Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

A most-ra koncentrálj! Nincs holnap!"

(Rocky Balboa - Creed)

Igen. Élek még. Kettős, teljesen tudathasadásos állapotban, de még mindig ezen a földön, ezen a mocskos talajon koptatom én is a flasztert!

Nem világosodtam meg, nem lettem ezoterikus guru és nem is ezért voltam "eltűnve".

A vagdosás, a rengeteg kábítószer, amit a szervezetembe vittem (azért mert például a cigarettát megvehetem a trafikban, még egyáltalán nem kevésbé káros, mint a marihuána szerintem!!!!, de volt itt gyógyszer és hosszan sorolhatnám, csak babám fasza nem!), az örökös bénultság, az agyalás és a nyilvánvaló halni akarás ellen nem is oly nehéz ellenszert találni.

Most az van, - mivel csak szélsőségekben tudok gondolkodni - hogy kibaszott keményen nekiálltam sportolni. Edzéstervet csináltattam és szinte minden nap órákig nyomom! A testem meghálálja, mert én állítom, hogy kenterbe verem a 20-25-28 éves énemet is, ami az állóképességet és úgy egyáltalán... ami a testemet illeti. Átrajzolódtak a kontúrjaim, nem csak úgy sovány vagyok, hanem alakulgatok. Észrevettem pl. hogy igenis előjöttek a karizmaim a súlyzózástól. Vagyis vannak és mindig is voltak, csak rohadtul nem használtam őket.

Ehhez kellett amúgy a Creed című film is. Véleményem szerint nagyon jól sikerült alkotás, és roppantul hatott rám, amit Stallone mondott a fiatal Creed-nek (a bejegyzés címében). Szokás szerint bénultan ültem és csak azért kezdtem nézni, hogy nézzek valamit, aztán elragadott magával az egész és azt vettem észre, hogy összepakoltam az edzőcuccom és trappolok a terem felé, ahová nagyon régen jártam. A szívem a torkomban dobogott, nem tudtam, hogy hányni vagy fosni fogok-e először, de beléptem. Az első alkalom nagyon furcsa volt: szeretettel fogadtak, nagyon segítőkész volt mindenki, mégis görcsöltem szinte végig. És persze szenvedtem. Ha évekig elhanyagolod a tested (vagy évtizedekig), akkor bizony az izmok sikítani kezdenek, mikor chips raktározás helyett dolgozniuk kell!

Másnap újra lementem és felálltam a futópadra és ekkor kezdődött a "szerelem". Megfelelő zenével a fülben (ANYMOOD!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!*), pontos dőlésszög és sebesség beállítása után elszálltam az éterben, ahogy csak mentem és mentem... először minden gondolat megrohant és ezerféle érzelem hullámzott át rajtam, attól féltem elájulok, de összeszorítottam a fogaimat és nem álltam meg.

Harmadjára már bérletet váltottam és edzéstervet kértem, hogy mégse csak úgy, Hübele Balázs módjára nyomassam a nagy kondit! Most már van "rövid" és "hosszú" napom és tulajdonképpen mindennap edzek. Ha nem tudok a terembe elmenni, akkor itthon, még olvasás vagy filmnézés közben is. Egyáltalán nem zökkent ki ha, miközben elmerülök egy filmben, két 2 literes flakonnal súlyzózom, vagy kitöréseket csinálok, esetleg guggolok úgy 150-200-at (nem egyszerre, hanem egy film alatt!!!!). Nem bírom ugyanis, szükségem van rá. Iszonyatos mennyiségű feszültséget tolok ki magamból minden edzés során, amikor meg megfejelem az egészet még egy 1 órás futópadozással is, akkor konkrétan leáll az agyam és KIBASZOTT GYÖNYÖRŰVÉ VÁLOK PROBLÉMAMENTESEN! ELKÉPESZTŐEN SZÉP ÉS IGÉZŐ MOSOLYOM VAN UGYANIS!

