Jönnek az ünnepek, megint kurvára árad a szeretet, így már én is a "felrúgok mindenkit a picsába" érzés boldog tulajdonosa vagyok. Úgy védekezem ez ellen, hogy ha csak tehetem, nem teszem ki a lábam az utcára. Életemben először amúgy is egyedül töltöm az ünnepeket és erre bizony készülni kell, mert semmi kedvem lelógatni szenteste az egyre jobban kinéző testem a gázcsőről! Mondom SEMMI KEDVEM!!!!
Nem igazán foglalkozom a bloggal, mert bármennyire is hiszem, hogy az enyém, hát baromira nem... ordít róla, hogy kiről, kinek, kiért íródott majd minden sora.
A Sváb viszont oly mértékben szarik a fejemre, hogy azt tankönyvben kellene mutogatni, így jó néhány értetlenkedő, átsírt éjszaka után úgy döntöttem, hogy a büdös kurva anyját neki is meg, a kis Pinátlanjának!!! Hát nehogy már éljenek ezek boldogan (A SZUPER TESTVÉRPÁROS, NÉMI SZOPÓS/NYALÓS EXTRÁVAL), én meg sirassak egy címeres FASZT (bocs, kis pöcsikét).
Nekiduráltam magam és elkezdtem ezerrel magamra figyelni és magammal foglalkozni. Egész szép eredményekről tudok beszámolni. Bizony ám! Teszem azt, óriási fejlődés, hogy már nem sírok minden nap, sőt, ha rajta kapom magam, azonnal a tükör elé ugrom és szépen elmondom, hogy nincs sírás ilyen töketlen pöcsök után, mert ha valami, na bazmeg akkor ez a szánalmas.
Kit siratok, mit siratok?
- teszem fel újra és újra a kérdést magamnak, miközben az undor, a gyűlölet, a bosszúvágy és ehhez hasonló, borzasztó negatív és romboló érzések rohannak át rajtam. A válasz minden esetben teljesen világos:
NEM ÉRDEMLI MEG EZ AZ EMBER, HOGY SAJNÁLJAM, AMIÉRT ILYEN ALJAS VOLT VELEM. MEGINT!
Ahogy a mondás tarja: "Ha egyszer becsapsz a te hibád, ha többször, az már az én ostobaságom". Nem állítom, hogy könnyű volt felvállalnom a saját felelősségem ebben a katyvaszban, de elkezdtem és bizony-bizony baromi jó érzés végigérni és megszakítani olyan beteges kötődéseket, amik mérgezték az életem.
Természetesen nem azt mondom, hogy túl vagyok rajta! Mi a fenének csapnám be magam? Nyilván iszonyú mély és összetett érzéseim vannak a Sváb irányába, de már el tudom az egészet engedni. El bizony!
Túl sokszor hittem el magamról, - NEKI is KÖSZÖNHETŐEN - hogy lófaszt sem érek, és nincs férfi a földön, aki a pinámon kívül mást is látna bennem. Túl sokáig ostoroztam magam azért, amiért ő nem tud engem szeretni. Túlságosan adtam a véleményére és túltoltam ezt az egész köcsögséget. Sajnos nem tudom kapcsolatnak, de még csak viszonynak sem nevezni az évek óta tartó baszáshullámainkat, hiszen semmi másról nem szólt az egész, csak a szexről. Természetesen csak az ő részéről, én meg bazári majommá váltam és kivetkőztem önmagamból, csak hogy ez a töketlen pöcs elfogadjon és szeressen.
Évek kellettek, hogy lássam, mi motiválja őt valójában:
Adva van egy nő, aki korához képest még egyben van, ráadásul, a korosztályával ellentétben imádja a szexet és szereti ezt az exFASZT. Az ipse csinálhat bármit, összeköltözhet százszor nagyobb kriplikkel, a nő évek óta áll a partvonalon, elnéz mindent és ha a pasasnak üríteni támad kedve, készségesen szétteszi a lábát, mert nem tartja többnek magát egy ócska gecitartálynál. Őszintén? Melyik faszi nem használná ezt ki? Kell hozzá gyomor elismerem és biztos vagyok benne, hogy vannak férfiak, akik azért az embert is nézik A PINA mögött, de a többség bizony ugyanazt csinálná, mint a Sváb. Megbaszna. Amikor csak módja van rá. Ezért hibáztatnom őt legalább akkora ostobaság, minthogy évről-évre széttettem neki a lábaimat.
Idén persze durvába toltuk az egészet, hiszen immár a harmadik nője mellett váltam mankóvá. Tudta ő is, hogy egyáltalán nem akarom ezt, ezért 2015-ben csavart egy kicsit a történetünkön és egészen addig, míg ismét, szokás szerint elhagyott, azt hittem, hogy tényleg érez irántam valamit. Elhittem, hogy látja a PINA mögött lévő nőt/embert. Elhittem, hogy számítok, elhittem, hogy fontos vagyok és elhittem azt is, hogy nem tudja elképzelni az életét úgy, hogy én nem szerepelek benne. Igazán frappánsan építette fel ezt a kis produkciót és cserébe életében nem baszott még olyan jókat (és talán soha nem is fog már), mint az elmúlt 5 hónapban.
