s egyszerre mozogtunk. Kicsit előbb élveztem el, mint ő, így végül is szembe tudtam vele fordulni, ő pedig a melleimre verte, beterítve őket forró spermájával. Ültünk egymással szemben a fűben, buta gyerekekként vigyorogva, kielégülten. 

- Na, most már menj vissza dolgozni Sváb! - túrtam a hajába, ő pedig ment, tovább falazni az alapot...

Címkék: Szerető nEuROTIKUSs

Ledobva a padlóla... dulván!

 2014.05.24. 09:30

Részéről ugyan muszájból, de a délutánt mégis együtt töltöttük. Jobb híján a Duna parton kötöttünk ki, ahol a lépcsőkön ülve élveztük a napsütést és tipródtunk. A könnyű nyári ruha, amit a kánikulára való tekintettel kaptam magamra, kissé már nagy rám, így aztán a melleim folyamatosan ki akartak belőle bukfencezni, ami őt persze nem hagyta hidegen. Nyíltan ugyan nem beszélt erről, de nem is volt rá szükség... elég volt ránézni, s bemérni, merre járnak a szemei.

Címkék: Szerető nEuROTIKUSs

A május nekünk...

 2014.05.19. 15:00

... egy misztikus hónap! 

Májusban ismerkedtünk meg, s májusban szakítottunk. Májusban jöttünk újra össze és májusban szakítottunk megint. Közöttünk minden fontos dolgok májusban történik, s ez az a hónap - tán merő véletlen, hmm? - amikor ciklikusan a maszturbálás tölti ki a napjainkat. 

Címkék: Szerető nEuROTIKUSs

Álomfejtés...

 2014.05.17. 16:00

Egy izgalmas könyv olvasásának kellős közepén elnyomott az álom úgy déltájt. Most, kótyagos fejjel inkább azt kívánom, bár maradtam volna ébren...

Az álmom, melynek jelentésére keresem a választ, a következő volt: 

Arra ébredtem, hogy a saját szeretett és hiányolt cicám, aki lassan két hónapja nem velem él, belöki a szobaajtót, s ahogy szokott, felugrik hozzám az ágyba. Meglepődve riadtam fel, s - mintha tudna válaszolni - megkérdeztem, hogy ő mégis hogyan is került ide? Természetesen nem válaszolt, helyette elkezdett a szobában futkározni. Felültem az ágyban, hogy megkeressem, s közben hajtogattam magamban, hogy ez baromság, a cicám most épp egy tanyán van. Nem is találtam meg, így újra elaludtam. Azonban ismét arra riadtam, hogy nyílik a szobaajtó, s egy számomra teljesen vadidegen, tarka cica ugyanúgy bejön az ajtón, majd az ágyam alá fut. Megint felkeltem, teljesen értetlenül, hogy mi a tököm van? Az ágy alól nem került elő a macska, a szobában viszont egy szürke fajmacska (amelyik olyan sokat van két lábon), a szőnyeg közepén nyírt ki éppen egy fekete gyíkszerű kis állatot. Mondtam is neki, hogy pfújj... ki vagy te és miért csinálod ezt? Ki akartam menni a fürdőszobába, hogy megmossam az arcom, hogy felébredjek, mert azért ez még macskából is sok. A szobaajtón kilépve kb. 5-6 macskába ütköztem, akik közt volt fekete, vörös, cirmos, foltos. Nyávogtak, vagy épp aludtak, esetleg hozzám dörgölőztek. Látszólag mindegyik otthon érezte magát nálam. Megtorpantam, ráztam a fejem, dörzsöltem a szemeimet, hiszen biztos voltam benne, hogy még mindig álmodom. Vissza akartam menni a szobába, de az ajtóban ott fújt rám egy fekete macska. Elhessegettem, s visszafeküdtem, a paplant a fejemre rántottam, arra várva, hogy igazán felébredjek végre. Mindez - felébredés, macskák, visszafekvés, igazi felébredés várása - megközelítőleg 10x játszódott le, mire aztán igazán fel tudtam ébredni. Folyton úgy hittem, hogy na most van vége, mert mindig ugyanúgy ismétlődött minden, vagyis, hogy épp megébredek, s akkor ott vannak a különböző macskák. Minden esetben láttam a lábaimat, ahogy az ágy szélére kiülve épp papucsba bújtatom őket. Minden esetben dörzsöltem a szemeimet a hitetlenségtől, s minden egyes alkalommal egyre több és több macska vett körül, fajra és mintázatra való tekintet nélkül. Igazából egyik sem bántott. Egyetlen egy fújt csak rám... 

Néztem a netet, de eléggé szélsőséges jelentéseket írnak arról, mit is jelent a sok-sok... kurva sok macska egy ember álmában. Azt pedig végképp nem értem, hogy mi a fenét takar ez a "felébredek az álmomban" dolog... vagyis az álom az álomban. Mert ez utóbbi sem először történik sajnos. 

Címkék: Tökre nem :erotikus Álmodozós

Búcsú...

 2014.05.14. 14:00

"Nem bújok én többé már a subába,
Nem építek kemencét a szobába,
Nem húzom a köcsögöt a karóra,
S nem ugrok fel vágtában már a lóra.

Nem őriz a Julcsa többé libákat,
Hímzett mellényt, pártát sem varr magának,
A baboskendőt nem köti a fejére,
És a papnak nem köszön már előre,

ELŐRE! ELŐRE!!!!!"

(Hungária, 1968)

Címkék: Szerető Tökre nem :erotikus

Bétából...

 2014.05.11. 11:00

... a végén mindig Céda lesz. Alfa sohasenem.

Címkék: Szerető Tökre nem :erotikus

A remény...

 2014.05.09. 17:00

...hal meg utoljára. Ma azonban érte is eljött a Kaszás. 

Ettől még persze nem áll meg a világ, tudom. Csak az enyém...

Csak mert tetszik...

 2014.05.08. 11:45

B. Radó Lili: Tudd meg

Tudd meg, én Neked fájni akarok,
emlék akarok lenni, mely sajog,
mert nem lehettem eleven valóság.
Tudd meg, nem láthatsz piros rózsát,
hogy ne én jussak róla az eszedbe,
akit engedtél elmenni csókolatlan.

Mert minden fájni fog, amit nem adtam,
és minden szó, mely kimondatlan maradt.
Nem láthatsz tengert s arany sugarat,
mely nem a szemem lesz s a mosolygásom
s hiába hunyod be szemed, hogy ne lásson,
mert a szívedbe égettem be magam.

Minden hajnal, minden nap alkonyatja,
a rét, ahogy a harmatcseppet fogadja,
a könny, a vágy, a csók, a dal, az álom,
minden asszonykéz, minden férfivállon,
s az asszonyod, ha karodba veszed:
mindenütt, mindig, minden én leszek.

Címkék: Tökre nem :erotikus Verselgetős

Az a bizonyos telefonhívás....

 2014.05.08. 01:19

... lavinát indított el. 

Most viszont már nagyon fáradt vagyok, úgyhogy erről is majd később. Egyszer. Talán. Megér egy misét, az már biztos. Boldogok a testileg is kielégültek, hejj!

Címkék: Szerető

A korrekt csávó...