Honnan veszem ezt és miért merem ekkora mellénnyel leírni???

Nos! A futópadon átélt sorozatos érzelmi hullámaim arra késztettek, hogy kezdjek ezzel valamit. Neki álltam hát egyszerűen csak megfigyelni és megnevezni azokat az érzelmeket, amik éppen átsuhannak rajtam. Eleinte még ez is roppant erőfeszítésbe került, s rá kellett döbbennem, hogy sokkal nagyobb a baj, mint képzeltem, ugyanis képtelen voltam a tükörképemmel fenntartani a szemkontaktust! Egy borzasztóan csúnya, szottadt, idősödő vénasszonyt láttam a tükrökben, aki egyfajta pótcselekvésként most éppen nem öli a testét, hanem építi, de ettől még ugyanolyan csúf és szennyes marad. Jöttek, csak jöttek a gondolatok, a mások által rám aggatott címkék, a saját hitrendszerem magammal kapcsolatban, én meg csak emeltem a sebességet és konstatáltam, hogy "Oké! Most épp rettegek vagy szorongok vagy szégyenkezem!".

Összeszedtem minden vélt és valós rossz tulajdonságomat, szembenéztem önmagammal és kurvára kegyetlenül SZÉGYELLTEM magam. Tragikusan megsemmisítő érzés volt ez a szégyen (38 év szégyenét tolom ki magamból!)!!! Azt mondtam hát magamnak, illetve a bennem rettegő és szégyenkező kislánynak, hogy addig nincs megállás, míg legalább egyetlen GYÖNYÖRŰ dolgot nem fedezek fel magamon a bokáimon kívül, mert az tudott. 

43 perc kőkemény hegymenet után tudtam megtartani a tekintetem és elkezdtem módszeresen megfigyelni magam. Nem volt bennem ítélkezés, egyszerűen csak kíváncsi voltam, hogy a kiscsaj ott bennem mit érez, mert nyilvánvaló, hogy hiába nem veszek róla tudomást, ő azért a háttérben komoly aknamunkát végez mindennel kapcsolatban, holott csak egy kis takony, akit iszonyatosan megfélemlítettek és nem is ismer mást, csak a terrort és a fizikai erőszakot, még szép, hogy fosik mindentől!

Először azonban saját magamon kellett "áthatolnom". Ahhoz ugyanis, hogy a kislányt előcsaljam, át kellett verekednem magam a futópadon trappoló öregasszonyon (figyeled, hogy most éppen hárman vagyunk BENNEM??? BAKKER FRANCI!!!). Ezért kezdtem velük szemezni (totál elmezavar, tudom!!!). Ahogy rászoktattam magam arra, hogy nézzem a tükörképem, elekezdtem másképp látni magam.

Először is: A füleim oly GYÖNYÖRŰEN (1) illeszkednek a koponyámhoz, mintha oda fotoshoppolták volna!!! Minden túlzás nélkül állítom, hogy meseszépek! Bátrabban szemléltem most már magam és észrevettem azt is, hogy GYÖNYÖRŰEN (2) gömbölyödnek a vállaim, nem tudok rá jobb szót. Ahogy néztem magam, egyszerűen nagyon tetszett és kész! Aztán megnéztem az arcom is, az öregasszonyét, és kiderült, hogy kurvára nem vele szemezek, hanem egy tüzes asszonnyal, aki szó szerint elkezdett csábítani magához!

