Mármint a Nyomozó(ma)t!
Nyomozó(m):
Én aznap 16-kor végzek majd, utána tudok indulni. Hová menjek, mondasz egy címet??
Jómagam:
Addig nem, míg nem mondod meg, hogy milyen jellegű helyhez lenne kedved.
Teázó, presszó, bevásárlóközpont, kocsma, séta? Mi legyen a helyszín Nyomozókám?
Nyomozó(m):
Hmmm... mondjuk szimplán Nálad?
Jómagam:
Hmm... ezen most agyalok.
Nyomozó(m):
Mit kell ezen agyalni? És mire jutottál eddig?
Jómagam:
Nem jutottam semmire, csak éreztem, hogy 2 nap után kéne életjelet adnom magamról...
Fasz se tudja, hogy miért agyalok mindenen. (...)
Fosok. Nem szó szerint, bár csütörtökig még az is előfordulhat.
Mérges vagy?
Nyomozó(m):
Mérges? Nem, miért lennék mérges?
El tudod, pontosabban ki tudod mondani, világosan és egyszerűen, hogy miért, mitől fosol?
Jómagam:
Nem tudom.
Nem.
Bocs.
Te kérted, hogy legyek világos és egyszerű. :)
Nyomozó(m):
Ok, akkor ebből főzünk! :))
Jómagam:
Talán beszélnünk kellene cirka 3-4 év után...
Nyomozó(m):
Persze, beszéljünk. Hallgatlak...
Jómagam:
Ehh....
Házhoz jössz. Szuper. Kaját is hozol. Szuper.
És aztán hogyan tovább???
Nyomozó(m):
Hogy hogyan tovább? Majd kiderül.
Ne agyalogd túl. Lesz egy délutánod-estét, ami valószínűleg más lesz, mint a többi. Olyan lesz, amilyen.
Jómagam:
Ha nem, hát nem... lesz, ami lesz...
Mai találkozódhoz jó mulatást! :)
Nyomozó(m):
Most itt vagyok még, 18 körül indulok. Mondd, mik a kétségeid? Mitől parázol? Nem kell egyszerűen és világosan, lehet zavarosan és hosszadalmasan is :))
Jómagam:
Hát hogy jössz és szexelni akarsz és lehet, hogy én meg nem. Vagy igen, de utálom, ahogy kinézek és emiatt nem merek levetkőzni és amúgy is a béka segge alatt van az önbecsülésem, s remélem ülsz, mert itt van tessék: több, mint 8 hónapja nem dugtam. Vagy én akarok, de te meg nem.
Vagy egyikünk sem akar és beszélgetünk. Vagy mittomén...
Hát ilyenek. Úgy kb. De a szex miatt parázok nagyon-nagyon. Vagy amiatt, hogy nem akarom. Vagy nem akarod. Vagy akarjuk. Vagy... Jézus! Hozd már el a pisztolyod és célozd be vele a tarkóm lécci!!!!Nyomozó(m):
Nagyon köszönöm, hogy volt bátorságod ezt kimondani, nem lehetett könnyű, de túl vagy rajta. Akkor talán fel is készülhetünk rá, hogy ez ne okozzon gondot.
Mit szólnál ahhoz, ha kötnénk előre egy valamilyen egyezséget? Egyébként én is kicsit így voltam vele, és éreztem, hogy Te is, ezért is provokáltalak, hogy nyögd már ki, mert ez úgy van általában, hogy nem tudom, mi lesz meg hogy lesz, de ha ott lesz esetleg a helyzet, akkor szóba hozzuk-e, vagy ne, mert ha igen, akkor esetleg nem erőltetünk valamit, amit nem kellene, és az szar lesz, ha meg nem, akkor hagyunk elmenni valamit, ami tök jó lenne, az meg megint szar...
Talán folytassuk ott, ahol most elkezdtük - a tök őszinteségnél.
Csak úgy találkozzunk és kajáljunk, meg beszéljünk arról, ami jön. És mondjuk ki, ott és abban a helyzetben, ŐSZINTÉN, hogy ki hogy érez, elkapta-e az a "valami", vonzódik-e a másikhoz, benne lenne-e. Ezzel a módszerrel mi baj lehet?
Most, hogy ilyen bátor voltál és elsőként, megpróbálom összeszedni, mi van bennem erről, teljes nyíltan és őszintén.
Nem hiszem, hogy nyomulnék, és elvárásom lenne, hogy legyen valami. Valószínűleg rám törne, hogy igen, jó lenne. Talán úgy lenne jó, főleg a jelenlegi helyzetben, hogy ezt Te döntöd el. Ha részedről jó lenne "valami", akkor ez még nem biztos, hogy elég, próbálj meg beleérezni, hogy milyen hatása lenne Rád hosszabb távon. Ha nem akarnál konkrétan dugni, csak valakivel végre összebújni kicsit, vagy csak azt érezni, hogy... hmmm... "kielégítenek", akkor azt szívesen megteszem, csak szólj. Nem lesz bennem elvárás, ha "anélkül" megyek el a nap végén. És megígérem, hogy ha a személyes találkozáskor lenne valami, ami miatt mégis máshogy gondolkodom, akkor azt el fogom mondani.
Mit szólsz?
Jómagam:
Lássuk jól értettem-e?
Jössz. Hozol kaját. Eszünk, beszélgetünk. Közben jártatja (vagy nem) mindenki a saját kis agyát. Ha megkívánlak, kimondom. Ha megkívánsz, kimondod (vagy jelzed...).
Ha valaki félreért valamit, akkor nincs sértődés. Nincs elvárás a másik felé. Ha valami pedig menet közben változna, akkor azt is ki lehet (ki kell) mondani.
Ez így nekem elég elfogadhatónak tűnik... ha nem értettelek félre, akkor köszönöm!
Huhhh... azt hiszem, most már nem kapok hasmenést.
Nyomozó(m):
Igen, pontosan erre gondoltam. De nem, a magam részéről nem fogom jelezni, én kimondom. Igen, ha menet közben változna, jó lenne azt is kimondani. Azt is, ha valaki erre vagy arra vágyna, vagy épp nem. Úgy, ahogy épp változik. Számomra ez nem megkötés, hanem sokkal inkább felszabadító és... egyenes. És egyébként ez a fajta egyenesség egyben roppant izgató is (legalábbis a számomra).
Azért 8 hónap az nem lehet könnyű, azt megmondom...
Most, hogy ezen (nagyjából) túl vagyunk, egy másik fontos kérdés - milyen kaját vigyek? Ja, és mi a cím!?!?
