Állok a boltban a pénztárnál, mikor észreveszem, hogy magasan fenn van málnás Tic-tac. Jobb kézzel nyújtóz, bal lábbal ellensúlyoz, tudom, hogy elérhetem, amit akarok! Épp megfogom a dobozt, mikor a pénztáros csávó kissé fenyegetően azt mondja:

- HELLÓ, HELLÓ!

Megmerevedek a mozdulatban, mert azt hiszem, én csinálok valami rosszat. S ekkor veszem észre, hogy a bal mellem előtt ott egy férfi marok, már-már rá is cuppan. Tornász voltam, szóval még most is tudok ám a leglehetetlenebb pózokon is csavarni egyet, úgyhogy megteszem és meglátom a marok gazdáját: jó 40-es, masszív alkoholista faszi, de nem hajléktalan.

- Elnézést! Miben segíthet a mellem? - nézek a pasira.

- Ööö... azt hittem el fog esni, csak el akartam kapni. - jön az elmés válasz.

- Nem uram, ezt én pont így terveztem.

- Jól van na, olyan szép látvány, hogy meg akartam érinteni. - közli mosolyogva a krapek.

Ignorálom az egészet, hátat fordítok neki, fizetek, pakolok, aztán a bolt előtt még rendezem magam, s visszalépek a szemeteshez, hogy a PZS-met kidobjam. Csöcsörészni vágyó faszi épp ki, újabb széles vigyor, majd mikor ellépek mellette:

- Oh... azt hittem miattam jöttél vissza.

- Nem uram, csak a taknyos zsebkendőmet dobtam ki. - válaszolom.

- Pedig én megismerkednék veled kibaszottul.

- Értem, nagyon kedves, de én nem szeretnék.

- Nagyon szép kislány vagy ám, ugye tudod? Biztos nincs kedved beszélgetni velem? Megihatnánk együtt ezt. - s a kezében lévő "két dekásra" mutat.

Fasz sem tudja hogy kell az ilyet lereagálni, én mindenesetre elröhögtem magam, mert egy pillanatra elképzeltem, hogy ledobom a cvekkert és legurítok némi szilvát vasárnap kora délután egy idegennel.

- Viszlát! - kiáltottam aztán és integetve otthagytam.