 2014.05.07. 19:57

...akiről írni akarok. Nagyon.

De nem ma. 

A lényeg azonban az, hogy az ún. "korrekt csávók" úgy tűnik rettegnek attól, hogy kiderülhet róluk: a viselkedésük esetenként nem az. Sokszor talán csak ezért vacillálnak, mert hát ugye az imidzs... a kibaszott imidzs...

 

Címkék: Agyalós Kapcsolatos

Szösszenet...

 2014.05.06. 16:00
Árkádos verandán, helyre kis rózsaszín pokrócon ült egymás mellett a férfi és a nő. Lelkileg kifacsarva, testileg lelombozódva bámulták a tájat. A hangok, szavak és mondatok már értelmüket vesztették, nem is pazarolták kevéske energiájukat ilyesmire. Miért is tették volna? Nem tudtak már egymásnak mit mondani. Jobb híján gyönyörködtek a fákon ugráló mókus és a közvetlenül előttük játszó macskák látványában. 
A nő - megszokásból - vakargatta a férfi hátát, majd amikor az oldalra feküdt, fejét az ölébe hajtva, immár a haját kurkászta. Cél nélkül, egyszerűen csak mert a másik ezt szereti. Néha-néha egymásra pillantottak s megengedtek maguknak egy szomorú mosolyt, mintha csak eszükbe jutott volna pár pillanatra a közös "jó". Aztán a férfi hirtelen elvörösödött, s fojtott hangon így szólt: 
- Nagyon szégyellem magam, talán a feszültségtől, vagy nem tudom, de teljesen felállt a farkam. 
- Mostanában nem maszturbálsz? - kérdezte a nő. 
- Nem igazán. - jött a tömör válasz. 
- Hagyod ezt a szép faszt parlagon heverni? 
Válasz nem érkezett, csak egy félmosoly és egy várakozó tekintet. A nő végül, a férfi segítségével, kiszabadította az álló farkat a nadrág alól, aztán a lépcsőre térdelt, és elkezdte a kezével és szájával kényeztetni. A nap hirtelen kisütött, a madarak is mintha hangosabban daloltak volna. Egy pillanatra ismét széppé vált az élet. Nekik. Együtt. Aztán felmorajlott a távolban egy moped, amitől mindketten megijedtek. A férfi magához rántotta a nőt, átpenderültek a küszöbön, s ott álltak az étkezőben egymással szemben. 
A férfi - hosszú idő után először - újra úgy csókolta meg a nőt, ahogy régen... amelyre már egyikőjük sem emlékezett. Szorosan ölelkeztek, de ez nem akadályozta a nőt abban, hogy kiugorjon a nadrágjából, miközben a férfi már tolta lefelé a bugyiját, de épp csak a combja közepéig, s máris odatolta magát hozzá. Egymással szemben állva persze behatolásról szó sem lehetett, de szemmel láthatóan nem is ez volt a férfi célja. Makkját a nő csiklójához dörzsölve, suttogva kérdezte: 
- Nem baj, ha elélvezek? 
- Egészen nyugodtan. - súgta vissza a nyakába csimpaszkodó nő. 
- Biztos? Veled mi lesz? - kérdezte egy pillanatra megállva. 
- Biztos. Ne törődj velem!

Alig több, mint 5 másodperc múlva a férfi felnyögött, a nő pedig érezte, ahogy  a forró sperma ráspriccel a puncijára, aztán a combján elindul lefelé... 

Címkék: nEuROTIKUSs Kapcsolatos

Ezt most csak azért kérdezem, mert az okosok szerint kizárt, hogy többször egymás után (vagy akár csak kétszer is) lehetséges lenne, ugyanakkor végignézve magamon és a környezetemben élőkön, azt kell megállapítanom, hogy pontosan ugyanabban tapicskolunk mindannyian. Újra és újra. Ez pedig rossz. Nem csak a lelket, de a testet is gyilkolja s elveszi az életörömet.

Te kit választanál?

 2014.03.31. 18:30

Teljes parában vagyok, mivel már egy hét sincs a szavazásig, s én továbbra sem tudok dönteni, hogy kire voksoljak. Tragédia! 

Milyen lehetőségeim vannak?

Címkék: Felháborodós Dühöngős Tanácstalankodós

"Meghitt" erőszak...

 2014.01.18. 12:30

- ÁLLJ CSAK MEG! - hangzott a kiáltás a háta mögül. - MIT MONDTAM NEKED? - tornyosult felé a 40-es férfi dühtől eltorzult arccal. 

- Hogy menjek be és hozzak ki egy tálat. - válaszolta félve, de már tudta, hogy nem ússza meg. Ismerte ezt a nézést s már várta a felé lendülő pofont. 

A férfi ezúttal azonban még őt is meglepte. Őt, aki pillanatok alatt megérezte, hogy mikor kerül sor az újabb ütlegekre. Ismerte a férfit. Tisztában volt azzal, hogy kiszámíthatatlan, épp ezért örökös vacillálásban élte az életét. Folyton figyelt és mérlegelt: ezt vajon még mondhatom/tehetem verés és ordítozás nélkül vagy sem? 

Címkék: Tökre nem :erotikus Nosztalgiázós

Zavar vagy nem zavar az ex?

 2014.01.16. 14:00

Régen írtam már, s ennek elég összetett okai vannak. 

Egyrészt alig vagyok itthon, ha pedig mégis, akkor rendszerint hulla fáradtan ücsörgök, esetleg alszom. Utóbbit igyekszem a "gyorsansokat" módszerével megoldani, mert hát főzni, takarítani is kell időnként.

Életem a Pasival egyébként ilyen mingliként folyik, s szabályos háromszöget zár be: Van az öregem, a magam kis élete és egy másik a Pasival. Mivel Papi és Pasi is más-más helyen lakik, így jobbára buszokon zötykölődöm, amikor pedig úgy hozza a lépés, akkor autóval viszik a méretes seggem "A"-ból "B"-be. Azt leszámítva, hogy egyre inkább kezdek az ingázásban kimerülni, boldognak mondhatnám magam. Az is vagyok... legalábbis igyekszem magam meggyőzni erről.

Címkék: Tökre nem :erotikus Agyalós

Meglepi szex...

 2014.01.08. 13:57

Sétálgatunk a közös úton és élvezzük. Nem ugrottunk fejest a dolgok közepébe, nem cuccoltunk össze 3 hét után, s talán éppen ezért (vagy nem), a szex nagyon jól megy mostanság. 

Olyan jól megy, hogy az öregedésnek indult testünk képtelen lépést tartani a vágyainkkal. Sosem hittem, hogy ez bekövetkezik, de mégis az az igazság, hogy baromira el tudok fáradni egy-egy aktus után, közben, előtt.

Címkék: Szerető nEuROTIKUSs

Az igazira várva...

 2013.12.16. 16:00

No, de mi van, ha már elmentél mellette? 

Címkék: Tökre nem :erotikus Agyalós

"Szerelem" a nátha idején...

 2013.12.15. 09:00

Férfi: Te... én most úgy megdugnálak... jajjjj!!!

Nő: Te... ha kapnék levegőt, esküszöm hagynám magam... jajjj!!!

Címkék: Boldogságos Kapcsolatos

Mikor van itt az ideje?