Igen, rejtett szemhéjjal született, de még ez is jól áll neki! Szétváltam magamban és teljesen idegenként tekintettem a tükörképemre. Mustrálgattam a NŐ-t a futópadon. Jéééé! Hát nem csak az orrán és az orcáin szeplős, hanem még az ajkai is olyanok, de cuki! S micsoda csókra termett szája van már ennek a nőnek!!!! Főleg, ha féloldalasan elmosolyodik! Aztán a szemei! Barnák ugyan, de annyira sötétek, hogy feketének tűnnek. Teljesen találó rá a "bogárszemű". A nyakam pedig!!!! Fúúúúúúúúúúúú... a kulcscsontom és a nyakam közötti kis gödrök annyira szexik, annyira GYÖNYÖRŰEK (3-4, mert két gödröm van, hejj!), hogy beleszédültem! Képzeletben oda is mentem magamhoz és megcsókoltam ezeket a gödröket, csak azért, mert szépek. S ekkor lejjebb vándorolt a tekintetem és megláttam, ahogy ringnak a melleim ütemesen és annyira elvarázsolt a látványuk, hogy teljesen beléjük feledkeztem. Mire feleszméltem, már tartottam tőle, hogy ha valaha megdug még valaki, akkor tényleg a saját nevem üvöltöm majd, annyira magamba bolondultam!

Nagyon kellett ez nekem! Ez a szemezés! Az, hogy a lehető legreálisabban lássam magam (Ha erre egyáltalán képes a kurvára túlértékelt "személyiség", aki mi vagyunk, de ha ugyanakkor meg is tudjuk figyelni, akkor kik vagyunk? Ők, akiket megfigyelünk vagy azok, akik megfigyelnek???). Igen, egyenlőre külsőségekről van szó, de "Egy lépés! Egy ütés! Egy menet egyszerre!" S a fenti leírás egyáltalán nem azt jelenti, hogy most aztán peckes pávaként vonulok, abban a tudatban, hogy én vagyok a világ legjobb nője! Kurvára nem érdekel más jelenleg, kizárólag saját magam. A mércémet is magamhoz képest állítom fel és nem érdekel, hogy mások szerint hogy szokás és mi illik! Le vannak szarva!

Bárki, aki ítélkezni akar felettem, először hordja kicsit a hátán a keresztemet és majd utána meghallgatom, de amúgy anyja picsáját az összes okoskodónak! Nem kell gurukhoz járni és nem kell kilőni magunkat az űrbe sem ahhoz, hogy némi önismerethez jussunk. S nem kellenek ahhoz sem drága tanfolyamok, hogy az ember növelje az önbecsülését! ÖNBECSÜLÉST írtam, ami nem tévesztendő össze az ÖNBIZALOMMAL. Az elsőt nem adhatja meg ugyanis neked senki, csak te magad tehetsz szert rá, ha gyermekkorodban elvették tőled vagy lerombolták. A második már nagyban függ a külső sikerektől, de ráépül az önbecsülésre. Aki semmire tartja magát, az nem fog csinálni semmit sem, mert nem lesz bátorsága hozzá, így aztán nem is lesz, miért becsülje magát. Valami ilyesmi van megfigyelésem szerint.

A sport fiatal koromban szerves része volt az életemnek, aztán felnőtt lettem, jöttek a bulik,  cigi, még később meg már csak a kifogások: főzni kell, meló van, fáradt vagyok ésatöbbi. Nagyon bánom, hogy évtizedekig nem mozogtam, mert többet ér bármilyen gyógyszernél és bárki vállán sírásánál! Igazából, mióta sportolok, nem is nagyon érzek késztetést arra, hogy sírjak! Helyette inkább figyelek! Saját magam természetesen! Mire hogyan reagálok? Vajon miért pont úgy? Mit tehetnék azért, hogy időben megcsípjem az ösztönös, ámde rossz beidegződéseket?

Kemény dolgok ezek és sokkal-sokkal munkásabbak, mint találni magunkon egy gyönyörűséget! A szarviharok ugyanis nem csitultak körülöttem, sőt! Ha eddig fosból kavargott körülöttem minden, hát akkor manapság minimum egy szorulásos ember kőkemény szarja kering ezerrel az életem körül, s ha eltalál, akkor el fogok esni. A fos legalább csak meleg volt és büdös, ez meg már agyon is csap! A nap minden percében árnyék boxolok, elhajolok a kőkemény szardarabok elől, félrecsapom őket vagy pedig morzsákra zúzom. Továbbra is szaros vagyok, de legalább már nem viselem el magamon, abban a tudatban, hogy én a szarnál jobbat nem érdemlek, mert EZ AZ EGYIK LEGNAGYOBB BULLSHIT, amivel hátráltattam a saját jólétemet! Konkrétan mérgeztem a tudatomat ezekkel a hülyeségekkel! Csak azért, mert szeretetmohóságban szenvedek (Pál Ferenc, érdemes olvasni!).

