Nos, aki azért kattintott ide, mert úgy gondolta, egy jóízű buzigyalázást olvashat, sajnos csalódni fog. Ez a bejegyzés ugyanis a valódi köcsögök felett érzett örömöm miatt íródott.

Tegnap kipakoltam az öregemnél a nyári konyhát, szanálás és takarítás céljából. Elment vele a fél napom, de olyan köcsögparádéban találtam magam, hogy azt hittem ez a mennyország!

Azt történt, hogy rengeteg felesleges kacat mellett számtalan szebbnél szebb teáskannát, cukortartót, szószos- és süteményes tálat találtam, kb. 14 szódásszifonnal egyetemben. Nem is értettem, hogyan nem találkoztam eddig velük (a szifonokról tudtam, mert azok mindenhol ott vannak).

A takarítás annyira persze nem volt jó, de ezt feledtette, hogy minden fiókban és polcban találtam valami apró sikolyra késztető csodát vagy épp csodálkozó "hűha"-t kiváltó akármit. S persze voltak olyan dolgok, amik felett állva egyszerűen csak tippelgettünk, vajh mire is szánták a készítőik.

Nagyon sok mindent kidobáltunk, még több dolgot átmostunk és rendszerezve visszapakoltunk. Kommunizáltam magamnak egy békebeli fokhagymaprést és egy fából faragott óriáskanalat. Utóbbiról gőzöm nincs, mire használom majd, de kell, mert olyan cuki.

Holnapra maradt még egy kincsesláda, mely miatt teljes izgalomban vagyok, hisz amellett, hogy ismét megszabadulunk több kiló teljesen haszontalan csetresztől, tudom, hogy boldogságban úszva fogok egy csomó szép dolgot mosogatni, törölgetni, pakolgatni. Persze nem semmi meló lesz átforgatni mindent, de nem bánom, mert imádom a kincsvadászatot.