 2013.11.03. 18:00

Lehetséges, hogy újfent valamiféle tabu témába nyúlok, de van apropója a morfondírozásomnak. 

Járni próbálok valakivel. Ja! Cirka 2,5 év ismeretség után, megközelítőleg augusztus óta. Többek között ezért is szünetel a blog.

Őszintén szólva most ebben az "éjjel-nappal dugni akarunk, ha együtt vagyunk" periódusban sodródunk. S mivel ezek már nem lopott órák, egyszerűen képtelenség minden aktust leírni. Amúgy is jobb csinálni, átélni, mint irkálni róla.

Tegnap azonban - megítélésem szerint - a kapcsolatunkban szintet léptünk, s nem tudom, hogy ennek itt volt az ideje vagy sem.

Történt ugyanis, hogy a Pasi disznómód bezabált, mert szeret enni. Eredetileg mozizni indultunk, de előtte megálltunk egy Burger Kingben, aztán bevásároltunk vacsorára, s mire hazaértünk, már be is sötétedett. Persze újfent egymásnak estünk, s nem is volt semmi eget verő probléma, egy idő után azonban elfogyott a svung, s csak fáradt, már-már fájdalmas nyögésekre futotta tőle.

Éreztem, hogy nem egyszerű kimerülésről van szó, ennyire azért ismerem már a teljesítőképességét, azonban így is elég sok időbe telt, mire kiszedtem belőle, hogy mi az oka az átmeneti "nehézségnek". 

No, hát hogy is fogalmazzam ezt meg... kiderült, hogy bizony-bizony a kaja generált a beleiben egy kis vihart, s gyakorlatilag órák óta tartogatott egy fingot, mert hát mégsem illik azt csak úgy szélnek ereszteni. Pironkodott, attól meg egyenesen zavarba jött, hogy Shrek-től idéztem neki: "Jobb kint, mint bent". A libidója nullára zuhant, mivel erről szerinte nem szokás ilyen nyíltan beszélni. A férfiak egymás közt ennek nem tulajdonítanak nagy jelentőséget, de ha egy nővel vannak, akkor tudni illik, mit illik. Nő előtt azért mégsem engedik el magukat, s csapatnak a paplan alá egy jó kis reccsenőst... (max. akkor, ha a nő tuti mélyen alszik, s akkor is kilegyezik maguk alól). 

Rendesen körüljártuk a témát... s végül is elértem, hogy akkor szabaduljon már meg a testében kavargó gázoktól (ez a fürdőszobában történt meg). A kérdés azonban nyitott maradt:

Mikortól lehet erről beszélni egymás közt? Hány együtt töltött éjszaka után nem "kínos", ha kicsúszik egy puki? A kapcsolatnak mely fázisában megengedett, hogy tudja a másik: az illető azért ment ki a fürdőbe, hogy szélnek eresszen egy galambot? Lehet ezt egyáltalán korlátok közé szorítani? Létezik tökéletes kompromisszum ebben a témában egyáltalán? 

Na mármost egy ilyen téma átrágása után valahogy természetes volt, hogy öregesen lefekszünk egymás mellé aludni, s magamban azt gondoltam: talán hiba volt részemről fényt deríteni rosszullétének okára, s rendesen odabasztam a varázshangulatnak. Szerencsére azonban, némi hortyogós szuszmákolás után nagykifliben rám tekeredett, s pillanatok alatt merevedése lett. Amikor odafordultam hozzá és megcsókoltam, nyoma sem volt a korábbi kínos pillanatoknak, úgyhogy dugtunk egy igazán jót...

Nekünk tehát sikerült viszonylag zökkenőmentesen átvészelnünk ezt, ami persze koránt sem jelenti azt, hogy most volt itt az ideje eme intim dolgok megbeszélésének. Mi túl vagyunk rajta, de általánosságban továbbra sem tudom a fenti kérdésekre a választ... jó, nem kell mindent tudni, elismerem. De akkor is! 

 

Címkék: Boldogságos Tökre nem :erotikus Kapcsolatos

Ezt most csak neked...

 2013.10.24. 17:30

...komolyan... 

http://9gag.com/gag/aRQ7O1j

Címkék: Fackalap

Szétvert konyha...

 2013.09.27. 11:15

Jajj! De utálom ezt a hangzavart, koszt és port... szétverik ugyanis a konyhám sarkát, mivel kb. 2 hónapja áztat a felső szomszéd. Egyszer már megjavították, de nem voltak túl sikeresek, s most a második körben én magam sem úsztam meg a falbontást. Halleluja! Viszonylag kis lyukat csináltak, ám a mocskos, fekete lé elég rendesen folyik le a falon. Ráadásul hetekig kénytelen leszek ezt elviselni, mert visszavakolni száradásig nem lehet. Szétrobban már a fejem a fúrótól és a kalapálástól, de vannak dolgok, amiket nem szerelemből szenved végig az ember.

A másik problémám, hogy még mindig nem találtam tüzelőnek valót, hiába a gugli, közel s távol nincs olyan Tüzép, aminek informatív lenne a honlapja. Nem beszélve arról, hogy kitalálhatok én bármit, az öregemnek vétó joga van, s előszeretettel él is vele. Szinte látom magam előtt, ahogy pufajkában issza inkább a reggeli teáját, semmint belemenjen valami "új"-ba, valami "más"-ba. Nagyon bízott az ő "Istvánka"-jában, hát öregségére nem is tud mit kezdeni azzal, hogy hirtelen "Németh Mihály" lett az illetőből, de azért Isten éltesse jó sokáig, az új neve napja alkalmából. Kapjon az élettől pont annyi jót, mint amennyiben mi részesültünk általa!

Lomtalanítás is van, iszonyatosan sok szartól készülök megszabadulni. Van ebben most valami görcsös késztetés, afféle, "újítás" is. Rengeteg olyan emléktől szabadulok meg, melyek - úgy hittem - fontos részei az életemnek. Aztán mikor a szemétre vágtam, rádöbbentem, hogy nem is igazán kellenek nekem, s egyébként sem jó, ha túl sok időt tölt az ember a múltba révedezéssel. A régi szerelmes levelek, fényképek, kacatok, rég nem hordott ruhák így ma este a FKF tulajdonába kerülnek. Szentimentális érzelmektől vezérelve megtartott vízköves vasalóm is a szemetesben landolt, nem is értem, miért őriztem annyi éven át...

Az bánt csak nagyon, hogy a héten kimarad a kert. Holnap sem érek rá ugyanis, takarítanom kell a romokat, vasárnap pedig bevásárlás lesz, ami a fél délelőttöt elviszi. Pedig a kert nagyon jót tesz nekem, igazából jelenleg csak az nyújt boldogságot a számomra.

Tegnap voltam dokinál is egyébként, aki drasztikus életmódváltozást javasolt, lévén, hogy a felkínált gyógyszeres kezelés lehetőségét nem fogadtam el. Bús mosollyal ajánlott egy ilyen bentlakásos "rendbe tesszük az életet festegetéssel és gyurmázással" típusú helyet is, de ezt is hárítottam, mert egyszerűen ezt a luxust most nem engedhetem meg magamnak (6 hét, kizárva a külvilágot). Túl sok megoldatlan feladat van még előttem, s egyenlőre fingom sincs, hogyan jutok a lista végére. A doki szerint túl sok terhet cipelek, túl sokat vagyok egyedül és túl sok a pióca körülöttem. Egyetértően bólogattam, meg nyomorultul sírdogáltam a rendelőjében.

Ettől függetlenül, mivel ismerem magam, tudom, hogy túljutok ezen is. Az exem szerint nálam sajnos ez amúgy is ciklikus. Ha jön a tél, én befordulok s nehezebben birkózom meg a problémákkal. Épp ezért, még az is lehet, hogy egy időre átköltözöm hozzá, csak azért, hogy valaki motiváljon kicsit, hogy gyorsabban átlendüljek a nehezén. Sokat beszélgetünk mostanában, ő az egyetlen, akit életemben ennyire közel engedtem magamhoz. Csak ő ismer igazán, még saját magamnál is jobban. S ő az egyetlen, aki veszi a bátorságot, és a szemembe mondja az igazat. Hogy ki is vagyok valójában. Sosem veszekedősen, mindig csak kellemes beszélgetések közepette. Szeretem őt és mindig is szeretni fogom. El sem tudom képzelni, hogy egyszer talán nem lesz többé része az életemnek... fura dolgok ezek. Ezerszer végigbeszéltük már ezt is. Változunk mindketten, mégis összeköt minket a múlt, s nehéz a szép dolgokról lemondani.

Huhh... végre egy lélegzetvételnyi csend, pihen a falfúró... csodálatos!!!!!

Címkék: Tökre nem :erotikus

Ha nem írok...

 2013.09.27. 08:00

... ne válaszolj!

Ez annyira egyszerű, nem? 

Mint ahogy az is, hogy a hülyék mindig a másik oldalon vannak.

El lehet ebben az önámításban ringatózni viszonylag sokáig, de előbb-utóbb szembesül az ember azzal, hogy "Bazzeg! Talán nem a másik oldalt kellene folyton nézegetni!" 

Az önvizsgálat fontos. Az önvizsgálat jó. Rávilágít az emberi hülyeségre, megmutatja, mit és hol basztál el. Fájdalmas nagyon, ezt elismerem. Magam is a poklot járom, de azzal a szilárd tudattal, hogy egyenlőre csak "vendégként" vagyok jelen. A cél, hogy kievickéljek ebből. Nagyon sokan húznak vissza. Ki tudatosan, ki pedig úgy, hogy nem is veszi észre. Mégis ezt teszik. 

A kérdés itt most csak az, hogy ÉN képes vagyok-e lerázni ezeket a piócákat vagy beleülök az üstjükbe újra és újra. 

Hitet, reményt nem lehet persze a piacon venni. Naponta meg kell küzdeni a démonjainkkal, de itt igazán nem a győzelem az elsődleges, hanem az, hogy az ember akarja a küzdelmet. Akarja a próbálkozást. Mert ami ma nem sikerül, az holnap könnyedén megoldható. Vagy holnapután.

Akit ma szeretünk/gyűlölünk, holnapra talán csak emlék lesz, közömbös valaki, akire csak halványan emlékezünk. Bennem is halványodik elég sok személy emléke. Némelyik fájón múlik el, egyeseknél viszont kifejezett megkönnyebbülést érzek. 

Furcsa érzések ezek...

A várakozást sosem viseltem könnyen. Régebben 10 perc késésért letéptem volna bárki fejét. Most, hogy hónapok óta állok egy képzeletbeli buszmegállóban, arra várva, hogy felvegyen a sofőr, egész megszoktam már a tétlen ácsorgást. De úgy egy hete elkezdett érlelődni bennem a gondolat, hogy puszta álldogálás bizony nem vezet sehova. Miért is pont arra a bizonyos buszra várjak, amelyik láthatóan nem akar jönni? Egyáltalán! Miért kellene bármiféle buszra várnom? Elgyalogolhatok bárhová. Igen, hosszabb ideig tart, és nem is olyan kényelmes, de hát Istenem! 

Úgy döntöttem hát, hogy semmiféle járműre nem várok tovább! Elég, befejeztem. Az utastájékoztatás hetek óta nem működik, így aztán igazán optimistának kellene lennem ahhoz, hogy ilyen szeles időben naphosszat csak várjak, hátha... 

Elindulok gyalog. Végül is teljesen mindegy, merre megyek, csak mozgásban maradjak. A buszt pedig meghagyom valaki másnak. Valakinek, akinek a megállójában még működik a tábla, mely egyértelműen jelzi, mikor jön a járat. Mert az én táblám megint üres, csak egyetlen szó villog rajta gúnyosan: "Várj!"

Ezt pedig rohadtul meguntam. A kurva anyja várjon ilyen megbízhatatlan sofőrre. A kifogások gyártása ipari méretű, az utas pedig fogadjon el mindent, sőt... örüljön, ha egyszer valamikor majd megérkezik a busz. Az ilyen társaságok mennek aztán rövid úton tönkre. Mert a bizalom az ilyen törékeny dolog.

Címkék: Tökre nem :erotikus

Sharknado - Cápavihar

 2013.09.23. 14:30

No, mielőtt bárki azt hinné, hogy holmi kritikára vetemedek, szeretném leszögezni, hogy mindösszesen csak a film történetét örökítem meg. Magamnak.  

Van ugyanis egy hülye szokásom. Időről-időre megnézek bizonyos "Zs"-kategóriás filmeket, egyszerűen azért, mert szórakoztatnak. Épp ezért vártam a homokban kúszó cápák után ezt az újabb "zseniális" alkotást, hiszen buckalakóként esélyem sincs arra, hogy valaha élő cápát láthatok (nem mintha nagy vágyam lenne), nemhogy egy egész cápasereget, mely orvul az égből támad. De enni már ettem cápahúst, meglehetősen ízletes.

Adva van a szokásos amerikai katasztrófafilmes család: Elvált szülők, rossz viszony, kamasz gyerekek, természetesen ahányan, annyi felé szétszórva.

Apucit, aki egyben a főszereplő, az a Ian Zierring alakítja, akire kamaszkoromból emlékszem, mikor még bőszen néztük kivénhedt színes tévénken - az új kábeltévének hála - a "Beverly Hills 90210" című sorozatot. Ebben, a most 49 éves Zierring (bakker, hogy rohan az idő!) a szőke milliomos gimnazistát, Steve-et alakította. Jóképűnek sosem tartottam, szóval ezt hagyjuk is. 

Az anya szerepét, ki tudja milyen megfontolásból, Tara Reid-re osztották, mondjuk mindegy is, hiszen nem sok vizet zavart (Hehe... egy ilyen cápaviharos filmben ez milyen megfogalmazás már!). Tara sejtésem szerint nem lehetett jóban a sminkesekkel, mert iszonyat lepusztult volt a filmben, mintha nem 38, hanem 58 éves lenne. Tehát nekik kettőjüknek van két gyermeke (egy fiú és egy lány), de Anyunak új pasija is van, úgyhogy nem túl baráti a viszony a családban. 

Apuci a Santa Monica öbölben vezet egy csehót, meg szörfözik, mert ahhoz nagyon ért (sok máshoz hasonlóan, mely a film során kiderül). 