Nem csak ez volt persze más, hanem az idei "nője" is. Igen, a kis Pinátlan, aki simán benyelte, hogy az ura hónapszám félre kúrogat, mert leszámítva a picsagörcsét és az ezzel járó kripliségét, mégiscsak egy szuper intelligens nőről beszélünk. Egy olyan "nőről", aki felmérte a helyzetét és tökéletesen bepozicionálta magát. Tudja, hogy nincs élő férfi, aki önként lemondana érte a szexről, ezt az egy PÖCST kivéve, hát elnéz neki mindent, hiszen ő nem tudja megadni ezt neki. Nem csak a beteges fantáziákat, mert azokról nyilván nem is tud, hanem egy egyszerű, mezei baszásra is képtelen. Marad hát az unalomig ismételt szopás/nyalás, kifelé meg lehet mutogatni, hogy hűdefasza kapcsolatban élünk! Igaz, Tesó????
No, egy szónak is száz a vége: ÉN VAGYOK A FELELŐS AZÉRT, HOGY MEGINT LEVARRT EZ A GYÖKÉR! Egyedül én! Végül is én tettem szét a lábam. Ki tudja, ha mondjuk nekem is picsagörcsöm lenne vagy hiányozna egy végtagom, talán érezne irántam valamit a Sváb, de hát nem így van. Az én PINÁM sajnos tökéletesen működik: nedvesedik, ahogy kell, tágul, amennyire kell, pont annyira szűk, hogy jó legyen, tökéletesen forró és még a faszt is szereti. Innentől aztán a kripliversenyből azonnal ki is esek, hiszen a Sváb csak az olyan nőkre bukik, akiknek a szexualitás nem jelent semmit. Valamiért neki 4 éve sokkal jobb érzés rám gondolva vernie a faszát, mint találni egy nőt, akinek végre megmutatja magát TELJES VALÓJÁBAN. Jelenleg ugyanis nem él ember a földön, aki TÉNYLEG ÉS IGAZÁN ismerné őt, mert mindenféle álarcokat hord (ahogy majdnem mindenki), hogy megfeleljen a... nem is tudom, kinek és minek akar megfelelni. Az egészet persze lehet még részéről überelni, meg is tette, s innentől azt hiszem nem kell magyaráznom, hogy miért nem hiszem, hogy látja az EMBERT bennem.
A kis Pinátlant nem lehet megbaszni és gyereket sem akar, mégis kell a Svábnak! Ezzel konkrétan beledöfött egy kardot a szívembe és forgatja és forgatja... kéjesen vigyorogva.
Nemcsak, hogy egy Pinátlan többet ér nálam, egy olyan kripli is jobban kell, aki még gyereket sem akar szülni. Szép! Engem lehetett évekig hülyíteni, én szültem volna neki egy kosár kölköt, de az úgy túl normális.
Mindegy! Egy szónak is száz a vége! Az én felelősségem, hogy egy ilyen agyhalott, becstelen, gerinctelen pöcs megbaszhatott. Nemcsak idén, de tavaly, tavalyelőtt és még két évvel korábban is. Kizárólag az én felelősségem!
Eleget ostoroztam magam és egyébként normálisan megkértem rá, hogy szánjon időt arra, hogy megbeszéljük az idei dolgainkat, de sejtheted, kedves olvasó, hogy amióta nincs pina, nincs semmi sem. Sem idő, sem kedv, sem segítség, sem ötlet.... csak némaság van!!!!! Ő él boldogan, azt meg pont leszarja, hogy velem mi van. Miért is érdekelné, amikor ott a kis Pinátlan, akivel lehet legózni, meg növényt meghatározni, járni az erdőt és... a faszom sem tudja, hogy mivel ütik el az időt, számtalan lehetőség adódik egy tanyán. A baszást kivéve. Persze! Természetesen mindezek ellenére ő nem érti, hogy miért nem vagyok vele kedves??!??!???? Marha! Fasz, fasz, fasz!!!!!! Anyád, bazdmeg!!!! A büdös kurva anyádat, aztat basszad szájba te beteges, perverz kis geciláda!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! (így lesz az áldozatból tettes faszikám!!!)
Nos, egyértelmű, hogy van még min dolgoznom, viszont csinálom, tényleg csinálom! Egy-két héttel ezelőtt ennél 1000x jobban fröcsögtem volna, holott ezért is már ki kellene mosni lúggal a mocskos pofám! Tisztában vagyok vele! Igazán!
Nekiálltam hát az érzéseim megélni, megérteni és elengedni a sok negatívumot. Már nem az köti le az időm, hogy a kérdéseimre választ találjak (Miért így történt? Mit rontottam el? - és unalmas társaik), hanem arra törekszem, hogy felépítsem magam. Meg akarom találni azt a nőt, aki voltam, mielőtt ez a kripli-imádó be nem lépett az életembe. Minden segítséget igénybe veszek és nem szégyellem magam miatta. Rengeteg időt foglalkozom az érzéseimmel és azzal, hogy jobban érezzem magam a bőrömben. Jelenleg elmondhatom, hogy a napom jelentős részében eszembe sem jut ez a nyomorult és annak ellenére, hogy az önbecsülésem még mindig mínuszos, remekül játszom a magabiztos nőt.
