No, mielőtt bárki azt hinné, hogy holmi kritikára vetemedek, szeretném leszögezni, hogy mindösszesen csak a film történetét örökítem meg. Magamnak.
Van ugyanis egy hülye szokásom. Időről-időre megnézek bizonyos "Zs"-kategóriás filmeket, egyszerűen azért, mert szórakoztatnak. Épp ezért vártam a homokban kúszó cápák után ezt az újabb "zseniális" alkotást, hiszen buckalakóként esélyem sincs arra, hogy valaha élő cápát láthatok (nem mintha nagy vágyam lenne), nemhogy egy egész cápasereget, mely orvul az égből támad. De enni már ettem cápahúst, meglehetősen ízletes.
Adva van a szokásos amerikai katasztrófafilmes család: Elvált szülők, rossz viszony, kamasz gyerekek, természetesen ahányan, annyi felé szétszórva.
Apucit, aki egyben a főszereplő, az a Ian Zierring alakítja, akire kamaszkoromból emlékszem, mikor még bőszen néztük kivénhedt színes tévénken - az új kábeltévének hála - a "Beverly Hills 90210" című sorozatot. Ebben, a most 49 éves Zierring (bakker, hogy rohan az idő!) a szőke milliomos gimnazistát, Steve-et alakította. Jóképűnek sosem tartottam, szóval ezt hagyjuk is.
Az anya szerepét, ki tudja milyen megfontolásból, Tara Reid-re osztották, mondjuk mindegy is, hiszen nem sok vizet zavart (Hehe... egy ilyen cápaviharos filmben ez milyen megfogalmazás már!). Tara sejtésem szerint nem lehetett jóban a sminkesekkel, mert iszonyat lepusztult volt a filmben, mintha nem 38, hanem 58 éves lenne. Tehát nekik kettőjüknek van két gyermeke (egy fiú és egy lány), de Anyunak új pasija is van, úgyhogy nem túl baráti a viszony a családban.
Apuci a Santa Monica öbölben vezet egy csehót, meg szörfözik, mert ahhoz nagyon ért (sok máshoz hasonlóan, mely a film során kiderül).
A vihar, s vele együtt a megszámlálhatatlan fajú és számú cápa Mexikó felől éri el a várost, s eleinte senki sem veszi komolyan. Aztán mikor beröppen egy hullámmal az első ragadozó, persze mindenki fejvesztve menekülni kezd. Ki-ki olyan fegyvert ragad magához, amilyet tud: a pincérnőnek például van egy baszom nagy puskája, a tasmán barát baseball ütőt kap, az öreg alkesz meg a bárszékkel fut a biztos pusztulás elől (esetében inkább felé). A móló természetesen összeomlik, s elszabadul egy óriáskerék is. Alkesz barátunk sokat köszönhet a székének, mivel - még a mólón rohanás közben - alkalmasnak bizonyul egyetlen jól irányzott csapással agyonvágni vele egy cápát (feltétlen be kell szereznem egyet, ha cápát lehet vele ölni, akkor mindent).
Tehát a viszonylag lassú kezdés után, hirtelen felpörögnek az események, hőseink egy autóval próbálnak magasabb helyre jutni, mivel a víz elkezdi elárasztani Los Angelest. Érdemes megfigyelni egyébként, hogy amikor az épületes dialógusokat puffogtatják a gépjárműben haladva, akkor a szélvédőt mindig veri az eső, s erős a szél, mikor meg kívülről mutatják az autót, akkor a legtöbbször csont száraz utakon rohangálnak. Elérnek aztán egy olyan helyre, ahonnan nem tudnak tovább haladni, Apuciból meg kitör a hős, ezért mindenki kiszáll, s az úton rekedteket kezdik noszogatni, hogy meneküljenek, ne ácsorogjanak az autójuk mellett, meg úgy egyáltalán: fussanak, ha kedves az életük. Barátai részéről hatalmas érv hangzik el: "Hova mész? Cápák potyognak az égből!". Istenuccse, ezt egyszer én is elsütöm valamilyen helyzetben, ha addig élek is!