A vihar, s vele együtt a megszámlálhatatlan fajú és számú cápa Mexikó felől éri el a várost, s eleinte senki sem veszi komolyan. Aztán mikor beröppen egy hullámmal az első ragadozó, persze mindenki fejvesztve menekülni kezd. Ki-ki olyan fegyvert ragad magához, amilyet tud: a pincérnőnek például van egy baszom nagy puskája, a tasmán barát baseball ütőt kap, az öreg alkesz meg a bárszékkel fut a biztos pusztulás elől (esetében inkább felé). A móló természetesen összeomlik, s elszabadul egy óriáskerék is. Alkesz barátunk sokat köszönhet a székének, mivel - még a mólón rohanás közben - alkalmasnak bizonyul egyetlen jól irányzott csapással agyonvágni vele egy cápát (feltétlen be kell szereznem egyet, ha cápát lehet vele ölni, akkor mindent). 

Tehát a viszonylag lassú kezdés után, hirtelen felpörögnek az események, hőseink egy autóval próbálnak magasabb helyre jutni, mivel a víz elkezdi elárasztani Los Angelest. Érdemes megfigyelni egyébként, hogy amikor az épületes dialógusokat puffogtatják a gépjárműben haladva, akkor a szélvédőt mindig veri az eső, s erős a szél, mikor meg kívülről mutatják az autót, akkor a legtöbbször csont száraz utakon rohangálnak. Elérnek aztán egy olyan helyre, ahonnan nem tudnak tovább haladni, Apuciból meg kitör a hős, ezért mindenki kiszáll, s az úton rekedteket kezdik noszogatni, hogy meneküljenek, ne ácsorogjanak az autójuk mellett, meg úgy egyáltalán: fussanak, ha kedves az életük. Barátai részéről hatalmas érv hangzik el: "Hova mész? Cápák potyognak az égből!". Istenuccse, ezt egyszer én is elsütöm valamilyen helyzetben, ha addig élek is!

Persze ilyen váratlan eseménykor is megmutatják Isten barmait, pl. egy nőt, aki nem hajlandó menekülni, mert a kutyáját nem tudja kiszállítani a kocsiból. Hogy miért nem nyílik az autó ajtaja, azt nem kell tudnunk nekünk nézőknek, elég annyi, hogy tövig rágjuk a körmünket, mi lesz a szerencsétlen kutyával. Alkesz barátunk ismét hasznát veszi a bárszéknek, beveri a hátsó ablakot és kiszabadítja a kutyát, de itt vége is az életének, mert egy hullám során röptében elviszi egy cápácska. 

Szörfös múltjából adódóan Apuci egyébként mindent tud a viharokról és a hullámokról, így aztán könnyebben boldogulnak, mint a statiszták, akik csak visítva rohangálnak, mi meg nézhetjük, ahogy a legképtelenebb helyzetben harapja ketté őket egy-egy ragadozó. Végül csak elérnek a volt nej házához, aki persze nem akar menekülni, ahogy a kamaszlány sem, mert anyu új pasija szerint nem kell, és amúgy is utálja aput. Ekkor azonban betör a víz a házba (mert a csatornahálózat nem bírja a nyomást, a köcsög cápák meg felúsznak benne még a hegyre is), s vele együtt egy csinos kis állat is megjelenik a nappaliban. Most már a volt hitves is úgy gondolja, jobb lenne árkon-bokron túl lenni, főleg miután a fasziját megeszi a Drága.

Megmondom őszintén, hogy a film nézése közben diszkréten pedikűröztem, úgyhogy néha-néha lemaradtam pár részletről, így aztán azt sem tudom, hogy a barát miképp kerül a cápába, de az biztos, hogy Apuci megpróbálja megmenteni, aminek eredményeképpen ki is húzza a bestia szájából a pasas két lábát. Térdtől lefelé. A pincérlány a baszom nagy puskával lelövi a szörnyet, s miután az egész tárat elpazarolta egyetlen állatra, csalódottan jegyzi meg, hogy nincs több lőszer. Hejj, anyukám... hát minek lőtted ki az összes töltényt, he?

Most már nagyon ki kell jutnia a brancsnak a házból, ezért Apuci "eltereli a cápa figyelmét" (erre külön nem térnek ki, Ian egyszer csak előbukkan egy bokorból). S itt megint egy érdekes rendezői kép: bent a házban derékig ér a víz, kint viszont épp csak síkos az út, s miután elhajtanak, kizárólag Anyuci háza dől össze, de az aztán teljesen. Persze van közben minden, a csatornafedelek a nyomástól a levegőbe repülnek, a szűk lyukakból meg óriási cápák ugranak ki, úgyhogy mindenki baromira izgatott. Nem látott még a világ a David-hurrikánhoz hasonlót, az biztos. 

Száguld a csipet-csapat a fiúgyerekért, közben sehol egy mentő-, rendőr- vagy tűzoltóautó. Van viszont iskolabusz, tele rettegő gyerekekkel, s ennél a jelenetnél ismét nagyot alkotott a forgatókönyvíró. Apuci tépelődik, hogy hát csak nem kéne hagyni, hogy a kölykökből haleledel legyen, mire a volt feleség nekiáll hepciáskodni a hátsó ülésen, hogy "Persze bazzeg, neked mindenki mindig fontosabb, mint a saját családod. Hajtsál már tovább tuskókám, hisz cápák úszkálnak az utcákon." Apuci persze nem tudja sorsára hagyni a gyermekeket, ezért felhajtanak egy hídra, merthogy a busz - szerencsére - pont alatta robban le. Ian leereszkedik egy kötélen és egyenként felhúzzák a gyerkőcöket meg a tanárbácsit is, közben persze egyre több cápa kering a busz körül. Amikor végül Apuci is mászni kezd felfelé, a cápák megint támadásba lendülnek, egyikük egyenesen a kötelet ragadja meg, és mászik utána (feltekeri magát a kötélen!). Apucinak egyébként elég sokáig tart, mire rájön, hogy talán levághatná a maga alatt hagyott kötéldarabot. No, de fellélegezhetünk, mert mindenki él (még), s micsoda meglepetés: a hídon szolgálatkészen ott van egy tűzoltóautó, ami elszállítja  a kölyköket. Lehet menni tovább a fiúgyerekért, de mindenhol le vannak zárva az utak, és a kocsi is bedöglik, de ennek a bagázsnak roppant szerencséje van, mert mindez pont egy autókölcsönző előtt történik, s mi sem természetesebb, mint egy fullos terepjáró ellopása. A cél szentesíti az eszközt. Ennek a menekülésnek az apropóján aztán láthatunk intézkedő rendőröket végre. Mert olyan valósághű, hogy mikor cápák hullanak az égből, s amúgy tornádó tombol, a motorosrendőr meg akarja őket állítani, mert lezárt útszakaszon merészelnek közlekedni. De mire való a fullos kocsi, ha nem arra, hogy megnyomj egy gombot, amitől - pont mint Kit anno - turbó sebességre kapcsol a jármű és ripsz-ropsz, már a fiúnál is vannak. 