A sporton kívül ugyanis más változások is történtek az életemben! Április elején még többnyire bénán üldögéltem a konyhámban óraszám, mozdulatlanul. A Creed után meg felálltam ugye és elindultam mozogni, ezzel pedig elindult a lavina! A belső munka, még ha nincs is szakszerű segítségem, úgy érzem nagyon kell és fontos! A sport lecsendesíti az agyam és elfárasztja a testem. Közben pedig barátkozom azzal a kislánnyal, akinek be kell bizonyítanom, hogy nem kell többé rettegnie semmitől, mert A SAJÁT ÉLETEMET ÉN IRÁNYÍTOM!!! Többé nem kell félnie, hogy bántják, mert ÉN megvédem! A bizalmába kell férkőznöm, meg kell mutatnom neki, hogy mit látok én az életből! Muszáj látnia, muszáj bíznia és hagynia, hogy éljek, mert ha elkaszál folyton, akkor továbbra is csak egy helyben fogok topogni, mint egy teleszart búvárruha, azt pedig nem akarom. Élni és élni hagyni, erre van most szükségünk!

Szándékosan és tudatosan folyamatosan kilépek a komfort zónámból is (a lakás!!!), mert megértettem, hogy ha változást akarok, akkor legalább részben másképp kell cselekednem, mint eddig! Épp ezért nekiálltam kuponozni és eljárok mindenféle rendezvényekre. Nem férfiakkal akarok ismerkedni, nem ilyen jellegű helyekre járok, hanem például befizettem és jövő hétvégén megyek jobb agyféltekés rajztanfolyamra. Össze leszek zárva két hétvégén keresztül 10-20 emberrel!!!! Nem kis falat!!!!! Tegnap is egy fél napot eltöltöttem olyan emberek társaságában, akik nagyon ezoterikus beállítottságúak, ennek ellenére nem éreztem magam rosszul. Megtapasztaltam ezt is, megint megismertem pár embert és ezáltal növeltem az önbizalmamat. Az meg napi hála bónusz, hogy senki sem hitte el, hogy 38 éves vagyok, még a nálam fiatalabbak sem. Nem mintha az ismerkedéssel vagy a beszélgetéssel lenne problémám, inkább azzal, hogy kimenjek a lakásból.

A sport által gerjesztett hullámok egyre messzebb és messzebb visznek a megszokott (és gyűlölt) életemtől, emiatt pedig gyakran bepánikolok, de a változás az ilyen! Nem tudom, hogy a végére mi lesz... megerősödöm, s mint egy főnixmadár, ismét feltámadok, mint már annyiszor vagy rúgok még egy párat és végleg elmerülök. Senki sem tudja!

Az biztos, hogy ma megyek kondizni és tolom vagy 2,5 órát, már nagyon várom. Tegnap nem volt időm lemenni, ma meg konkrétan hiányzik.

Az van még velem az életemben, hogy végül is rászántam magam arra is, hogy az autóvezetést tovább tanuljam. Igaz, hogy ehhez a Sváb segítségét kellett kérnem, ami bedönthet mindent, ami elindult. Nem mentségként mondom, de nagyon kellett egy ember, aki tud vezetni, van ideje rám és gyakorol velem, mert tényleg nem mertem forgalomban vezetni. Kb. 2x3 órát voltunk emiatt együtt az elmúlt két hétben és pénteken már az Őrs vezér térről én indultam a kocsival a reggeli csúcsban és képes voltam 1 órán át megfelelően vezetni forgalomban. Egy óra elteltével természetesen nagyon elkezdtem fáradni, viszont roppant büszke voltam magamra!!!!

