Árkádos verandán, helyre kis rózsaszín pokrócon ült egymás mellett a férfi és a nő. Lelkileg kifacsarva, testileg lelombozódva bámulták a tájat. A hangok, szavak és mondatok már értelmüket vesztették, nem is pazarolták kevéske energiájukat ilyesmire. Miért is tették volna? Nem tudtak már egymásnak mit mondani. Jobb híján gyönyörködtek a fákon ugráló mókus és a közvetlenül előttük játszó macskák látványában.
A nő - megszokásból - vakargatta a férfi hátát, majd amikor az oldalra feküdt, fejét az ölébe hajtva, immár a haját kurkászta. Cél nélkül, egyszerűen csak mert a másik ezt szereti. Néha-néha egymásra pillantottak s megengedtek maguknak egy szomorú mosolyt, mintha csak eszükbe jutott volna pár pillanatra a közös "jó". Aztán a férfi hirtelen elvörösödött, s fojtott hangon így szólt:
Válasz nem érkezett, csak egy félmosoly és egy várakozó tekintet. A nő végül, a férfi segítségével, kiszabadította az álló farkat a nadrág alól, aztán a lépcsőre térdelt, és elkezdte a kezével és szájával kényeztetni. A nap hirtelen kisütött, a madarak is mintha hangosabban daloltak volna. Egy pillanatra ismét széppé vált az élet. Nekik. Együtt. Aztán felmorajlott a távolban egy moped, amitől mindketten megijedtek. A férfi magához rántotta a nőt, átpenderültek a küszöbön, s ott álltak az étkezőben egymással szemben.
A férfi - hosszú idő után először - újra úgy csókolta meg a nőt, ahogy régen... amelyre már egyikőjük sem emlékezett. Szorosan ölelkeztek, de ez nem akadályozta a nőt abban, hogy kiugorjon a nadrágjából, miközben a férfi már tolta lefelé a bugyiját, de épp csak a combja közepéig, s máris odatolta magát hozzá. Egymással szemben állva persze behatolásról szó sem lehetett, de szemmel láthatóan nem is ez volt a férfi célja. Makkját a nő csiklójához dörzsölve, suttogva kérdezte:
- Nem baj, ha elélvezek? Alig több, mint 5 másodperc múlva a férfi felnyögött, a nő pedig érezte, ahogy a forró sperma ráspriccel a puncijára, aztán a combján elindul lefelé...
