Egész jókedvűen, ám annál szétszórtabban ébredtem. Kávézás és egy kis netezés után ledobtam magamról a pizsamát, és tisztességesen felöltöztem, ahogy szoktam: nem hivalkodóan, csak olyan átlagosan, osonós stílusban. Vállamra csaptam a bevásárlós táskámat és elindultam szépen a hozzám legközelebb eső Tesco-ba. A Szerémi úton kaptam először pirosat, s míg a zöldre várva ácsorogtam az út szélén, lepillantottam a lábaimra... BAZZ!!! A mamusz... mamuszban jöttem el otthonról!!!!

Nem bírtam megállni, úgyhogy hangosan felröhögtem. A nadzson csácsi lábbeli rózsaszín egyébként és bájos kis tulipánokkal van agyonhímezve. Igazi otthoni, kényelmi mamusz, amolyan "bölcsész" hacuka. Vihogva gondoltam arra, hogy ha lekapom a pólómat, akkor biztosan senkinek nem fog feltűnni, mégis mi a fenében flangálok, mert a tekintetek melltájékon ragadnak, de aztán elvetettem az ötletet, mert inkább vagyok "Flúgos Bölcsész", mint "A Csöcsös", szóval minden maradt úgy, ahogy volt. Töprengtem, hogy esetleg vissza kellene fordulnom, ám kiszámoltam, hogy közelebb van a Tesco, mint az otthon, tehát egyenes háttal és oly magabiztosan trappoltam át a zebrán, hogy bárki elhitte: Én ezt választottam, ebben akarok járni, azért van a lábamon! Mármint a mamusz természetesen.

(Egyébként nem voltam túl kirívó, sokkal különb "Lady Gaga"-k járják már a várost)

A vicces az egészben az, hogy volt nálam három fél pár szandál, mert alapvetően cipészhez is készültem. A Tesco-ból hozzá igyekezvén hátulról fújt a szél, így mondanom sem kell, hogy a hajam afféle jetiként takarta az arcom, amit elég hamar meguntam. Jobb híján - mert hajgumi természetesen nem volt nálam - tekertem magamnak egy tarkókontyot, amit az mp3 lejátszó zsinórjával rögzítettem. A szerkezetet magát pedig konkrétan beletűztem a konty közepébe. Problem? 

Amikor beléptem a kis cipészműhelybe és elmondtam, hogy melyik szandállal mi a bajom, a mester ezt kérdezte, kezében az egyik pár szandállal, másikban a sarkával:

- Ez itt magától tört ki vagy baleset következtében?

- Mások vittek rossz utakra engem! - védekeztem mosolyogva. A pasas meg belepirult.

- Jövő héten péntekre tudom ígérni. Vagy nagyon sürgős? - így a cipész.

Hála a tizenakárhány év tornának, elegáns mozdulattal felraktam a bal mamuszkás lábam a pultra és visszakérdeztem:

- Ha azt mondom, égetően sürgős, akkor előbb kész lesz?

A pasas eléggé megrökönyödött, s szinte bocsánatkérően dadogta, hogy nem tudja megígérni, mert hát ünnep lesz, és sok a munka.

- Rendben van, akkor jó lesz a péntek is. - válaszoltam.

Hazaérve lerúgtam magamról a tulipános topánkát és belebújtam egy sarok nélküli szandálba, biztos ami biztos alapon. Bárhová megyek is ma, biztosan megfelelő lábbeli lesz rajtam, az már tuti.