Van ugye a villany probléma, ami meglehetősen nagy mértékben fogja borítani a költségvetésemet, de hogy ne legyen az élet egyszerű, tegnap újabb gebaszok kerültek felszínre.

Befejezvén a burkolást a fürdőben, szerettünk volna rátérni a festés-mázolásra, de ekkor kiderült az is, hogy nagy valószínűséggel a felső szomszéd áztat éppen, ugyanis a plafonom magától lepottyant és tiszta víz alatta minden. Fasza, nem mondom! Hétfőn jön majd a közös képviselő egy vízszerelővel, hogy eldöntsék: a felső szomszéd avagy a társasház csövéből kapom az áldást. Ez természetesen azt is jelenti, hogy megint le kellett állnunk, hiszen nagy botorság lenne így elkezdeni a vakolást.

A dokim is megkeverte a délutáni rendeléseket, emiatt sanszos, hogy teljesen elcsúszik a kresz tanfolyamom és a vizsgám, amitől rendesen elkezdtem szorongani, mivel eleve nehezen megy. Az ideális az lenne, hogy az ember melegében túlesik a vizsgán, nekem viszont most minden szétdarabolódik és az energiáim java része arra megy el, hogy pótoljak és pótoljak, ami miatt meglehetősen paprikás a hangulatom. Még az is megfordult a fejemben, hogy megmondom a magamét a dokinak, vagyis inkább csak azt, hogy nekem ez így nem jó, és találjunk már olyan megoldást, ami nem csak az ő igényeinek felel meg.

Tegnap egészen jó ötleteket kaptam a konyhámmal kapcsolatban, a kérdés most már csak az, hogy mikor lehet belekezdeni, merthogy semmiképp sem engedem, hogy a fürdő befejezése előtt szétrobbantsuk a konyhát. Már így is agyfaszt kapok a kosztól és attól, hogy szanaszét vannak a cuccaim! Előtört ugye már korábban belőlem ez a takarítás mániás némber, sejthetitek, hogy mennyit izzad mostanában, ugyanis hiába fogja szinte egész nap a seprűt és takarít, a kosz nem akar eltűnni. Teljesen felesleges köröket futok, ami elkedvtelenít.

A pénteket mondjuk teszteléssel töltöttem, de egyetlen egyszer sem sikerült átmennem. A műszaki kérdésekre továbbra sem tudok válaszokat adni, hiába olvastam el a szükséges részeket, egész egyszerűen nem marad meg a fejemben a gömbcsukló, meg a tengelyterhelés, meg az akkumulátorszint, meg semmi ilyesmi... ez is eléggé letör, úgyhogy most fancsali képpel üldögélek és meglehetős undorral tekintek a nap elé... merthogy nincs pihenés ma sem, menni kell vásárolni, kutyát rendezni, aztán majd főznöm is kell, és baromi hideg van... ehh... tudom, nincs nyavalygás, úgyhogy megrázom magam mindjárt, aztán végigcsinálok mindet úgy, ahogy kell.

(Az a baj, hogy a felszínen minden szuperál, belül viszont folyamatosan fedő alatt tartok rengeteg megválaszolatlan kérdést, szorongást, félelmet és bánatot, amik a legváratlanabb helyzetekben találnak szelepet maguknak és törnek ki, ezzel kellemetlen helyzetekben sodorva saját magam. Mégsem tudom sem kiengedni csak úgy őket (rettegek ugyanis tőlük), sem kordában tartani vagy feloldani.)

Fúúúúúúúúúú.... ilyen mínuszos reggelekből szép felállni bassza meg! Szívem szerint ki sem szállnék az ágyból és egész nap pizsiben nyomnám, de nem engedhetek ennek. Muszáj menni, muszáj élni, muszáj hasznosan eltölteni a napot, mert nem lesz másik!