Persze ilyen váratlan eseménykor is megmutatják Isten barmait, pl. egy nőt, aki nem hajlandó menekülni, mert a kutyáját nem tudja kiszállítani a kocsiból. Hogy miért nem nyílik az autó ajtaja, azt nem kell tudnunk nekünk nézőknek, elég annyi, hogy tövig rágjuk a körmünket, mi lesz a szerencsétlen kutyával. Alkesz barátunk ismét hasznát veszi a bárszéknek, beveri a hátsó ablakot és kiszabadítja a kutyát, de itt vége is az életének, mert egy hullám során röptében elviszi egy cápácska.
Szörfös múltjából adódóan Apuci egyébként mindent tud a viharokról és a hullámokról, így aztán könnyebben boldogulnak, mint a statiszták, akik csak visítva rohangálnak, mi meg nézhetjük, ahogy a legképtelenebb helyzetben harapja ketté őket egy-egy ragadozó. Végül csak elérnek a volt nej házához, aki persze nem akar menekülni, ahogy a kamaszlány sem, mert anyu új pasija szerint nem kell, és amúgy is utálja aput. Ekkor azonban betör a víz a házba (mert a csatornahálózat nem bírja a nyomást, a köcsög cápák meg felúsznak benne még a hegyre is), s vele együtt egy csinos kis állat is megjelenik a nappaliban. Most már a volt hitves is úgy gondolja, jobb lenne árkon-bokron túl lenni, főleg miután a fasziját megeszi a Drága.
Megmondom őszintén, hogy a film nézése közben diszkréten pedikűröztem, úgyhogy néha-néha lemaradtam pár részletről, így aztán azt sem tudom, hogy a barát miképp kerül a cápába, de az biztos, hogy Apuci megpróbálja megmenteni, aminek eredményeképpen ki is húzza a bestia szájából a pasas két lábát. Térdtől lefelé. A pincérlány a baszom nagy puskával lelövi a szörnyet, s miután az egész tárat elpazarolta egyetlen állatra, csalódottan jegyzi meg, hogy nincs több lőszer. Hejj, anyukám... hát minek lőtted ki az összes töltényt, he?
Most már nagyon ki kell jutnia a brancsnak a házból, ezért Apuci "eltereli a cápa figyelmét" (erre külön nem térnek ki, Ian egyszer csak előbukkan egy bokorból). S itt megint egy érdekes rendezői kép: bent a házban derékig ér a víz, kint viszont épp csak síkos az út, s miután elhajtanak, kizárólag Anyuci háza dől össze, de az aztán teljesen. Persze van közben minden, a csatornafedelek a nyomástól a levegőbe repülnek, a szűk lyukakból meg óriási cápák ugranak ki, úgyhogy mindenki baromira izgatott. Nem látott még a világ a David-hurrikánhoz hasonlót, az biztos.
