Nem volt semmi a tegnapi nap. Tulajdonképpen az történt, hogy délelőtt Bondot, este pedig a Svábot tettem lapátra.
Bondnak már napok óta jeleztem, hogy meguntam a pötyögést és kurvára nem érdekel, hogy ő szolgálja a hazát, de látszólag lepergett róla minden. Tegnap reggel aztán fogtam az ő tavaly novemberi elbocsájtó szép üzenetét, s általam aktualizálva szépen visszaküldtem neki. Kifejtettem a saját stílusában, hogy az ő jelenlegi hozzáállásával mi sosem fogunk találkozni, szexelni meg pláne nem, amire jött egy gyenge "Soha nem mond, hogy soha!!!" próbálkozás, amivel mindössze annyit ért el, hogy jól felbasztam az agyam és caps lock-osan is megismételtem a fentieket. Előtte persze megírtam azt is, hogy rendben van, tudomásul vettem, hogy ő az államot szolgálja, mely őt most egy titkos helyre vezényelte, mitöbb oda is szögelte, hogy míg él, csak védjen minket... Elképesztő!
11:00 körül találkoztam a Svábbal, mentünk az öregemhez, mert visszahozta az ablakot. Nagyon szépen megcsinálta, még a kályhát is bekészítette nekem, aztán elsuhantunk a Tescoba, végül pedig hazahozott. Nekem tegnap du. dolgoznom kellett, de azt mondta, hogy megvár, mivel egy másik exével (G1) kell találkoznia hullámpala ügyben és szerinte az úgyis eltart jó darabig. Ja! Majdnem elfelejtettem megemlékezni arról, hogy az új terepjárója nagyon faja! Jól áll neki, jól áll csak úgy magában, szóval pöpec kis Opelt újított be magának. A lényeg, hogy én elmentem dolgozni, s szerencsére 19:00-ra végeztem, pont mikor küldött egy sms-t, hogy jelezzem, mikor befejeztem a munkát. Felhívtam, elmondta, hogy a hullámpala nem fér be a terepjáróba, de beült G1-el valahova beszélgetni s akkor jönne most hozzám. "Gyere csak, gyere!" - válaszoltam én.
Meg is érkezett úgy 20:15 magasságában, hozta a kis Burger King-es vacsorát, a konyhában falatoztunk, s közben elmesélte, hogy G1, aki 1 éve ment férjhez, hát bizony félrekúrt a főnökével és most totál kivan, mert ha megtudják otthon, akkor szopacs, viszont abban sem biztos, hogy nem fog még egyszer megtörténni. Közben meg apuval otthon tolják ezek is a gyerektémát. Őszintén szólva nem tudom, hogy mi a faszért kaptam fel a vizet ennyire ezen??!!?? Mert hát mi a fasz közöm van nekem egy újabb félrekúró némberhez? Mit számít nekem, hogy szétmegy-e a házassága vagy szül végül a felszarvazott férjnek egy kölköt? Mégis az történt, hogy ez a téma bombát robbantott bennem és megint beolvastam a Svábnak, és szemtől-szemben is le "ostoba picsáztam" Miss Botanikát, mire ő elkezdte védelmezni, amivel csak még jobban ingerelt, úgyhogy végül is kiabálva kérdeztem meg tőle, hogy ha oly okos, bűbájos és a faszom se tudja mi még Miss Botanika, és tényleg együtt élnek, akkor hogyhogy nem gyanakszik az ilyen egész napos vagy akár egész éjjel tartó kiruccanásaikor??!!!???
Hát megkaptam a választ... Miss Botanika egyrészt bízik benne (jujjjj!!!), ezért nem számoltatja el és nem is ellenőrzi, másrészt 2-3 hetente rendszeresen hazamegy pár napra az anyjához. S ahogy végigpörgettem hirtelen az agyamban az elmúlt 4 hónapot, észre is vettem ezt a rendszerességet. Tehát amíg asszonypajtás ápolja a családi kapcsolatokat, addig a Sváb jól megkúr engem. Szép! Egyszerűen pulykaméreg fogott el és undorodni kezdtem a Svábtól és mindenkitől, aki az ő környezetében van, magamat is beleértve. Hiába borotváltam le a lábam reggel és vágytam az érintésére már napokkal korábban is, képtelen voltam őt magamhoz engedni, ehelyett inkább megmondtam, hogy szerintem itt a vége, én ezt nem tudom elviselni, nem leszek kibaszott SZTK-s mankó megint, úgyhogy az én pinámat többé nem baszhatja meg. Tudomásul vette, amitől még inkább növelte a csalódottságot bennem. Mert hát valljuk be, SOHA, SOHA A BÜDÖS KURVA ÉLETBEN ÉRTEM NEM KÜZDÖTT, NEM ÁLLT KI!!!! S ha mindegy, hogy baszhat vagy nem, akkor inkább ne basszon, legyen elég az, amit Miss ÜberFarszaTökéletesMindenbenCsakPinátNemAd Botanika csurrant neki néha!!!!
