Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Körömlakk vagy vízpumpafogó?

 2014.10.26. 09:30

Holnap végre valahára elutazom egy kicsit a városból. Juhéjj! Kereken egy hétig fogok héderelni Hajdúszoboszlón. Mert megérdemlem.

Természetes, hogy ennek apropóján a lakásban kezd minden szétesni vagy elromlani. Ilyenkor az egyszeri nő áll és nyüszít, jó esetben meg ugye vakkant az urának, hogy "Csináld meg!". Akinek azonban nem adatott meg egy ilyen típusú háziállat, annak a nyüszítést abba kell hagynia és megoldást találni.


Nálam a WC-tartállyal kezdődött. Azt hittem, hogy vihar kerekedett odakint, s tombolnak az elemek, így elég sok ideig tartott, míg a csökött agyam felfogta, hogy nem kint zuhog, hanem a lakásban. Valami. Kipattantam az ágyból szemrevételezni a kis váramat. Semmi kétség, a WC-tartályból ömlött a víz, s csak hogy élvezzem az életet, még a befolyó csapnál is csurgott.

Előkaptam az exem által rám hagyományozott szerszámos ládámat, hogy akkor először is elzárom a vizet. Hmm... de hol is van az? Tető lehajt, alatta ott a csap, nosza forgasd marha... merthogy a tömítés is elszállt és úgy általában minden. Bokáig a vízben állva átéltem egy enyhe szívrohamot, aztán pötyögtem egy másik exemnek, nincs-e vízszerelője. Van a Drágának, csak hát hosszú hétvége van és elment kicsit pihenni. Bakker!

Vízpumpafogóval végül is nagy nehezen elzártam a csapot, felszedtem a vizet aztán lekucorodtam a csészére, s mint aki épp agyműtétre készül, elkezdtem szemrevételezni magát a tartályt. A fedelét is nagyon nehezen tudtam csak leszedni, s amikor belenéztem, hát... tőlem lehet volna egy fekete lyuk is, ami épp elnyelni készül. Törtem az agyam, hogy melyik alkatrész mire szolgál, aztán eltávolodtam kicsit az egésztől s úgy jó egy órán át hagytam mindent a fenébe.

Kicsit böngésztem a neten valami információt keresve, de nem lettem okosabb. Ekkor - kétségbeesésemben - szétszedtem az egészet. Ölemben egy füzettel rajzot készítettem arról, hogy mit honnan veszek ki, aztán már önmagukban vizsgáltam ezeket a csodálatos alkatrészeket. Tulajdonképpen játszottam velük, mint egy gyerek, közben pedig igyekeztem rájönni, hogy is működik bent a tartályban az egész.

Addig forgattam őket, míg megvilágosodtam. Mondjuk ehhez azért kellett némi idő, meg az is, hogy megnézzem a tartály levett fedelét, mert ott is volt egy műanyag izébigyó. Ennek a felismerésnek a tudatában a legózás újra elkezdődött, mert  biztos voltam benne, hogy egyik a másikhoz kell hogy passzoljon. Rá is jöttem, hogy jó eséllyel csak két alkatrészt kell egymásba illesztenem ahhoz, hogy ne ömöljön tovább keresztül a tartályon a víz. Heuréka!

Rajz alapján szépen mindent visszapakoltam a dobozba, aztán a fedővel kezdtem baszakodni, nem olyan egyszerű ugyanis azt a két kis pöcköt látatlanban egymásba illeszteni. Folyt rólam a víz, az összes tervező édesanyját elküldtem közben melegebb éghajlatra, de végül csak sikerült! Gomb megnyom, víz öblít, aztán csend. Sikerült!

A csap tömítésével nem sok mindent tudtam kezdeni, merthogy olyanom nincs, de visszavettem a nyomásból, így most csak néha cseppen. Büszkén, mintha legalábbis az univerzum egy új elemét fedeztem volna fel, 2-3x is lehúztam a WC-t (így mulat a magyar, mit nekem az óriási vízdíj), aztán megláttam a kezeimet.

A "törődött" enyhe kifejezés arra, ahogy kinéztek. A körmeim beszakadva, lepattogva, s mindenhol karcolások és sebek borították mindkét kézfejem. Rontok vagy javítok, de nem henyélek... hát igen.

Du. aztán, mivel majd befagyott a seggem, gondoltam a konvektorokat is üzembe helyezem. Csakhogy a szobai konvektor bassza adni a szikrát. Néztem rá sandán, hogy tudod kivel cseszel te ki barátom! Manikűrkészlet elő, rózsafalpálca beáldoz, Mária üveg kikap, pálca végére tűzet csihol, gázt ad, bedug, őrláng ég, örömtánc az egyre melegebb szobában.

Azt hittem enyém a világ, de mindez csak addig tartott, míg le nem ültem, hogy akkor kezdek valamit a kezeimmel. Mivel mégiscsak pihenni indulok, merészen azt terveztem, hogy bevadulok és az eddigi színtelen lakkot felturbózva egyenesen halvány rózsaszínűre festem a körmeimet. Egyből a bal kezemmel kezdtem és hát siralmas lett az eredmény. Bármilyen röhejes is, képtelen vagyok anélkül kifesteni a körmeimet, hogy ne folyjon szanaszét a lakk. Többször lemostam, később még az is megfordult a fejemben, hogy beleöntöm a lakkot egy tálkába és belelógatom az ujjaim, de az azért nagy pazarlás lett volna, az eredmény pedig enyhén szólva is kétséges.

Elbéndzsáztam hát a tegnap estét 5 körömre. Életemben nem koncentráltam ennyire és nem bántam ennyire finoman még semmivel. Azt nem állítom, hogy szuperjó lett, mint pl. a WC-tartály, de legalább van valami szín a körmeimen. Ma pedig elvégeztem ugyanezt a hosszadalmas baromságot a jobb kezem ujjain is. Mindkét alkalommal három rétegben vittem fel a festéket, ránézésre mégis az egyik halványabb, mint a másik. A javítás sem sokat segített, merthogy folyton belefutottam oda is az acetonnal, ahova már nem kellett volna. Azt hiszem, üdülés ide vagy oda, maradok a színtelen lakknál.

Kicsit elkeserít, hogy lassan már tényleg csak gyereknemzéshez van szükségem férfira (illetve elég ugye manapság már csak a sperma), egy rohadt körömlakkozásra meg rámegy egy egész napon. Valami baj van velem...

Jobb híján ezzel vigasztalódom:

http://9gag.com/gag/avZA7OE

Címkék: Tökre nem :erotikus Agyalós

A bejegyzés trackback címe:

https://neurotikuss.blog.hu/api/trackback/id/tr416833557

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása