Szakítás után nem vigasztalhat meg az, aki elhagyott. A mi kapcsolatunk ezért (is) rendhagyó, hiszen ki emlékszik már arra, hogy melyikünk szakított? Az egyik elkezdte, a másik belekapaszkodott, aztán visszakozott, utána meg próbált kitartani az elhatározása mellett. 

A bibi ott van, amikor "barátként" dug tovább az ember. Mert hát ezt ugyebár a világon senki sem gondolja komolyan! 

Egy barát nem kefél meg reggel-délben-este, nem szólít kategorikusan "szívem"-nek avagy "kicsim"-nek. Ha tévednék, kérek szépen egy visszajelzést, s megkövetem azokat a barátokat. 

De akkor mi volt ez az egy hét? Szívesség? Nyaralás? Kihasználás? Azt hiszem mindhárom. Minimum. Persze több is volt benne, de az is lehet, hogy még ennyi sem. 

Mindenesetre a szex barátok között nem így szokott működni és pont! 

Egy barát nem gerjed a másikra, főleg nem olyan fokon, hogy még ruhában az embernek esik. Egy barát, ha fáznak a kezeid, nem teszi a farkához, hogy melegítse. Egy barát nem rendez be a csillagokkal teli égbolt alatt kis kuckót, csak hogy ott barátian aluszkázzatok. 

Az elmúlt egy hétben viszonylag sok szexuális élményem volt, amit a közeljövőben talán megírok, de addig biztosan nem, amíg még ennyire kusza és fájdalmas bennem minden. Mi sem lenne egyébként könnyebb, mint írni arról, hogyan nyalt ki megint állva, hogyan esett nekem reggelenként még félálomban, s milyen pózokban dugott éjjel-nappal. 

Most mégsem teszem. Állítólag úgysem értem Őt. Mármint a Férfit. S nem jó egy olyan kapcsolat, amiben a szex dominál. Még akkor sem, ha a saját tapasztalat megmutatta: ennél már csak az rosszabb, ha nem dominál. A szex persze, mi más...