Tegnap este. Igen.

Váltottunk két semmitmondó, praktikus üzenetet, mely során feltettem egy zárójeles kérdést azzal a bizonyos meg nem kapott pennel kapcsolatban, amelyre olyasmit válaszolt, hogy kb. 30 percig fuldokoltam a röhögéstől. Változtatás nélkül, íme:

Jómagam:

(Ez költői kérdés csupán, de te miért akarod a tartalmát* megtartani?)

Sváb avagy a "Szerető":

(Mert nosztalgikus alkat vagyok. Ha szeretnéd, hogy letöröljem, akkor törlöm)

Jómagam:

(Lassan egy éve, hogy utoljára megnevettettél, de most sikerült. Komolyan! Ha nem utálnád, tennék vagy három smiley-t. Konkrétan ezen: "Mert nosztalgikus alkat vagyok", szakadok a röhögéstől. Sváb! Ezek bazzeg nem kecskeméti kirándulós videók! Ilyet konkrét céllal tart csak meg az ember. Nekem is konkrét célra kell. Olyan sokszor utállak, de most cuki voltál ezzel a nosztalgiázóssal. Látom magam előtt, ahogy pár év múlva kakaót szürcsölve, egyszer csak eszedbe jut, hogy megnézd, és akkor megnézed, kellemesen mosolyogsz egyet, aztán iszod tovább a kakaót. Köszönöm. Jól esik nevetni. Nem, nincs semmi utalás, és nincs rosszindulat sem. Csak amit írtam. Te, Nosztalgiázós vén fax. Tényleg nagyon nevetek.