Száguld a csipet-csapat a fiúgyerekért, közben sehol egy mentő-, rendőr- vagy tűzoltóautó. Van viszont iskolabusz, tele rettegő gyerekekkel, s ennél a jelenetnél ismét nagyot alkotott a forgatókönyvíró. Apuci tépelődik, hogy hát csak nem kéne hagyni, hogy a kölykökből haleledel legyen, mire a volt feleség nekiáll hepciáskodni a hátsó ülésen, hogy "Persze bazzeg, neked mindenki mindig fontosabb, mint a saját családod. Hajtsál már tovább tuskókám, hisz cápák úszkálnak az utcákon." Apuci persze nem tudja sorsára hagyni a gyermekeket, ezért felhajtanak egy hídra, merthogy a busz - szerencsére - pont alatta robban le. Ian leereszkedik egy kötélen és egyenként felhúzzák a gyerkőcöket meg a tanárbácsit is, közben persze egyre több cápa kering a busz körül. Amikor végül Apuci is mászni kezd felfelé, a cápák megint támadásba lendülnek, egyikük egyenesen a kötelet ragadja meg, és mászik utána (feltekeri magát a kötélen!). Apucinak egyébként elég sokáig tart, mire rájön, hogy talán levághatná a maga alatt hagyott kötéldarabot. No, de fellélegezhetünk, mert mindenki él (még), s micsoda meglepetés: a hídon szolgálatkészen ott van egy tűzoltóautó, ami elszállítja a kölyköket. Lehet menni tovább a fiúgyerekért, de mindenhol le vannak zárva az utak, és a kocsi is bedöglik, de ennek a bagázsnak roppant szerencséje van, mert mindez pont egy autókölcsönző előtt történik, s mi sem természetesebb, mint egy fullos terepjáró ellopása. A cél szentesíti az eszközt. Ennek a menekülésnek az apropóján aztán láthatunk intézkedő rendőröket végre. Mert olyan valósághű, hogy mikor cápák hullanak az égből, s amúgy tornádó tombol, a motorosrendőr meg akarja őket állítani, mert lezárt útszakaszon merészelnek közlekedni. De mire való a fullos kocsi, ha nem arra, hogy megnyomj egy gombot, amitől - pont mint Kit anno - turbó sebességre kapcsol a jármű és ripsz-ropsz, már a fiúnál is vannak.
Most nem tudom a csávókám milyen helyre ment eredetileg, de az tény, hogy egy repülőgéphangárban találnak rá, pár másik kamasszal együtt. Ami meg plusz szerencse, mellettük egy barkácsbolt árválkodik, úgyhogy adva van a védekezési lehetőség.
Itt már elragadtatással figyeltem, hogy mennyire nem korlátozta a rendezőt, forgatókönyvírót és úgy általában senkit a stábban a fizika, a biológia, a meteorológia, a logika és az ehhez hasonló "baromságok". Három víztölcsér kavarog Los Angelesben, mindegyikben iszonyú sok cápával és törmelékkel, de a csapat bevonul a barkácsboltba, hogy felfegyverezze magát. Itt aztán jut idő a pincérnő múltjának elmesélésére, ami igazán nagyon csöpögős, a nagypapival meg a csónakkal, s vele, az egyedüli túlélővel, aki combján viseli a gyermekkori cápatámadás emlékét. Közben persze bombákat gyártanak, meg láncfűrész is akad bőven, sajnálom, hogy nem jutott szerep egyetlen lombseprűnek vagy fűnyírónak sem, de talán majd a második részben (mert lesz!)!
Apuci okos fia, a polcok között bóklászva kitalálja, hogy helikopterrel meg kell közelíteni a tornádókat, és bombát dobni beléjük, mert a meleg semlegesíti a hideget, vagy mi a szösz, és hát ő tud csak ilyen járművet vezetni, ezért a pincércsajjal felszállnak, s mennek a küldetésre. Apuci meg büszke a fiára.
Az első 2 kísérlet remekül sikerül, a tölcsérek pikk-pakk eltűnnek. A biztonság kedvéért tasmán barátunk ugyanezt tervezi, csak autóval, de sajna nem lesz rá érkezése, mert az égből érkező cápák elragadják és jól meg is eszik. Merthogy az égből megállíthatatlanul hullanak az élő cápák, mit nekik a törmelék, a centrifugális erő, és a zuhanás, egy sem pusztul el, kemény állatok ezek. Apuci meg, mintha csak agyagkacsákra lőne, egy pisztollyal pusztítja őket röptükben. A pincércsaj egy egész tárat kilőtt arra a nyomorultra a nappaliban, Apuci meg célzott lövésekkel szedi le őket az égről, hatalmas jelenet!
A harmadik tölcsér semlegesítése nem jár egyébként sikerrel, s közben a levegőben repkedő bestiák a koptert is megtámadják. Miközben Nova, a pincércsaj próbálja talppal lerúgni (!!) a gépről az egyik cápát, egy másik repülés közben hamm, bekapja szegénykémet. A földön maradt főszereplők közben valahogy beszédelegnek egy öregek otthonába is, ahol a bagázs egyik fele feszült figyelemmel nézi a helyi híradást, a másik fele meg vígan úszkál a medencében. Ja, a "cápaeső" közepén. Amikor meg elkezdik őket kimenteni, az egyik öregasszony méltatlankodva morog, hogy aszongya: "Nem tudok futni, fáj a lábam, menni sem tudok".
Lassan elérkezik a végkifejlet, s az én kedvenc jelenetem. Közeledik a harmadik, s egyben utolsó tornádó, ezért Apuci fogja a fullos kocsit, s elindul felé, hogy majd jól felrobbantja. Mindenki azt hiszi, hogy meghalt, mert a tornádó felkapja a nitros autót, de Apucinak több esze van, s időben kiugrik belőle. A bombák aztán felrobbannak a levegőben a kocsival együtt, s a tölcsér összeomlik. Apuci kamaszlánya megbékél és siet a Hős elé, ám nem látja, hogy a háta mögött zuhanó cápa be akarja kapni, ezért Apuci félrelöki, s egy láncfűrészt pajzsként tartva maga elé beleugrik az állat szájába. Dráma! Apucinak annyi...
Azt hitted, mi? Hát nem lenne igazi "Zs"-kategória, ha egyszer csak nem hallatszana egy morgó hang, s nem jelenne meg a cápa hasán egy vágás. Bizony, bizony! A mi hős apukánk belülről kivágja magát a láncfűrésszel. Óriási, komolyan mondom, hogy óriási! S minő szerencse, pont abba a cápába sikerült beleugratnia, amelyik elnyelte a pincérlányt, úgyhogy - ha már ilyen kedvezően alakultak a dolgok - kihúzza őt is. Némi lélegeztetés, s már talpon is a kiscsaj.
Az elvált szülők egymásra találnak egy vérfoltos csókban, a nap kisüt, a madarak csicseregni kezdenek, s a filmnek "Micsoda nap volt!" felkiáltással vége van.
Nos... iszonyatosan jól szórakoztam, míg néztem. Jobban, mint a "Náci zombikon". Lenyűgözött ugyanis az a szabadság, amivel az egészet kezelték az alkotók. Pont olyan melegen őrzöm majd emlékét a szívemben, mint a "Vasmadarak 6." azon jelenetét, mikor a felhők felett elromlik a vadászgép rakétája, ezért a pilóta elhúzza az plexiüveget, feláll és repülés közben egy ilyen Rambo-s sorozatlövővel kilövi az ellenséget.
Nem is értem, nekünk miért nem jut ilyesmi eszünkbe?
Példának okáért az osztrák komák annyira mérgezik a Dunát, hogy a benne lévő halak mutálódnak, aztán jön egy nagy árvíz, s egyszer csak arra eszmélnek a pöstiek, hogy kibaszott nagy harcsák, kecsegék, pontyok, menyhalak meg kárászok özönlik el a rakpartokat, s hát ők is tudnak úgy úszni, mint a cápák, tehát a csatornarendszeren akár a Rózsadombig is felúszhatnának. Mi, egyszerű polgárok meg menekülnénk és harcolnánk, amivel tudunk. Biztosan tennék bele élelmes magyarokat, akik hálóval próbálkoznának, üzleti fogás reményében, de őket megennék a mutáns harcsák, s végül valami állatkerti specialista kitalálhatná, hogy haleledellel egy helyre csalják őket, ahol aztán valami kajfer TEK-es szétbombázná őket. Végül országos halászléfőző versenyt lehetne tartani, mert a filmnek idilli befejezése lenne a naplementében falatozó boldog családok képe.