Most nem tudom a csávókám milyen helyre ment eredetileg, de az tény, hogy egy repülőgéphangárban találnak rá, pár másik kamasszal együtt. Ami meg plusz szerencse, mellettük egy barkácsbolt árválkodik, úgyhogy adva van a védekezési lehetőség. 

Itt már elragadtatással figyeltem, hogy mennyire nem korlátozta a rendezőt, forgatókönyvírót és úgy általában senkit a stábban a fizika, a biológia, a meteorológia, a logika és az ehhez hasonló "baromságok". Három víztölcsér kavarog Los Angelesben, mindegyikben iszonyú sok cápával és törmelékkel, de a csapat bevonul a barkácsboltba, hogy felfegyverezze magát. Itt aztán jut idő a pincérnő múltjának elmesélésére, ami igazán nagyon csöpögős, a nagypapival meg a csónakkal, s vele, az egyedüli túlélővel, aki combján viseli a gyermekkori cápatámadás emlékét. Közben persze bombákat gyártanak, meg láncfűrész is akad bőven, sajnálom, hogy nem jutott szerep egyetlen lombseprűnek vagy fűnyírónak sem, de talán majd a második részben (mert lesz!)! 

Apuci okos fia, a polcok között bóklászva kitalálja, hogy helikopterrel meg kell közelíteni a tornádókat, és bombát dobni beléjük, mert a meleg semlegesíti a hideget, vagy mi a szösz, és hát ő tud csak ilyen járművet vezetni, ezért a pincércsajjal felszállnak, s mennek a küldetésre. Apuci meg büszke a fiára.  

Az első 2 kísérlet remekül sikerül, a tölcsérek pikk-pakk eltűnnek. A biztonság kedvéért tasmán barátunk ugyanezt tervezi, csak autóval, de sajna nem lesz rá érkezése, mert az égből érkező cápák elragadják és jól meg is eszik. Merthogy az égből megállíthatatlanul hullanak az élő cápák, mit nekik a törmelék, a centrifugális erő, és a zuhanás, egy sem pusztul el, kemény állatok ezek. Apuci meg, mintha csak agyagkacsákra lőne, egy pisztollyal pusztítja őket röptükben. A pincércsaj egy egész tárat kilőtt arra a nyomorultra a nappaliban, Apuci meg célzott lövésekkel szedi le őket az égről, hatalmas jelenet!

A harmadik tölcsér semlegesítése nem jár egyébként sikerrel, s közben a levegőben repkedő bestiák a koptert is megtámadják. Miközben Nova, a pincércsaj próbálja talppal lerúgni (!!) a gépről az egyik cápát, egy másik repülés közben hamm, bekapja szegénykémet. A földön maradt főszereplők közben valahogy beszédelegnek egy öregek otthonába is, ahol a bagázs egyik fele feszült figyelemmel nézi a helyi híradást, a másik fele meg vígan úszkál a medencében. Ja, a "cápaeső" közepén. Amikor meg elkezdik őket kimenteni, az egyik öregasszony méltatlankodva morog, hogy aszongya: "Nem tudok futni, fáj a lábam, menni sem tudok". 

Lassan elérkezik a végkifejlet, s az én kedvenc jelenetem. Közeledik a harmadik, s egyben utolsó tornádó, ezért Apuci fogja a fullos kocsit, s elindul felé, hogy majd jól felrobbantja. Mindenki azt hiszi, hogy meghalt, mert a tornádó felkapja a nitros autót, de Apucinak több esze van, s időben kiugrik belőle. A bombák aztán felrobbannak a levegőben a kocsival együtt, s a tölcsér összeomlik. Apuci kamaszlánya megbékél és siet a Hős elé, ám nem látja, hogy a háta mögött zuhanó cápa be akarja kapni, ezért Apuci félrelöki, s egy láncfűrészt pajzsként tartva maga elé beleugrik az állat szájába. Dráma! Apucinak annyi...

Azt hitted, mi? Hát nem lenne igazi "Zs"-kategória, ha egyszer csak nem hallatszana egy morgó hang, s nem jelenne meg a cápa hasán egy vágás. Bizony, bizony! A mi hős apukánk belülről kivágja magát a láncfűrésszel. Óriási, komolyan mondom, hogy óriási! S minő szerencse, pont abba a cápába sikerült beleugratnia, amelyik elnyelte a pincérlányt, úgyhogy - ha már ilyen kedvezően alakultak a dolgok - kihúzza őt is. Némi lélegeztetés, s már talpon is a kiscsaj. 

Az elvált szülők egymásra találnak egy vérfoltos csókban, a nap kisüt, a madarak csicseregni kezdenek, s a filmnek "Micsoda nap volt!" felkiáltással vége van. 

Nos... iszonyatosan jól szórakoztam, míg néztem. Jobban, mint a "Náci zombikon". Lenyűgözött ugyanis az a szabadság, amivel az egészet kezelték az alkotók. Pont olyan melegen őrzöm majd emlékét a szívemben, mint a "Vasmadarak 6." azon jelenetét, mikor a felhők felett elromlik a vadászgép rakétája, ezért a pilóta elhúzza az plexiüveget, feláll és repülés közben egy ilyen Rambo-s sorozatlövővel kilövi az ellenséget. 

Nem is értem, nekünk miért nem jut ilyesmi eszünkbe?

Példának okáért az osztrák komák annyira mérgezik a Dunát, hogy a benne lévő halak mutálódnak, aztán jön egy nagy árvíz, s egyszer csak arra eszmélnek a pöstiek, hogy kibaszott nagy harcsák, kecsegék, pontyok, menyhalak meg kárászok özönlik el a rakpartokat, s hát ők is tudnak úgy úszni, mint a cápák, tehát a csatornarendszeren akár a Rózsadombig is felúszhatnának. Mi, egyszerű polgárok meg menekülnénk és harcolnánk, amivel tudunk. Biztosan tennék bele élelmes magyarokat, akik hálóval próbálkoznának, üzleti fogás reményében, de őket megennék a mutáns harcsák, s végül valami állatkerti specialista kitalálhatná, hogy haleledellel egy helyre csalják őket, ahol aztán valami kajfer TEK-es szétbombázná őket. Végül országos halászléfőző versenyt lehetne tartani, mert a filmnek idilli befejezése lenne a naplementében falatozó boldog családok képe. 

Címkék: Tökre nem :erotikus Filmnézős

Sharknado

 2013.09.22. 18:45

Hamarosan jövök vele, mert annyira überZsé, hogy muszáj róla írnom. 

Címkék: Tökre nem :erotikus

Kezelem végre magam...

 2013.09.21. 08:45

Bizony! 

Megannyi önsajnálkozós, kérdésekre választ kereső nap után csütörtökön végre elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, kilábalok ebből.

Először is elő kellett vennem a "Dharma és Greg" című sorozatot, mely megalapozta mind a hozzáállásomat, mind a hangulatomat. A 3. évad egyik részében beköltözik hozzájuk a depresszióban szenvedő Lyle Lowett countryénekes, aki végül azzal a tanáccsal távozik, hogy ha a világon semmi nem működik, akkor kertészkedni kell. 

