A séf.

Nem késett egyetlen percet sem. Ajándéknak hozott egy csomag kávét, mert a "Kávék, férfiak, kapcsolatok" poszt tetszett neki a legjobban. Ezzel már szerzett is egy csodás mosolyt magának.

Sétáltunk, aztán kiültünk egy hangulatos kis presszó "teraszára" és beszélgettünk. Repült az idő, és nagyon-nagyon jól éreztem magam (Szép hosszú este és első találkozás volt).

Sok mindent megtudtam róla és ő is rólam. Nem állítom, hogy most rögtön szerelmes lettem, de megmozdult bennem valami, az biztos. Kedves, közvetlen, két lábbal a földön járó. Nem zavarja, hogy kimondom, amit gondolok, nem várja el, hogy megjátsszam magam. Sokat nevettünk, és még haza is kísért. A ház előtt persze még jó 10 percet beszélgettünk, félszegen álldogáltunk, végül két puszival búcsúztunk egymástól azzal, hogy biztosan találkozunk még, vagy legalábbis valamilyen formában mindenképp tartjuk a kapcsolatot.

Nem akarok most arról írni, hogy mikről beszélgettünk. Tiszteletből. Meg mert nagyon fel is vagyok dobódva. Régen éreztem magam ennyire jól egy férfi társaságában. Egy férfiében, aki tudomásom szerint egyedülálló, nem várja otthon az asszony. Hangosan kacarásztam, ami ritka. Kavarog bennem most minden, muszáj, hogy ülepedjen az este bennem. Helyre kell magamban tennem az érzéseimet, ez fix. Mert most kamaszlányosan vihogok, amit amúgy nem igazán szeretek. A bizalom törékeny dolog, s mostanság elég sokszor lett a fejem átbaszva. Félek, bevallom. Attól, hogy elsodor ez az egész, hogy elkezdődik valami... hogy ezáltal elvesztek valakit s ő is engem. De az élet nem áll meg, nem állhat meg.

Tényleg nem írok erről többet. Hülyén lesem a telefont, hogy vajon küld-e sms-t vagy e-mailt, s azon agyalok, mikor illik jelentkeznie, meddig nem kell aggódnom.

Talán csak annyit, hogy szerinte is sokkal jobban nézek ki, mint a képeken, s a mosolyom igazán nagyon elbűvölő. Meg hát szép a szemem, de ezt mindig is tudtam. :)

Hihihi.... jól érzem magam a bőrömben. Ritkán teszek mosolyjeleket, de most igen, mert folyamatosan fülig ér a szám... remélem nem csak fellángolás ez az egész részemről, hanem valami új, valami jobb kezdete. Mert szeretek és tisztelek én is. Nagyon-nagyon. De már "csak" azon a módon, ahogy engem szeretnek és tisztelnek.