Ha úgy alakul csütörtökön, hát állok elébe egy komplikálatlan kúrásnak.

Valahogy az az érzésem, hogy a Nyomozó(m) amellett, hogy kíváncsi rám, elsősorban nem csak laza baráti beszélgetésre vágyik. Ő írta egyébként az egyik "Repi pipa" bejegyzést... tehát joggal feltételezem, hogy szeretné újra átélni az "időpresszing nélküli szopást".

Figyeltem ma magam, s be kellett vallanom, hogy bizony csak önámítás ez a nulla libidó. Szomorkodhatnék emiatt, de ezúttal nem teszem! Ahogy nem fogok megbolondulni sem! Mert most közel állok hozzá. A lakásom, csak, hogy egy példát mondjak, oly patyolat tiszta lesz pár napon belül, hogy műthetnék benne. A másik példa: öregem szólt, hogy álljak le a főzéssel, mert nem fér a fagyasztójába több kaja. Tegnap összeszámoltam, csak ami nála van, az 12 adag ebéd!

Bizonyos esetekben rettentő ostoba picsa tudok lenni, de amikor kiböki a saját szemem is a nyilvánvaló, akkor bizony nincs miért homokba dugni a fejem! A fent felsorolt tevékenységek egy célt szolgálnak csupán: levezetni a 8 hónapja gyűlő szexuális feszültséget. S bár nem vagyok épp beszélő viszonyban a köcsög Univerzummal, mégis úgy érzem, az ő keze van a dologban, már ami a Nyomozó(m)at illeti. Mert hát ennyi év után miért pont most tanfolyamozik egész hónapban egy köpésnyire tőlem?

Persze, hogy lehetne ezt másképp is magyarázni, de tudjátok mit? Kurvára nem akarom!

EGYSZERŰEN CSAK DUGNI AKAROK EGY (SOK-SOK!!!) KIBASZOTT NAGYOT!

Ehhez viszont partner kell, s ennél kézenfekvőbb nem is lehetne a dolog...

Tudom, ez is hátranézés, de legalább nem olyan megalázó, mintha mondjuk a Svábnak üzennék, aki - teljesen természetesen - elutasítana. Ráadásul a Nyomozó(m)nál tiszták a viszonyok, így nem kerülhetek semmiféle kellemetlen helyzetbe. Ha rám mozdul, hagyni fogom.

Töprengtem már eleget, s bárhonnan nézem, mindig ugyanaz az eredmény: KÉPTELENSÉG, HOGY NEKEM NE MENNE MÁSSAL A SZEX!

Oké, ezt ideáig aláírom. Hogyne menne! A kapcsolataimban gyakorlatilag mindig csak a kúrás ment zökkenőmentesen.

Az egy fogósabb kérdés, hogy beérem-e gyengébb teljesítménnyel, esetleg kevésbé felszabadultabb aktussal? Hmmm....

8 hónap távlatából úgy gondolom, ha a Svábnak megy, akkor nekem miért ne? Mert az élet általa bizonyítja, hogy tulajdonképpen szinte bárkivel el lehet érni a szexben azt, amit mi műveltünk egymással, ha kellően sok partnert kipróbál az ember és még türelmes is (lehet, hogy középszerűek voltunk, s csak én nagyítottam fel). Hiszen ő előttem, utánam és míg én voltam, akkor is vígan dugott legalább olyan jókat más nőkkel, mint velem. Ez az egész tehát nem kizárólagos, csak én idealizáltam túl a dolgot. Talán mert nő vagyok, vagy a fasz se tudja.

De az már biztos, hogy csak én tulajdonítottam olyasmiknek túl nagy jelentőséget, hogy mással ezt vagy azt a fantáziáját nem merte kiélni, sőt még említeni sem... velem meg igen. Azt hiszem, neki én adtam meg a kezdő lökést ahhoz, hogy másokkal sokkal jobb legyen a szex. Biztos vagyok benne, hogy Ő valamilyen módon elérte már Miss Botanikával a mi szintünket, sőt... ennyi hónap alatt már túl is szárnyalhatták. Ha pedig a képletbe beleteszem a "szerelmet" is, akkor mindjárt ott tartunk, hogy ezek az aktusok, amiket megírtam anno, csak jobbak lehetnek másokkal. A mások azok, akiket szerelemmel szeretünk. Nálunk ez sosem játszott...

Ez mondjuk egy új bibi... ez a szerelem.... merthogy eszem ágában sincs ilyesmit érezni senki iránt. Ha szeretek, kihasználnak majd és megsebeznek. Rajtam pedig annyi kibaszott heg van, hogy egyszerűen nem fér el rajtam több. Pont emiatt nem ismerkedem, annak ellenére sem, hogy kínoz a magány. Viszont a szexről nem szeretnék lemondani.

Bármilyen furcsa is ez egy nő szájából, ÉN SZERETEK BASZNI! Igen, írhattam volna, hogy "szeretkezni" és cizellálhattam volna még tovább is, de pont ez a lényeg! Hogy ne kelljen! Ne kelljen megjátszanom magam, mert eleget színészkedek az életben. A szex az egy olyan terület, ahol nem szeretnék!

A Nyomozó(m) azért tűnik ideális választásnak, mert több, mint 10 éve ismerem, messze lakik, családja van, szóval esély sincs semmiféle bonyodalomra. Viszont, és ez nagyon fontos: Ő elfogad olyannak, amilyen épp a találkozásunk pillanatában vagyok. Mindig szakít alkalmat arra például, hogy pátyolgassa a lelkem, amennyiben azt igénylem, kedves és figyelmes... szóval igazi "jóbarát", ugye?

A fiú barát pedig akkor is barát, ha beteszi... legalábbis így tartják az okosok. Nos, meglátjuk!

Addig is megpróbálok dolgozni azon, hogy egyáltalán felizguljak. S mondjuk nem ártana, ha képes lennék elélvezni, mert egyenlőre ez sehogy sem megy. Jó! Most ÓRIÁSIT hazudok, mert kedd óta próbálkozom, csak... ez már konkrétan a szarban fürdés. A szar pedig a múlt. Új fantáziákra van szükségem! A faasztalon hátradőlős, gecije rámcsöpögős álomkép ugyanis már annyira régi, kopott és homályos, hogy igazán sokat kell magamon dolgozni, hogy egy kínkeserves orgazmust kiizzadjak. Ha meg az állva nyalatásra gondolok, vagy arra, hogy félreáll az autóval, hogy kiverje nekem, akkor meg pillanatokon belül elmegyek. A két szélső véglet, tudom! Meg kell találnom az arany középutat. Most már csak az a kérdés, melyik ösvény vezet oda...

(Azt legalább sikerült magamban tisztázni, hogy nem a személye hiányzik, hanem az a fajta intimitás, ami megvolt vele, mással meg sosem. Olyan típusú pasasra vágyom, akivel ez gond nélkül tud működni, igen. Aki, ha rám gondol és feláll a farka, akkor félreáll az autóval, felhív éjnek évadján és megosztja velem ezt az élményt. Azért, mert kedveskedni akar nekem és azért, mert ez ad neki még egy kis pluszt. Szóval nem, itt már rég nem arról van szó, hogy konkrétan a Sváb kell, hanem a viszony fajtája az, ami után epekedem. S a végén tényleg Lalinak, a focistának lesz igaza, aki aztat mondta nekem, hogy kurva sok energiát feccölök az elfojtásba és az egyszer csak ki fog robbanni! Az Isten mentsen ettől meg mindenkit! Főleg a férfiakat!)

http://9gag.com/gag/aP4YVRG