No, összességében ez volt az elmúlt hónapom. A nagy változások közé sorolom még, hogy szinte egyszerre veszítettem el a két legjobb barátomat, s ennek az elviselésében is kizárólag a sport segít!!! Ők mindketten most a "szeretett nő"-vel vannak és tulajdonképpen egyszerre is bútoroznak össze, s én bizony nem fértem be sehová. Van ez így! Nem állítom, hogy nem vagyok csalódott vagy, hogy nem fáj! Nem a lófaszt, nem! Kurvára csalódott vagyok, de önmagában ettől az érzéstől nem fog változni semmi, úgyhogy elterelem a gondolataimat. Ha másképp nem megy, akkor ájulásig edzek!

Magam is új utakra léptem, el kell fogadnom, hogy 15 éves barátságok is megszakadhatnak, ez nem rendkívüli! Az sokkal inkább, hogy kitartottunk egymás mellett 15-16 évig! Örülök ennek, és ha jönnek a csalódott, mérgező gondolatok, akkor inkább próbálok így gondolni az egészre. Hálásnak lenni azért, hogy 15 éven keresztül ezek az emberek az életem részei voltak. Igen, mert rájöttem, hogy a "hála" is milyen sokat tud adni! Nem emlékszem már, hogy éppen melyik önsegítő könyvben olvastam már, de tény, hogy 2016.04.20. óta napi szinten vezetek hálanaplót (szándékosan nem itt), s amikor elborítanának a kisebbrendűségből és önbizalomhiányból eredő gyilkoló gondolatok, akkor felcsapom a füzetet, mert nem tudok vitatkozni azzal, amit én saját kézzel vetettem a papírra. S igenis nagyon sokat számít, ha bármiért képes az ember hálát érezni! Nem csak akkor vagyok hálás, ha az egész nap flottul ment, sőt! Ez a lényeg! Megtalálni minden napnak a maga szépségét, aztán ezért szépen hálásnak lenni! Én már azért is hálás szoktam lenni és leírom, hogy mondjuk valakivel nem veszekedtem vagy tettre készen ébredtem.

Azt hiszem tényleg igaz, hogy csinálj úgy, mintha... és előbb-utóbb úgy maradsz! Az én "személyiségem" most az "ezerrel fejlődöm" szakaszt játssza, én hiszek neki és bízom benne, hogy így maradok és tovább fejlődöm. Visszalépések vannak és mindig lesznek, hiszen nem vagyok lélekbúvár, ráadásul a saját köldököm bámulom, de legalább valamit teszek magamért, s az a valami nincs a káromra!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Tegnap egyébként ezen az ezoterikus összejövetelen lehetőségem adódott jósoltatni magamnak, s ugyan nem igazán veszem ezt komolyan, azért leírom, hogy mit mondott a jósnő:

A jelenemben betegápolás, kétségbeesés, féltékenység és csalás van.