Igen, egyenlőre eljátszom csupán, de azt tanítják, hogy csinálj úgy, ahogy szeretnéd, hogy legyen és akkor majd úgy lesz. Nos, én magabiztos nő akarok lenni. NŐ ÉS NEM CSAK EGY PINA!!!! Éppen ezért lett levágatva és kiszőkítve a hajam, ezért került a szemüvegem 64 ezerbe, s emiatt flangálok olyan merész összeállításokban, hogy magam is meglepődöm. A héten pl. nem átallottam tulajdonképpen pom-pom lánynak öltözni, és olyan peckesen sétáltam, mint a Hejderhétszentség! Belül remegtem, hülyének érzetem magam, de amikor a böszme Mercis kopasz hajlandó volt a tök üres kereszteződésben megállni, hogy átengedjen, akkor éreztem belül, hogy "Megvagy!" - s ezalatt értem azt az énem, aki ott van bennem, csak eltemettem és meszet öntöttem rá, mikor engedtem ennek a címeres köcsögnek.
A barátaim sokat segítenek és tőlük jöttek az első jelzések, hogy jó úton vagyok és érezhető a változás. Megváltoztál és ez tetszik! - mondják, s arra ösztönöznek hogy menjek tovább a megkezdett úton. Vannak persze napok, amikor minden nehéz és könnyebb a sötétben ülve sírni, de egyre inkább el tudom ezt is engedni. Csütörtökön is mélyen magam alatt voltam, de ahelyett, hogy végigbőgtem volna a napot, kirittyentettem magam, mint Szaros Pista a neve napján, oszt jól elmentem plázázni a legeslegjobb barátommal (aki szerint egyébként a múlt héthez képest min. 5 évvel fiatalabbnak tűnök). Vettem is magamnak vagy 26 ezerért egy cipellőt, és mutassatok nekem egy NŐT, aki nem lesz boldog egy új topánkától! Naugye! Pénteken mindezt még megfejeltem egy farmerral és egy nagyon szép pulóverrel. Mindkettő alakot hangsúlyozó, mindkettő gyönyörű. Kiszedtem a ruhásszekrényemből az összes hatalmas kötött cuccot és lecseréltem őket nőies dolgokra. Elkezdtem ruhát/szoknyát hordani, mert amúgy hiába vagyok 38 éves, a lábaim legendásan szépek, születésemtől fogva, akkor meg mutogathatom!
Ezek itt még egyenlőre mind csak külsőségek, tudom. A lakásomat is feldíszítettem már múlt hét végén és folyamatosan csinosítgatom. Új illatokat vettem, új függönyöket raktam fel, csak a szobában 240 kis csodaizzó melegíti a lelkem és sokkal-sokkal jobban érzem magam tőlük. Nekem egyenlőre ez elég. A megjátszott önbizalom és a tevékenységek végzése önmagukban. Igyekszem nem hagyni időt magamnak sem az önsajnálatra, sem pedig az agyalásra. Nekem szükségem lett volna arra, hogy ez a fasz megbeszélje velem a dolgokat, fényévekkel előrébb járnék már az elengedésben, de hát nem érek én neki annyit (neki és csak neki!!!!), úgyhogy abból kell főznöm, amim van.
Tudom, hogy a boldogsághoz meg kellene neki és magamnak is bocsájtanom, de egyenlőre én most magammal foglalkozom. Mindennap többször elmondom, hogy megbocsájtom magamnak azt, hogy nem vagyok tökéletes és azt is sokat mantrázom, hogy CSAK EGÉSZSÉGES KAPCSOLATOKAT VONZOK AZ ÉLETEMBE!!!! Anno ezekért a kis köcsög egyébként rettenetesen kigúnyolt és megszégyenített, pedig hatásosak! Kis lépésekkel haladok, de megyek előre. A megjátszott magabiztosság meg tényleg működőképes dolog, mással ugyanis nem tudom megmagyarázni azt például, hogy beiratkoztam egy autós iskolába és igen, vénségemre szeretnék megtanulni autót vezetni. Ebben (is) született tehetség vagyok ugyanis!!!
Észre lehet venni a megerősítéseket, ugye? Még mindig gazolni kellene tudom, hiszen sokkal több a magamra nézve degradáló jelző, de én azt mondom, az is ÓRIÁSI eredmény, hogy nem csak negatív dolgokat írok magamról. Menni kell az úton, nincs mese! Legalább annyira önzőnek kell lennem, mint amennyire a Sváb az, és akkor majd én is aranyat fogok szarni.
Mondtam, hogy durva lesz... ez van, ezért nem írok.... de élek és napról napra jobban vagyok.
A VILÁGOMBAN MINDEN RENDBEN VAN!!!!!!
Ui: Ha nem is mindennap, de heti 4x minimum van orgazmusom, mert erre is figyelek!!!