Ennek szellemében tegnap én is nekiestem a saját kertünknek. Ebéd és pihenő nélkül, egyfolytában dolgoztam. Kigazoltam a nagyobbik virágoskertet, lemetszettem az összes rózsát, összeszedtem a lehullott gyümölcsöket, gödröket ástam (ezt leginkább azért, hogy a kemping székben engem bámuló szomszédot idegesítsem), lefűrészeltem a mandulafa általam még elérhető ágait, aztán pedig a legnagyobb dzsumbinak estem neki, melynek közel 1/3-át kipucoltam. Közben semmire sem gondoltam, egyszerűen csak élveztem, hogy levegőn vagyok. Nagyon elfáradtam, tele vannak a kezeim apróbb sérülésekkel és rengeteg tüskével, de cseppet sem bánom, mert minden egyes percben éreztem, hogy élek, ami nagyon örömteli esemény volt. 

Igazán látványos eredményeket értem el, és ha minden jól megy, akkor holnap folytatom tovább, bár kétségtelen, hogy sajog minden apró izmom. Ha viszont az idő engedi, akkor a dzsumbuj irtást tovább csinálom, illetve a fáskamrát is fel kell készítenem az érkező faszállításra. Nem, nem külön írva, hanem egybe. Igazi fáról írok, amit az ember betesz a kályhába, és meleg lesz tőle. Na!

Azt persze, hogy mikor és milyen formában érkezik a tüzelő, még nem tudom, de elég minden napnak a maga baja, úgyhogy most inkább legurítok még egy kávét, aztán pedig szortírozok, mert hamarosan lomtalanítás lesz, s szeretnék egy csomó kacattól megszabadulni. 

Címkék: Tökre nem :erotikus

Közeleg a tél...

 2013.09.17. 18:15

Törött ablaktáblák.

Falból kilógó konnektorok.

Működésképtelen konvektorok.

Üresen ásító kandalló.

Szétázott konyhafal (csőtörés, de a társasház szerint "Hejj, ráérünk arra még...").

Szép kilátásokkal indul az idei őszi/téli szezon. S van, aki csodálkozik, miért nem mosolygok és miért esem oly gyakran pánikba...

Felhasogatom én a fát, be is hordok több mázsával is akár a fáskamrába. De egyszerre ennyi mindennel képtelen vagyok megbirkózni. Nem megy, és kész. Ha megfeszülök, akkor sem. Kezdem feladni az egészet, mert egy szélmalomharcot vívok. Nincs már energiám, ráadásul egy van belőlem, de az láthatóan nem elég. 

Pozitív élmények nem igazán érnek, csak közömbösséggel, átbaszással, kihasználással találkozom.

Van, aki állítja, hogy kellenék neki, ehhez képest magasról szar a pofámra. Erről megvan a véleményem egyébként. Bétából nem lehet alfa ugyebár. De kell-e nekem egy olyan ember, aki határidőket mormol, néhanapján felhív, egyébként meg azt sem tudja, élek-e vagy halok? 

Van, aki váltig állítja, hogy nem kellek neki, mégis iszonyatos energiákat fektet abba, hogy sose legyek képes a mocskos, aljas, hazug pofáját elfelejteni. Iszonyatosan ingerel, mert ostoba, buta, irigy köcsög fasz, aki ugyan állítása szerint boldog valaki mással, mégis időről-időre kever az életem fostengerében egy-egy hullámot, aztán röhög a fűrészporos tenyerébe. No, de az nevet, aki utoljára nevet, szóval ez még a jövő zenéje! 

Van, aki úgy gondolja, elég egy e-mail, és készségesen befekszem az ágyába. Nem egy nyerő stratégia, legalábbis nálam nem. Bár erős késztetést éreztem, hogy villamosra pattanjak, de végül szerencsére beláttam, hogy jó szexért sem nagyon mocorgok, nemhogy ócskáért. Akkor már inkább megcsinálom magamnak azt a pár perces gyönyört. 

Mások úgy gondolják, elég hozzám felcsengetni, s odaadom nekik mindenem. Csak mert nekik szükségük van erre-arra vagy amarra. Kaja, pia, pénz, cigaretta, mikor mi...

Segíteni azonban egy sem akar viszonzásul. Csak okoskodás van, meg tanácsosztogatás, gyakorlatban azonban áll és pusztul körülöttem minden. 

Kiegészítés: 

Voltam "Odaát". Bő egy órácskát csacsogtunk, még kávét is kaptam cuki kis csészében, úgyhogy ért azért pozitívum is. 

 

 

Címkék: Tökre nem :erotikus Busongós

Önző korszakomba lépek

 2013.09.15. 11:30

Igen, így döntöttem!

Nem érdekel a világon senki sem immár. 

Legelőször is változtatok az életvitelemen. Nem várok többé a világon senkire. Nincs ember a földön, aki megérné, hogy toporogjak miatta, mint egy teleszart búvárruha. A vonat elindult, s aki nincs rajta, az így járt. 

Az egészségemet is rendbe szedem. Egyenlőre orvos nélkül inkább. Készítettem magamnak ma egy ilyen zöld lé szerű kotyvalékot, aminek a színe pont annyira íncsiklandozó, mint amennyire hányingert keltő az íze. Most ott tartok, hogy 2-3 percig bámulom a poharat, mélyeket lélegzem, aztán hirtelen legurítom az egészet, persze a mosogató felett, mert félek, hogy visszahányom. Azt állítják, hogy a cukorbetegségre kiváló, meg úgy egyébként is felfrissíti a testet és a lelket is. Meglátjuk! Nagyon elszánt vagyok, mert nem szeretnék gyógyszereket zabálni. Abban bízom (jé, még bízom valamiben!), hogy idővel megszokom az ízt és nem lesz hányingerem tőle. Leginkább a zellertől ódzkodom, világ életemben gyűlöltem az ízét és a szagát is. Ez a legnehezebb benne, de nem szabad kihagyni. 

Elkezdtem tornázni is, meglátjuk, ez milyen hatással lesz a közérzetemre és a vitalitásomra. 

Ezen kívül kurvára nem foglalkozom azzal, hogy ki mit akar tőlem. Mindenre nemet mondok. A vicces a héten az volt, hogy két exem is megkeresett.  Egyikük a ködös Angliában mixerkedik, s fosbúkon talált meg. Nem is értem, mire fel akar barátkozni, no mindegy... nem törődöm vele. 

A másik nem teketóriázott, írt egy mailt, hogy nincs-e kedvem egy "kóbor dugáshoz, ottalvás és nyálas jelenetek nélkül". Nemet mondtam erre is, bár most, hogy az önző korszakomba lépek, lehet, hogy mégis elvillamosozok hozzá. Végül is elég tiszta lapokkal játszik. Nem tudom, majd később döntök erről, egyenlőre inkább jegelem a témát. 

Egyszerűen magamon kívül már nem akarok jó lenni SENKIHEZ. Úgysem kapom vissza, mindenki átver, becsap és hazudik. Ki azért, mert ilyen a jelleme, ki azért, mert bosszút akar rajtam állni vélt vagy valós sérelmei miatt. Esetleg képtelen elviselni, hogy nemet mondtam neki. 