A jövőmben egy idős asszony fog nagyon nagy szomorúságot és fájdalmat okozni, külföldi út vár rám és egy fiatalabb nő révén szerencsés fordulat fog bekövetkezni az életemben mind anyagi téren, mind a szerelemben. A kártya szerint (3 fajtát dobott a nő és láttam, hogy milyen lapokat pakolt le!) a fiatalabb nőnek köszönhetően fogom megismerni azt az embert, akivel szinte minden téren passzolni fogok és vele bizony lesz családom és ITT BŐGTEM EL MAGAM, mikor letette a faszi és a ház kártyája mellé a vörös hajú kislányt és kerek-perec kijelentette: kislányod fog születni! Vagyis nem igaz! Nem így volt! Azt mondta, hogy egy fiatalabb nő által ismerem meg a szerelmem, akivel boldog családi életet fogok élni. Néztem rá és megkérdeztem, hogy mit ért "család" alatt (ez manapság amúgy is egy érdekes kérdés!)? Ő belenézett a szemeimbe s azt válaszolta, hogy "Mit értenék? Itt mutatja a kártya, hogy a férfival szép életed lesz és lesz gyereketek.". "Nekem gyerekem fog születni?" - kérdeztem vissza értetlenül, mire fel mondta azt, amit elsőre leírtam. S ekkor került elő a másik pakli is, amiben hármasával tette le a lapokat és a jövőben ott is a faszi, a ház és a kislány kártya jött ki egymás mellé (ahogy a jelenre meg a betegápolás és a sok csalárdság körülöttem). Nagyon kell most arra figyelnem, hogy ne ragadjon magával ez a "jóslat", mert egyébként a volt terapeutám is megkeresett az elmúlt hetekben gépelési munkával, s hát bizony több, mint 4 órás hanganyagot írtam le, ami közben rengeteget tanultam, többek között azt, hogy a jóslás megfoszt az önálló akarattól! Éppen ezért most leírtam ide s aztán elengedem az egészet. Nem fogom kerülni az idősebb nőket és nem fogok fiatalabbakkal ismerkedni szándékosan. A jóslat, ha akar, igazodjon hozzám, mert én magam hozzá bizony nem fogok!

Tegnap volt egyébként elengedés szertartás is, hát én olyan sok mindent írtam a papírra, hogy majdnem tűzvészt okoztam, de megtettem és elégettem a lapot! A bal csuklómra pedig kaptam egy piros cérnából készült "karkötőt", ami akkor fog majd lebomlani, amikor a papírra leírt dolgokból valami megvalósul vagyis eltűnik, hiszen azokat írtam le, amik szeretném, ha eltűnnének az életemből! 

Ohhh.. fontos még, hogy nem szoktam vissza a körömrágásra és a Frontinról - szintén a sportnak köszönhetően - nagyon szépen jövök le megint.

A héten - ÉS EZ KURVÁRA KIBASZOTTUL FONTOS - dugtam is. Nem hiszem, hogy számít az illető, illetve nem szabad, hogy számítson, persze ettől még kirúghatja ez az aktus alólam a széket rendesen, s ez önmagában csak azért baj, mert még rajta van a hurok a nyakamon, pedig már nem akarom felakasztani magam! Ha viszont eltűnik a szék alólam, akkor meg fogok fulladni, hiába nem is akarom már!!!! Türelemre van szükségem, egy kis időre még, mert fogom már a kötelet, csak bátortalan vagyok! Csak addig ne rúgjon vissza ez a baszás, amíg kibújok a hurokból! (Ez a rimánkodás egyébként letagadhatatlan visszaesés, hiszen ez merő rettegés, félelem, amiből hiányzik mindenféle bizalom saját magam irányába!).

Nem óhajtom most részletesen leírni magát az aktust, hiszen ez a blog rogyásig van kúrás-leírásokkal, csak egy lényeges dolgot emelnék ki: Durván 7 hónapja nem volt bennem élő farok, tehát amikor elszántam magam a dugásra, akkor csak egy dolgot akartam, de nagyon... elélvezni!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Nos, megkaptam, amire vágytam, többször is, de az első volt nagyon érdekes! Nyalás közben következett be, merthogy nem volt előjáték, hanem ilyen állatias, benyomja a fejét a lábam közé, én meg nyomom az ölem a szájába, és ívbe feszül az egész testem, követelek és parancsolok szitu volt csak... és olyan megrázó volt az orgazmusom, oly nagy erejű, hogy elsöpört mindent. Csak arra emlékszem, hogy hangosan megmondtam neki, hogy konkrétan mikor kezdek a szájába vagy az arcára vagy mittomén.. szóval, hogy én most elélvezek, arra is emlékszem, hogy markoltam a haját közben, de a legélesebben az a vágy van bennem, hogy megöleljen! Ez annyira távol áll tőlünk, hogy szólnom kellett neki, ne csináljon semmi mást, csak szorosan öleljen és abban a pillanatban, ahogy ezt megtette, belőlem igazán mélyről tört fel egy boldog zokogás, de szó szerint kibuggyant belőlem és nem tudtam, de nem is akartam visszatartani. Ő is érezte, hallotta, hogy ez nem olyan sírás, valahogy ösztönösen megérezte, hogy nem vágyom vigaszra, semmire, csak arra, hogy ez kijöjjön belőlem. Nem tartott sokáig, tulajdonképpen az orgazmusom vége volt ez az epizód és a kifújás... utána már simán csak keféltünk egy Istentelenül jó nagyot! Arra nem sikerült egyébként még rájönnöm, hogy ez a zokogás miért tört ki belőlem, de bízom benne, hogy nem fogok összeomlani ennek a súlya alatt, hiszen bárhonnan is nézem, ez is egy óriási hátralépés. Rajtam áll, hogy megbocsájtok-e magamnak vagy ismét ostorozásba kezdek... mint eddig mindig. Teljesen hasztalanul.

