Igen Kedves Olvasó, ezzel rám lehet találni. Mert elég direkt. Minden más csalóka. De kurvára nem erről akarok írni.
Nyomasztó hétvégén vagyok túl. Mindenki pánikol körülöttem és ez alól nem tudom kivonni magam én sem!
A Favágó pánikol, Tudjukki pánikol, a legeslegjobb barátom pánikol, ÉN IS PÁNIKOLOK. Kibaszott Para Manci MINDENKI!!!!!!!!!!!!!!
Egyedül Bond nyugodt... vagyis saját megfogalmazása szerint inkább zombi...
Pénteken hajnalig ment a csiki-csuki és nem volt se vége, se hossza, de megígértem, hogy mellette fogok állni ezekben a nehéz időkben és nem akartam még egyszer megszegni a szavam. Mondjuk ettől még nem esett jól hallgatni a stratégiát meg a jövőbeli terveket, mert egyrészt nem értek vele egyet, másrészt meg, hát... bakker... nem szarok oda, ahol korábban ettem. Ha meg mégis, akkor meg hogy? Kihányjuk a fost, lehunyjuk szemeinket oszt úgy falatozunk????
Mindegy... persze, hogy úgy lett, ahogy ő akarta és eztán is úgy lesz. Ez van. Végül is "Egy jó asszony mindent megbocsájt", HEJJ!
Szombaton a legeslegjobb barátom állt elő a pánikrohamával és pilláztam nagyokat, aztán délután magamra hagyott ő is, hogy legyen min rágódnom. Alig aludtam valamit, ráadásul óraátállítás is volt, én meg 02:10-kor felébredtem. Ennek ellenére tegnap majdnem egész nap az ágyban feküdtem. Gondolkodtam, filmet néztem és amikor rám jött a hoppáré, akkor meg maszturbáltam jól. Igen. Peteérésem volt és ilyenkor 3-4 napig folyamatos baszhatnékom van. Talán az egyik utolsó petesejtem érett meg, ki a fene tudja? Megy az is a levesbe... nagyon elkeserítő, de ez van. Tulajdonképpen hajlok rá, hogy letegyem a voksom mellette. Mármint a legjobb barátom mellett.
Mert nekem ő olyan, mint Tudjukkinek a nője. Álmomból felkeltve is tudom, hogy mit kell mondanom, tennem ahhoz, hogy szuperül együttműködjünk és ő is tudja, hogy kell velem bánni. 15 év alatt ő bizony vette a fáradtságot, hogy megtanulja, HOGYAN KELL ENGEM SZERETNI ÉS MITŐL VAGYOK BOLDOG!!! Ha meg csinálnánk egy gyereket, akkor meg abban is biztos vagyok, hogy úgy bánna velem, mint egy királynővel.
Az a baj, hogy érzem, hogy nem így kellene hozzáállnom. Teljesen rosszul közelítek, mert az agyam más pasikkal van tele. Elsősorban - tiszta agyrém tudom, de - Bond az, akiről nem tudok még lemondani. Márpedig a szeptemberi nyaraláskor kiderült, hogy a legeslegjobb barátom nem igazán tolerálja, ha a telefonom folyamatosan pittyeg. A gondolat azonban, hogy eltűnik az életemből, mint app, MEGRÉMÍT.
"Itt van aztán a sunaszfafftal seftelő" Tudjukki... őt tulajdonképpen elengedtem és igazán másodlagos dolog, hogy szexuálisan viszont még mindig ő az etalon, s vajmi kevés hajlandóság van csak bennem, hogy lejjebb adjam a jövőben. Ideig-óráig biztosan ellenék, de aztán jönne a kínzó hiányérzet és ha találkoznánk, akkor hót ziher, hogy dugnánk. Mondjuk most ez megoldódni látszik, mert ha a jóasszony mindent megbocsájt, akkor tuti, hogy a cserébe benyújtott "követelési listáján" az első helyen fog szerepelni, hogy eltiltja tőlem a "jóurát". Ehh... ez tényleg az ő dolguk. Nem kell ugyanis találkoznunk sem ahhoz, hogy kibaszottul izgassuk a másikat, ergo lehet ezt megcsalás nélkül is játszani.
Jó lenne, ha ma kellene mennem terápiára, mert TÉNYLEG ÉS IGAZÁN kezd eluralkodni rajtam a pánik, de ezzel egy időben döntenem kell, amit nem tehetek ebben az állapotban. Totálisan tanácstalan vagyok bassza meg...
... azt meg tényleg nem értem, hogyan lehet egy Jehova tanúiról szóló blogon keresztül az én fertőmre rátalálni, de ha már így van, nem leszek paraszt: Dicsértessék!
"A biztonságra törekvésnek pedig ára van: félre kell tennünk a vágyainkat, törekvéseinket, míg a biztonságunkat erősítjük."
(Paul Pahi)