Továbbra is pozitívan próbálok állni az élethez, ami iszonyatosan nehéz, mikor csak negatívumokkal találkozom, ráadásul a környezetemben élők mint egy nagy teljesítményű szivattyú, folyamatosan szívják ki belőlem az energiát. Természetesen nem kapok cserébe semmit, s soha senki nem kérdezi meg, nem is érdekli őket, hogy én magam honnan jutok hozzá. Csak úgy elszipkázzák belőlem az életet, mert joguk van hozzá. Szerintük. 

Szerintem meg basszon mindenki egyedül! Én is ezt teszem. Sok sikert hozzá mindenkinek! 

Címkék: Tökre nem :erotikus Dühöngős

Bizalom...

 2013.09.15. 09:30

Lehetetlen nélküle élni, de ha túlzásba visszük, akkor bizony elég sűrűn a padlón találhatjuk magunkat, a kínzó kérdéssel a fejünkben: Miért? 

Miért csaptak be? Miért hazudtak nekünk? 

Általában nem kapunk megnyugtató választ. Én sem szoktam. Próbálom benyelni az indokot, meg elfogadni, hogy nem is úgy van, ahogy gondoltam, de ez csak önámítás. Védekezés az újabb csalódás ellen. 

Mondjuk:

A pasas azt állítja nem egy levelező típus. Ennek ellenére mégis egy társkeresőn nyomja, ahol "ápolják a pici lelkét". Aham. Szóval másokkal, másképp, máshogyan szeret leveleket váltani, csak épp veled nem. Érdekes. Unalomból idegen nőkkel levelezni tök jó buli, míg annak írni, akitől akarsz valamit (állítólag), hát minimum divatjamúlt. Fogadd el, hogy ő ilyen, zárkózott típus, de csak veled... akikről pusztán egy képet lát csak, meg némi - jó esetben valós - infót, azokkal megy a csetelés.

Valahogy elegem lett ebből az egészből. A túlzott bizalomból. A hitből, a reményből. A várakozásból. Cseppet sem jó ilyesmivel szembesülni. Az ember lánya óhatatlanul is azt érzi: Bakker, még mindig fontosabb mindenki! 

Hol vagyok én ebben a történetben? Mikor ugrok legalább a Top 3-ba? Minden és mindenki fontosabb, mint én. Engem nem kell felhívni, nekem nem kell levelet írni. A kommunikációra ott vannak a vadidegen nők, nyilván jobban tudják ők, hogy a kettőnk kialakuló kapcsolata (már ha valaha lesz ilyen) hogyan válik működőképessé. A velük való levelezés építi a mi kapcsolatunkat, így aztán nincs szükség arra, hogy a két fél egymással is tartsa a kapcsolatot. Természetesen a vigaszt is megadják, amire a férfiléleknek oly nagy szüksége van.

Aztán ott van a Másik is. Ő is fontosabb. Még mindig. Sőt, most vált csak igazán fontossá. Mert bár többszörösen hátba szúrtuk, szeretnénk mi magunk begyógyítani a sebeket, ápolni az áldozatot, végigkísérni a gyógyulás útján. Mert a becsület mindenek felett! 

Hogy közben én, az utolsó senkiházi mit él át, ki a faszt érdekel? Csak várjak szépen a partvonalon, egyszer csak megkér az a köcsög edző, hogy mutassam meg, mit tudok. Addig meg legyek hálás, hogy cserejátékos lehetek és edzek keményen, hátha egyszer... ja... hátha egyszer...

Tényleg nagyon unom az egészet. Cakk-pakk betelik már a pohár. Béta vagyok, az is maradok, ami azzal jár, hogy el kell fogadnom, hogy mindig lesz valaki, aki fontosabb nálam. Csak mosolyogjak, legyek örökké kedves és odaadó, empatikus és mindenek felett türelmes. Ne érdekeljen, hogy hetekig nem tudnak rám időt szakítani, inkább tegyem össze a két kezem, ha néhány lopott óra jut nekem is. Halleluja! Erre vágytam egész életemben. 

Naiv, buta liba vagyok! Feltétel nélkül bízom, és képes vagyok a legátlátszóbb hazugságokat is szó nélkül benyelni. Miért? Hát mert TÉNYLEG naiv liba vagyok. Ha annyi pénzem lenne, ahányszor átvágtak már, mint szart a palánkon, akkor a világ egyik leggazdagabb embere lennék. 

Miért nem ír soha egyetlen sort sem? - Mert nem szeret levelezni (csak idegenekkel, az mégis csak izgalmasabb). 

Miért nem hív fel? - Mert nem mer (Jézus, ennél ócskábbat még nem hallottam). 

Miért nem találkozunk? - Temérdek dolga van (arra van ideje az embernek, amire szeretné, ergo rám azért nincs, mert nem akar időt szakítani). 

Mi történik, ha valaha egyszer elém áll, hogy "Itt vagyok babám, csapjunk bele!"? - Lehet, hogy - Eddie Murphy után szabadon - picsán rúgom és közlöm vele, hogy "Menj a fenébe, a kutyának nem kellesz". 

Forrnak bennem az indulatok rendesen. Ezért és sok minden másért is. Hirtelen megingott a bizalmam gyakorlatilag mindenkiben, aki körülvesz. Terjeng körülöttem egy bizonyos kellemetlen szag, amire talán a "kihasználás" illik a legjobban. 

Elegem van ebből az egész tragikomédiából. IGAZÁN KURVÁRA ELEGEM VAN! Nincs már több bőr rajtam, mostantól a húst, az inakat és végül a csontjaimat tudjátok csak lerángatni rólam. Aztán már nem lesz semmi sem. Az epét hagyjátok a végére. Abból megtudjátok majd, hogy min mentem keresztül akkor, amikor szívtátok a véremet. Igen, ti mindahányan, akik csak akartok és akartok és akartok tőlem valamit. Mindig csak ezért kerestek. Mindig csak akkor tárcsáztok, csengettek, kopogtattok, ha kell valami tőlem. Nem adtok már az udvariaskodásra sem. Régebben legalább megkérdeztétek: "Hogy vagy?" 

Most már egyszerűen csak közlitek mi kell. Ha pedig ne adja Isten, de megpróbálok nemet mondani, akkor bosszút álltok, megsértődtök, elfordultok tőlem. Megjegyzem, egyre kevésbé zavar ez a fajta hozzáállásotok. Ha megérik egy gyümölcs, lehullik a porba. Ha pedig kiderül róla, hogy kukacos, akkor pont jó helyen van, rohadjon csak meg, nem érdemes felszedni (max. akkor, ha pálinkát akar főzni az ember). 

Az ilyen impotens, életképtelen "Németh Mihályok" meg jobban teszik, ha szánalmas kis életüket újragondolják s messzire elkerülnek. 

 

 

Címkék: Tökre nem :erotikus Dühöngős

Ez már tényleg a vég...

 2013.09.08. 10:30

Kifordul a Túró Rudi a számból. 

Csak pizsama. 

Üldögélés a konyhában.

Fekvés a szobában.

Könyvlapozgatás.

Ásítás.

Plafonbámulás.

Lassan egy hete nem tudok aludni. Forgolódom, dobálom magam, s nem jön álom a szememre. Kimerültem...

Eltelik valaha ez a kurva hosszú nap?

Gyűlölöm a börtönöm. Semmi jó nem maradt bennem. Remélem sikerül végleg eltűnnöm...

Címkék: Tökre nem :erotikus