*Anymood: A második legjobb barátom mutatta meg ezt a zenét. Nagyon bejött neki s gondolta, hogy hátha hatással lesz rám. Hát... a ritmus tökéletes a futáshoz, úgyhogy nagy "rajongó" lettem. Az vicces volt egyébként, hogy beszélgettünk a barimmal, ez szólt a háttérben, egyszer csak megcsapta a fülem a szöveg... jééé... mondom a barinak: "Te! Érted mit énekel a nő?" - mire ő: "Nem, dehogy, viszont nagyon jó a zene!". Aham. Nem érti. Eztet e:

Ohh... love me baby...

Ahh... touch me baby...

Ohh... kiss me baby...

Ahh... fuck me baby...

Ohh... fuck! Ummm fuck me baby.. ohh my God!"

Öööööö.... szerintem nem kell felsőfokú, kiegészített szakmai angol nyelvvizsga a fordításhoz! Nem cizellálják, kimondják, akárcsak én, ha baszni akarnak! :) :)

17:50 3,5 órás edzésen túl, boldogan, fáradtan újra itthon! Emeltem a tétet is, mert most már 7%-os emelkedőn nyomtam, 6 km/h sebességgel 5 kibaszott kilométert!  Annyira büszke vagyok magamra gyerekek, hogy mindjárt elélvezek itt ültő helyemben! Úgy bedurrantak az izmaim, hogy azon röhögtünk a lányokkal öltözködés közben, hogy le kellene kenni olyan bronzosítóval, mint azokat az izomagyúakat, aztán lehet pózolni. Természetesen simán csak lefotózom magam hétről-hétre elölről és oldalról is. Kurva jól nézek ki, nincs mese... ezt most nem tudom eladni, mármint ezt a pityergős, csúnya vagyok, nem kellek senkinek dumát most már magam sem hiszem el! Ha módom lenne rá, egyébként saját magammal kefélgetnék, na... hát azok tüzes kis aktusok lennének, asszem!

(Kettő belőlem? Lélegeztetőgép van a háznál? Hát úgy kb. 10.0000 egység Adrenalin?? Vagy legalább egy szaros defibrillátor? Mert kemény lesz babám! Ebben egyébként még benne is lennék. Egy ilyen hármasban. Egy pasas és kettő belőlem. Mennyország.hu!!!!!)

 

Címkék: Férfiak Tökre nem :erotikus Agyalós Mesélős Álmodozós Zenélős Filmnézős Kapcsolatos Ömmagamból kilépős

A bejegyzés trackback címe:

https://neurotikuss.blog.hu/api/trackback/id/tr928695910

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

yehh 2016.05.10. 04:28:05

Hajra!
Vegre pozotiv dolgok tortennek veled, itt volt az ideje! :-)
(Coelhos balgasagok, mi??....)
süti beállítások módosítása