Mérhetetlenül szomorú és mérges voltam egyszerre, nyeltem a könnyeim, mert nem akartam előtte sírni, s ezzel még inkább megalázni magam. Ő, mármint a Sváb, néha bedobta, hogy mennyire kíván, én meg morcosan, dacosan visszavágtam, hogy "Hát én nem!", mire ő bánatos képpel és reszkető kézzel bámult rám. Már úgy volt, hogy megy haza, de előtte még használni akarta a mosdót. Nem is értem... megengedem-e? Nem bazd meg, menjél haza és durranjon ki a hólyagod! Persze, hogy mehetsz. Visszajött, toporgott egy kicsit, aztán félénken megkérdezte, hogy kiverheti-e rám még búcsúzóul. Azt mondtam, hogy igen. Nem tudom, miért.
Bementünk a szobába, ahol is ő teljesen meztelenre vetkőzött és befeküdt az ágyba. Én az ágy végégbe kucorodtam pizsamában és köntösben, azzal a szándékkal, hogy ha már búcsú farokverésről van szó, akkor végignézem. Ő lassan elkezdte hát verni a farkát, ami úgy állt már, mint a cövek, a makkja meg valami elképesztően lila volt. Érdeklődve néztem és közben hallgattam a motyogását, hogy még soha senki előtt nem verte így ki, mert még a fantáziáiban is közös maszturbálás szerepel, de azért ez most nagyon izgató. Mesélt arról, hogy mikre gondol és sokszor, meglepően sokszor megállt, hogy ne élvezzen el. Jómagam leginkább némán, mosolyogva gyönyörködtem a látványban, aztán mikor arra kért, hogy legalább a melleimet láthassa, kibújtam a pizsama felsőmből, sőt, még a belső combját is simogatni kezdtem. Több oldalról is megnéztem közben magamnak az egész farokverést, végül nagyon bátortalanul, de megfogta a kezem s szó nélkül kért arra, hogy verjem ki neki. Megtettem. Ezt is.
Mikor elélvezett, akkor fojtott hangon felkiáltott, hogy "Most megyek el, nézd!", de én nem a farkát, hanem az arcát akartam ezúttal látni. Az arcát, miközben élvez!!! A farkát láttam éppen eleget, de őt magát, ahogy elélvez, még sosem. Szerintem zavarba jött egy kicsit ettől, pedig gyönyörű volt az egész. Bármennyire is haragudtam, akkor is elismerem, hogy csodálatos volt, érzelmileg és vizuálisan is. A tudat, hogy képes vagyok ezt valakiből kiváltani. Nagyon figyeltem közben arra, hogy még véletlenül se vegye észre, mennyire izgat, hogy milyen szívesen ültem volna bele csak úgy a farkába, mert hát benedvesedtem rendesen. Ezt elkerülendő hallgattam szinte végig..
Kicsit később, mikor összeszedte magát, persze hazament, mert hát ma szolgálat van. Az élet megy tovább. Az ő élete is Miss Botanikával, aki majd megszüli neki a KisJézust, meg az enyém is, egyedül itt a lakásban.
Éjjel sokat gondolkodtam. Kiskapukat kerestem. Lehetőségeket, hogyan lehetne ezt valahogy mégis megtartani, de semmilyen elfogadható verzió nem jutott eszembe. A végkövetkeztetés rendre az volt, hogy kurvára megalázó számomra, hogy ő mindig olyan nőket választ társául, akik baromira nem illenek hozzá, s mindig én vagyok a kibaszott lélegeztetőgép. S ehhez egyébként még csak nem is kell, hogy viszonyunk legyen. Miss Botanikával több, mint egy éve van együtt. Együtt élnek. Gyereket akar tőle. De ez a kapcsolat is csak úgy tudott eddig eljutni, hogy majd mindennap rám verte a faszát, illetve az elmúlt négy hónapban meg konkrétan dugott, amikor csak tudott. Innen nézve hát kurvára nem kriptonit vagyok, hanem egy elbaszott oxigénpalack...
