Jajaja... proli és suttyó létemre szoktam ám olvasni. Nem is keveset. Néha pedig gyöngyszemre találok. Mint nemrég...
"Az idő nem gyógyít, hazudtatok,
Hogy a fájdalom egyszer véget ér.
Ha eső sír, én a kedvesemért,
Rá vágyom, ha a vizek apadók.
Hegyről a megolvadt hó lecsorog,
Út mentén füstté lesz a holt levél,
De múlt évről a gyötrő szenvedély
Szívemre ül, rögeszmét hordozok.
Száz helyre reszketve merészkedem
Csak el - mert emléke mindent betölt,
S ha békesség szállna rám valahára,
Ahol nem járt lába, arca sugára,
Eszmélvén, "Emléke itt nincs jelen!",
Villámsújtottan megidézem őt!"
Edna St. Vincent Millay
(N. Kiss Zsuzsa fordítása)
Hogy a fájdalom egyszer véget ér.
Ha eső sír, én a kedvesemért,
Rá vágyom, ha a vizek apadók.
Hegyről a megolvadt hó lecsorog,
Út mentén füstté lesz a holt levél,
De múlt évről a gyötrő szenvedély
Szívemre ül, rögeszmét hordozok.
Száz helyre reszketve merészkedem
Csak el - mert emléke mindent betölt,
S ha békesség szállna rám valahára,
Ahol nem járt lába, arca sugára,
Eszmélvén, "Emléke itt nincs jelen!",
Villámsújtottan megidézem őt!"
Edna St. Vincent Millay
(N. Kiss Zsuzsa fordítása)