Mert menni kell, ha menni kell. Jövő hétre már nincs gyógyim, úgyhogy muszáj volt benéznem a dokihoz. Szerinte én 3 hónapról 3 hónapra fogyok. Hmm...
Jól vagyok? Jól vagyok. Tényleg? Nem. (Beck nyers: 19!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!)
Kezdésnek nem olyan rossz, aztán persze a szokásos kérdések, hogy van-e faszim, miért nincs, mi van a tanyással és ahogy mindig, úgy most is eljutunk oda, hogy az ablakon kinézve levonjuk a konklúziót:
PISZKOS MOCSKOS ÁLLATOK A FÉRFIAK!
(A dokim is pasi!)
Néz rám, kurva nyugodtan mosolyog, miközben én szipogok vele szemben, elmondom, hogy nem akarok élni, elmondom, hogy igazából KONKRÉTAN MEG AKAROK HALNI, ő meg továbbra is mosolyogva azt kérdezi:
- És én most akkor mit csináljak magával?
Bakker! Én tudjam???? ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!
Kiírattam a ritka drága gyógyszert megint, külön receptekre, mert így is csak minden másnap tudok bevenni belőle, hogy 2 hónapra elég legyen egy havi adag (kérdés persze, hogy van-e hatása így???). Nem fogok itt hazudozni, hogy csóró vagyok vagy ilyesmi, mert nincs erről szó. Van mit ennem, van fedél a fejem felett, csak éppen annyi területen kellene egyszerre helytállnom, hogy meg sem tudom számolni, ráadásul nekem még a kezeim is meg vannak kötve!!!! Zsonglőrködöm az idővel, a pénzzel, a protekcióval és mindennel, de tudom, hogy el fog jönni a végső pont, amikor el kell engednem az egészet, mert belehalok (hmmm... talán az Univerzum így mutatja meg az utat, amire vágyom?).
Rohadtul szakadnak a nyakamba a dolgok és képtelen vagyok érdemben bármit intézni. Teljesen lebénultam és nem csak agyilag, hanem egyszerűen lehetőségeim nincsenek.
Teszem azt, 1 hónapja áztatja a vadiúj fürdőmet a felső szomszéd, s bár tud róla, részéről nincs semmi probléma. Annyira sötét gyökerina, hogy azt mondja nekem, nem létezik, hogy ő áztat, mert nála semmi víz nincs. Komolyan mondom, hogy egyik ámulatból estem a másikba, s így eshetett meg az is, hogy a saját lakásomban állva az az ember, aki tudatosan és folytonosan anyagi kárt okoz nekem, úgy üvöltött velem tegnap, hogy lobogott közben a hajam. Annyira bepörgette magát, hogy attól tartottam, az előszobámban kap agyvérzést, de nem tudtam semmivel sem lecsillapítani, egyfolytában azt üvöltötte, hogy ő erről nem tehet (Ki okolja őt????), neki nincs pénze vízszerelőt hívni (Miért nem engedi be a társasház vízszerelőjét? Miért nincs lakásbiztosítása?*) és egyébként is, elege van az egészből, nála minden száraz, úgyhogy őt ez az ügy a továbbiakban nem érdekli és ne merészeljem ezzel kapcsolatban zaklatni a jövőben.
*Nem, nem... aki most itt le akarná nyomni a púdert arról, hogy szegény nyugdíjas, nem telik rá, az el se kezdje, mert kurvára nem szopom be!!!! Havi 2500 Ft-ért már van biztosítás, ami ilyenkor igénybe vehető!.
Tényleg földbe gyökerezett lábakkal álltam, aztán mentem utána a lépcsőházban és kérleltem, hogy ne beszéljen így velem és próbáljunk már meg dűlőre jutni, mert hiába nem akar ezzel foglalkozni, sajnos ez nem kívánságműsor. Megkaptam, hogy én fenyegetem őt (??????????????) és ezt ő nem tűri!!! Itt mondjuk már nem bírtam ki, és kissé emelt hangom megjegyeztem:
- M.! Pusztán attól, hogy úgy üvölt itt a pofámba, mint egy idegbeteg hiéna, nem lesz ám igaza!
Mire ő: - Nekem nem kell magyarázni! Senki nem kötelezhet engem arra, hogy ezzel foglalkozzam. Nem is az én lakásomban van baj!
Kész... bassza meg! Nála nincs víz. Neki tehát nincs problémája. Nem is érti, hogy mi köze az én problémámhoz... VALAKI VIGYEN EL INNEN MESSZIRE!!!! SZEXRABSZOLGA IS LESZEK CSAK MONDJUK NE KOMMUNÁBAN KELLJEN ÉLNI, ME' A GRUPPEN NEM JÁTSZIK NÁLAM, HANEM TÁVOL AZ EMBEREKTŐL!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
A dokim szerint egyébként baromira szükségem lenne úgy 3 hét mély alvásra, aztán meg kezdeni kellene a lelkemmel valamit, de nem fogadtam el a felajánlott beutalót. Egyszerűen nem fér bele az időmbe, nem állíthatok csak úgy le mindent 2 hónapra, hogy magammal foglalkozzam. A doki csak mosolygott, és azt mondta, rendben, megvárja akkor, míg én magam kérem a felvételem. Pfffffffffffff.... aztán kérlelt, hogy valahogy oldjam legalább azt meg, hogy kicsit kimenjek a falak közül. Igen, tudja, hogy nehéz a járás, de mégis... valahogy jussak már el egy kicsit pihenni. Valahová. Bárhová. Ami nem város. Olyan egyszerűnek tűnik, ugye? Pedig nem az, és ez itt a legnagyobb baj, hogy ezt gondolom, hogy ez probléma. Az a baj, hogy nem úgy gondolkodom, hogy én vagyok az első, szopjon le mindenki, azt csinálom, ami nekem jó. Nyilván, ha így élnék, boldogabb lennék. Nyilván előrébb tartanék már sokkal, ha önzőbb lennék másokkal és elnézőbb magammal. A doki nagyon aggódik, hogy az ünnepeket egyedül töltöm, azt mondja, ez nagyon nem jó... menjen már el valahová! No, de főorvos úr! Üljek csak úgy buszra, aztán szálljak le valahol és csókolom? Nem, nem pont így, de akár így is. Aham.
Természetesen vizes ügyben felhívtam a P. Hivatalt, hogy mi az anyámat csináljak, ha már a közös képviselő kurvára nem segít semmit, ott meg elirányítottak az Igazgatási Csoporthoz, hogy kérjek birtokvédelmet. Az persze más kérdés, hogy ki ellen? Hiszen senki sem tudja, hogy a felső szomszéd vagy a ház áztat? Csakhogy ezt ott megmondták, hogy baromira nem mindegy! Tudni kell, hogy ki áztat! No, de honnan tudjam meg, ha ez a fapina nem enged be senkit, hogy megnézze egyáltalán? S akkor körbeértünk a jogi bizbazolással és leszophatnám a saját méretes farkam, ha lenne. De nincs!
Amúgy meg, átnyálazva a kurva társasházi törvényt, a II. fejezet 20. paragrafusa feketén-fehér leírja, hogy TŰRNIE kell a másiknak azt, hogy bemenjenek hozzá, ha kárelhárításról van szó! De miért nekem kell a törvényt bújni? Mi a fenéért kapja akkor a közös képviselő a fizetését, ha még ezt sem tudja? Pfffffffffffffffffff.......