Nem szeretnék geci lenni és rosszat kívánni ennek a csodálatos párnak. Megérdemlik egymást. Jó lesz majd, amikor a tanyában rohangál mezítláb a kis Jézus, később talán egy kis Mária is, szóval szent lesz a család, az már SZENT!!! Hogy közben József, az apa amúgy egy végtelenül egyszerű nőre veri a faszát addig, míg feláll neki, nem lényeges. A Növénymeghatározó Csoda Woman úgysem veszi észre, mert vak, vagy süket, vagy mindkettő... esetleg ezen a téren tényleg iszonyatosan naiv és ostoba. Számít bármit is? Nem.
A látszólagos boldogságuk meglesz, a Sváb meg a halálos ágyán melengeti majd az emlékemet. A Szent Család akkor fog pillázni igazán nagyokat, amikor a harcsabajszú Apu a dunnák között a nagy búcsúzkodásban, félig öntudatlanul, mosollyal az ajkain fogja hajtogatni a nevem. "Kiről beszél az apus?" -kérdezik majd az anyjukat, ki glóriába burkoltan áll a FÉRFI mellett. "Nem tudom, apátok biztosan félrebeszél!" - válaszolja majd, aztán gyorsan meghatározza, hogy milyen virág lesz ökoszisztémailag a legkiválóbb az ő kiváló férje sírjára, összedob legóból egy keresztet is, s siratja a Svábot majd a Szent Család, míg élnek. Fasza. Csodálatos!!!!
Bakker, most visszaolvasva mégiscsak geci vagyok. Le van szarva. Miért is legyek jó? Miért is vegyek figyelembe ebben a viszonyban bárkit is magamon kívül? Rám sem gondol SENKI! A Sváb eddig sem mérte fel, hogy micsoda károkat okozott nekem. Sosem volt tudatában, hogy egy-egy szakításunk után én mennyire padlóra kerülök. Egyszerűen azért, mert olyankor ő mindig éppen szerelmes volt az aktuális ostoba picsájába. Hát akkor én mire fel legyek tekintettel az ő kibaszott nőire vagy akár őrá, hogy fáj neki, hogy nem kívánom???!!!???? Naugye!
(Talán az fáj, hogy vannak picsák, akik szülhetnének, de nem akarnak, illetve elbasszák a renoméjukat... s itt vagyok én, ki próbálja elhitetni magával, hogy lemondott erről, de közben belehalok minden egyes nap, hogy nekem nincs. Még lehetőségem sem. Elkéstem amúgy is... Mert lehet, hogy engem sötét massza vesz körül és időnként megbasz a Búbánat de Istentelenül, és elhiszem, hogy engem nehéz szeretni, azonban KURVÁRA NEM LEHETETLEN!!! Az Univerzum, a Sors, Isten vagy bárki faszom, aki keveri a kártyákat, IGAZSÁGTALAN VOLT VELEM SZEMBEN!!! Meg kellett volna adnia az esélyt arra, hogy ANYA VÁLJÉK BELŐLEM. TUDOM, HOGY JÓ, HOVATOVÁBB KIVÁLÓ ANYA LETT VOLNA BELŐLEM!!!!! Pontosan a múltam miatt... de az élet már csak ilyen... nem azt kapjuk, amit akarunk vagy elvárunk. Tőlem meg lett tagadva az anyaság, s nem elég önmagában ez a geciség, még megfejeli Urunk azzal is, hogy olyan embereket forgat körém, mint ezek itt fent... akik szülhetnének, de nem akarnak. Még. Vagy épp most. S rájuk - bassza meg a kurva Isten - VÁRNAK!!!! Várnak a férfiak, küzdenek a férfiak, kitartanak a férfiak, hátha megjön a kedvük. Ők meg közben inkább legóznak, félrekúrnak. Elbaszott egy világ ez, és persze, hogy van bennem önsajnálat, mert ez NETTÓ KIBASZÁS VELEM SZEMBEN! Mutassatok nekem egy nőt, aki megveszik egy saját gyermekért, de nem lehet neki, mégis kibaszottul boldog!!! Tényleg! Mutassatok EGYET!!!!!!!! Ennyi erővel ugyan mi a fasznak szenvedjek végig még mondjuk 30 évet? Miért ne vessek az életemnek már most véget? Porszem vagyok csupán és semmi nyomot sem hagyok a világban sem most, sem 30 év múlva. Tök mindegy tehát, mikortól szagolom alulról az ibolyát. Tartalmatlan és értelmetlen az életem. Nem teljesedhet ki és nincs olyan hobby, nincs akkora fasz, hogy ezt kompenzálja. Ez van! Dögöljek meg. Tényleg és igazán.).
Erről mondtok le/ezt kúrjátok el ostoba picsák, nekem meg ez lenne a boldogság!
