Nem vagyok jól. Kurva szarul vagyok. Elmentem az orvoshoz, ahol kaphattam volna kilószám gyógyszereket. Azokat nem akarom szedni. Pszichológusra nincs pénzem. Marad a kín és a szenvedés.

...mert ma van a nevük napja, meg mert...

Igazából sosem tudtam eldönteni, hogy meg lehet-e "ismerni" engem ezen a blogon keresztül valamennyire. Bizonyos szempontból ugyebár jobban már igazán nem tárulkozhatom ki (fenéket, még egy csomó fantáziám van, ami vadabbnál vadabb és jobb híján mostanában ezekre nyomatom).

Mert menni kell, ha menni kell. Jövő hétre már nincs gyógyim, úgyhogy muszáj volt benéznem a dokihoz. Szerinte én 3 hónapról 3 hónapra fogyok. Hmm...

Igen, én is érzem, hogy gáz van velem. Olyan, mintha a szopórollerommal felhajtottam volna egy hullámvasútra, de a rollerezést mégsem hagytam volna abba. Szóval száguld a hullámvasút, rajta meg én rollerezek. Tiszta Jason Statham bassza meg! (spoileres lesz: Zoolander 2.)

Tudomásom szerint alig olvassa valaki a firkálmányaimat, meglepő módon mégis vannak, akik néha rám írnak. Kommentben vagy direktben. Nem mondhatom tehát, hogy senki sem törődik velem, mert hazudnék. De akkor hogy kellene fogalmaznom? 

Nem az én szavaim, hanem Fodor Ákosé:

Elég sok idő eltelt azóta, hogy kifakadtam a lábamra, de hogy nem ejtek szót róla, még nem jelenti azt, hogy nem léptem át az "elutasításon". Hmmm....

Nincs kedvem írni, mert a Svábnak (ki a fasznak, ha nem neki??) sikerült megint belém basznia az ideget. Most vagy én is full alkesz leszek mint ő és elhiszem, hogy az élet happy, vagy beleverek két iszonyatosan nagyot a buflák fejébe! Majd kiderül. De most nem róla lesz szó, hanem RÓLAM! Kedves…

Na, vajh kinek küldhetném ezt el? Tipptye van valakinek?

...lábatlanul és emiatt van ám képem is hozzá, hogyne!